Kedden kezdődik a ciánper a Fővárosi Bíróságon<BR/>

Kedden kezdődik a Magyar Állam kontra Aurul polgári per, melyben a tavaly januári tiszai ciánszennyezés miatt több mint 28,5 milliárd forintot és kamatait követeli kártérítésként Magyarország a romániai cégtől.

A Környezetvédelmi Minisztérium szerint a magyar környezetvédelem történetében ehhez hasonló mértékű, emberi tevékenységből fakadó környezeti katasztrófa még nem következett be - tartalmazza a magyar, román és részben angol nyelvű, mellékletekkel együtt több száz oldalas kereseti kérelem.

"A nagybányai Aurulnál bekövetkezett környezeti baleset most kényes helyzetbe hozta a román államot. Másrészt Románia állandóan kártérítést követelhetne a Duna-menti országoktól, amelyek évek óta szennyezik a folyamot. Ha összeadjuk ennek a Duna-szennyezésnek a hatásait, azok összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a nagybányai Aurulnál történt szennyezés következményei" - mondta Ion Iliescu, Románia elnöke ez év március 22-én a víz világnapja alkalmából a Román Tudományos Akadémián rendezett tanácskozáson. Akkor a kártérítés ügyét " tárgyalásokon múló kérdésnek" nevezte Ion Iliescu.

A nagybányai magyar-román vegyesvállalat, az Aurul tulajdonosa felerészben az Esmeralda Exploration Limited ausztrál cég, amely ellen csődeljárás indult, továbbá több román vállalat, melyek közül a legnagyobb a 44,8 százalékban tulajdonos Regia Autonoma Plumbului si Zincului Remin, magyarul Remin Ólom és Cink Önelszámoló Vállalat.

A kereset szerint az Aurul nagybányai nemesfém-, főként arany- kivonó üzemének működése során kibocsátott feldolgozási maradékot a 93 hektár alapterületű úgynevezett zagytározó fogadja be. A tározótól nem messze folyik a Zazar-, illetve a Lápos-patak, melyek a Szamos folyón keresztül összeköttetésben vannak a Tiszával. 2000. január 30-án este a tározó gátja átszakadt és néhány óra alatt 25 méter széles, 2,5 méter mély kifolyási csatorna keletkezett és ezen százezer köbméternyi mérgező, 120 milligramm/liter cianidot és nehézfémeket, főként rezet, cinket tartalmazó víz folyt a Láposba, onnan a Szamosba, majd a Tiszába. A keresetből kiderül: a helyszínen másnap kezdték meg a helyreállítást és az első hivatalos információ is január 31-én, 18 óra körül érkezett a magyarországi Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelethez a romániai Kolozsvári Vízügyi Igazgatóságtól.

A szennyezett víz a magyar határt február 1-jén 16 órakor érte el Csengernél. A szennyezettség mértéke elérte az "erősen szennyezett" kategória cianid-határértékének 180-szorosát. Az átfolyás megszüntetésefebruár 2-án 1 óra 30-ra sikerült. A magyar folyószakaszon 12 nap alatt vonult le a ciános víz és egy hónap múlva a Dunán keresztül eljutott a Fekete-tengerbe. A kereset, a bekövetkezett kárt részletezve ökológiai, illetve szociális, gazdasági következményekről szól. Az ökológiai kár elsősorban a Tiszában, illetve környezetében élő növény- és állatfajok pusztulását jelenti; a folyó legszennyezettebb szakaszán a planktonok száz százaléka, a halak 82 százaléka, a vízi gerinctelenek 50-60 százaléka elpusztult, de a halpusztulás még Szeged körzetében is 27-52 százalékos volt. A táplálékláncon keresztül a szennyezés súlyosan érintette a világörökséget képező Hortobágyi Nemzeti Parkot és más védett területeket is, ahol réti sasok, vidrák és különféle kisragadozók tetemét találták meg.

A gazdasági, szociális károkról szólva a kereset megemlíti, hogy 2000. június 16-ig halászati és halfogási tilalom, illetve idegenforgalmi korlátozások voltak életben a szennyezéssel sújtott területeken. Ez összességében mintegy 100 ezer embert érintett és állami, önkormányzati adóbevételek elmaradásához is vezetett. A kereset tartalmazza, hogy a szennyezés miatt Szolnokon és környékén az ivóvizet lajtos kocsikban, illetve zacskókban kellett eljutatni a lakossághoz. Rendkívüli kiadások jelentkeztek a vízellátás, vízszabályozás területén, továbbá a haltetemek begyűjtése miatt is. A rehabilitáció költségei pedig még csak ezután jelentkeznek. A természet egyensúlyának helyreállítása 10-15 évbe is beletelik.

A kereseti kérelem az összesen 28 milliárd 596 millió forintos kártérítést részletezve felsorolja, hogy kárelhárítás címén mintegy egymilliárd forintos; ökológiai, gazdasági, illetve szociális károk címén mintegy 8,5 milliárd forintos; rehabilitáció címén pedig több mint 18 milliárd forintos igényt kíván érvényesíteni a felperes.

A kereseti kérelemben a Magyar Állam a kártérítés mellett azt is kéri a bíróságtól, kötelezze a romániai céget olyan környezetvédelmi beruházásokra, melyek biztonságossá teszik a nagybányai üzem termelését, addig viszont ideiglenes intézkedésként tiltsák el a cianid-lúgsavas technikával történő nemesfémkivonástól, illetve függesszék fel működését.

A kereset tartalmazza, hogy az Aurul cég nagybányai üzeme a 2000. január 30. utáni ideiglenes felfüggesztést követően 2000. június 13-tól újra működik, továbbra is magas cianidtartalmú vizet tárolnak, a gátak az előírt három méter helyett csak 1,2 méter magasak, így gátszakadás esetén továbbra is vészhelyzet állhat elő.

A felperes arra kéri többek között a bíróságot: kötelezzék az alperest a keletkező cianid lebontására, vízfelesleg-levezetők, vésztározók, biztonságos méretű gátak kialakítására.

A magyarországi bíróságokon megszülető jogerős ítéletek végrehajtására a magyar-román jogsegélyegyezmény nyújt lehetőséget.

Korábban:

Megkezdődhet a cián-per decemberben