Az úgynevezett megfigyelési ügy kapcsán létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság alelnöke volt 1999-2000-ben, ahol többször is éles, sokszor személyeskedő vitába keveredett a bizottság elnökével, a fideszes Kosztolányi Dénessel. Keleti szerint rágalom volt az a vád, hogy a Horn-kormány idején a titkosszolgálatok tagjai fideszes politikusokat figyeltek meg. Az 1998-as ciklusban legtöbb felszólalásában is a megfigyelési üggyel foglalkozott, Keleti szerint Orbán Viktor miniszterelnök nem mondott igazat, amikor az ügyet nyilvánosságra hozta. Nem vett részt ugyan az olajügyekkel foglalkozó vizsgálóbizottságban, de többször beszélt erről az ügyről is. Nógrádi Zsolt, a bizottság több politikust is megvádoló tanújának vallomásával és lehetséges titkosszolgálati kapcsolataival szintén sokat foglalkozott. Megpróbált lobbizni a választókörzetéhez tartozó Oroszlányi Hőerőmű érdekében a Gazdasági Minisztériumnál. Keleti szerint a hőerőműt és a környékbeli bányákat modernizálni kellene, és azzal vádolta a kormányt, tudatosan elsorvasztja a veszteséges, de sok munkahelyet adó ipart a térségben.
Keleti katonatiszti pályája töretlenül ívelt felfelé a Kádár-rendszerben. 1969-től 1989-ig volt tagja az MSZMP-nek, fokozatosan lépett előre a minisztériumi osztályok ranglétráján. A rendszerváltáskor a Honvédelmi Minisztérium szóvivője volt, és ezt a tisztségét 1992-ig tarthatta meg. Akkor belépett az MSZP-be, és megnyerte a kisbéri időközi választásokat. Ekkor ezredesként vonult vissza a honvédségtől. 1992-től 1994-ig a nemzetbiztonsági bizottság tagja volt, majd 1994-ben ismét győzelmet aratott Kisbéren, ám ekkor már a miniszteri bársonyszék várta a HM-ben. 1996 óta az MSZP elnökségi tagja, befolyásos személyisége. Elindult egyéni jelöltként Kisbéren 1998-ban is, ahol Keleti újra magabiztosan nyert, de ezután már ellenzékiként a nemzetbiztonsági bizottság elnöke lett az új Országgyűlésben.
Keleti a megfigyelési bizottság munkájáról: Kudarcot vallott azonban a bizottság azért, mert a miniszterelnöki mesét ebben az országban józanul gondolkodó ember nem hiszi el. A legnagyobb kudarca azonban az volt, hogy ezzel a manipulációs kísérlettel sikerült lejáratni az emberek előtt a parlament tekintélyét, hiszen mindenki előtt világos, hogy az egész vizsgálat csakis a kormányfő érdekében, a tekintélyének egyébként ez ügyben is reménytelen megmentésére irányult.