Sürgős szabályozásra van szükség az egészségügyi felelősségbiztosítás, illetve kockázatvállalás ügyében. A korábban is rossz helyzet ugyanis az új "kórháztörvénnyel" csak tovább romlik - állítják az ágazat biztosítási szakértői. Azzal ugyanis, hogy az orvos magánvállalkozóként dolgozik tovább, illetve szabad szellemi foglalkozású lesz, teljes vagyonával felel, illetve felelhet az esetlegesen megítélt károkért. A kórház ugyanis egy-egy kártérítést bármikor átháríthat majd orvosára, ha az már nem közalkalmazottként dolgozik. Ezzel pedig - állítják a szakértők -egyrészt a betegnek megítélt kártérítés kifizetését sem lehet garantálni, másrészt az orvos kockázata is lényegesebb nagyobb: gyakorlatilag teljes egzisztenciáját veszélyezteti, ha egy orvosi hibáért az ő felelősségét állapítják meg.
Az új szabályozás során csupán annyit tudtunk elérni, hogy legalább a szabad szellemi foglalkozásúak esetén elsőként a fenntartó vállalja a felelősséget, igaz, ezt tovább háríthatja a beavatkozást végző orvosra. A vállalkozóként dolgozó orvosok azonban már első körben is teljes vagyoni felelősséggel tartoznak a hibáért - nyilatkozta Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára. - Ha ugyanis bárki vállalja, hogy változtat státusán, s a törvény alapján új munkajogi viszonyban dolgozik tovább, lényegében föladja közalkalmazotti pozícióját, s elveszti azt a biztonságot, amelyet addig a munkaadó - a helyette vállalt felelősséggel - garantált. Azaz, míg eddig a munkaadó viselte az elvégzett "szolgáltatásokért" a felelősséget, mostantól ez kizárólag az orvos kockázata.
A főtitkár szerint ilyen körülmények között éppen az átalakulás válik lehetetlenné, ugyanis pillanatnyilag nincs rá esély, hogy az orvosi fizetések az új státusszal emelkedjenek. A mai javadalmazás pedig a kártérítések nemegyszer több tízmilliós összegének töredékét sem fedezi.
-A mind inkább terjedő műhibaperek során ugyanis egyre hatalmasabb, már-már aránytalanul nagy összegeket ítélnek meg a károsultaknak, jóllehet, ennek kifizetésére az orvosok még teljes vagyonuk kiárusításával sem képesek. Gyenes Géza szerint ráadásul a biztosítóknak fizetett díjakra sem nyújtanak fedezetet ezek a keresetek. - Addig, ameddig legalább felső határa nincs a megítélhető kártérítéseknek, csak egyre kilátástalanabbá válik a helyzet.
Dr. Horányi János, a MOK tisztségviselője szerint - aki évek óta az egészségügyi felelősségbiztosítással foglalkozik -jó szándékkal, de alapvetően hibásan került az egészségügyi törvénybe a felelősség szabályozása. Tévedés ugyanis az az előírás, hogy kötelezővé teszik a felelősségbiztosítást. Azaz, hogy csak abban az esetben adható működési engedély az egészségügyi szolgáltatónak, ha az a tevékenysége során a betegnek okozott esetleges kárért teljes körű felelősséget vállal. Ez a kitétel szerinte már most sem igaz, az átalakulás után pedig még kevésbé lesz az, hiszen a biztosító csak különböző korlátokkal vállal garanciát.
-A közelmúltban például az egyik nagy egészségügyi intézménynek egy évre mintegy 40 millió forintos díjat számolt fel az egyik biztosító azért, hogy évente összesen 50 millió forintos kártérítésre nyújtson fedezetet. Igaz, nálunk egy évben körülbelül 6-8 millió forintot kell esetleges hibákért kifizetni - nyilatkozta a szakember. - Az egyéni vállalkozóknak, a szabad szellemi foglalkozású orvosoknak a törvény mindezt ugyanúgy előírja, azaz a díjat ugyanúgy be kell fizetniük, ha azonban műhiba történik, a megítélt összegnek vélhetően csak töredékét fizeti majd ki a biztosító.
Horányi János szerint éppen fordítva kellene megközelíteni a garanciákat: azaz a beteg oldaláról. - A jelenlegi formában is lényegében az egészségbiztosítás kasszájából fizetik a kártérítéseket, még ha a kórháznak kiutalt finanszírozáson keresztül is. Ha a jövőben a társadalombiztosító vállalna közvetlen felelősséget az orvosi munkáért, lényegében a piacérdekelt biztosítók kikerülnének a "láncból", s ez a változás egyúttal a betegek számára is garanciát teremtene. A tb-nek pedig fennállna a lehetősége, hogy ne kössön szerződést azokkal a szolgáltatókkal - esetleg egyéni orvosokkal -, akik túl sokat hibáznak, azaz nem végzik alaposan a munkájukat.