Ártatlannak vallották magukat a Tocsik-per vádlottjai

Felmentést kértek az ügyvédek a Tocsik-perben az ÁPV Rt. hanyag kezeléssel vádolt négy egykori igazgatótanácsi tagja - Szokai Imre elnök, Lascsik Attila vezérigazgató, illetve Bessenyei Zoltán és Spanyol József - ügyében  szerdán előadott perbeszédeikben a Fővárosi Bíróságon. A hat évvel ezelőtti privatizációs botrány kapcsán indult büntetőeljárás során mind a kilenc vádlott tagadta bűnösségét, védőik pedig bűncselekmény hiányában kértek felmentést. 

Az igazgatótanácsi tagok a vádhatóság szerint gondatlan bűncselekményt követtek el azzal, hogy kellő információk nélkül döntöttek Tocsik Márta alkalmazásáról, illetve sikerdíjának mértékéről, és ezért az ügyész korábbi perbeszédében felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Az igazgatótanácsi tagok védői szerdán azzal érveltek, hogy összességében több milliárd forintos megtakarítást eredményezett a vádlottak cselekménye, amely egyébként egy testületi döntés megszavazása volt, így pedig jogi értelemben fel sem merülhet bűnösségük. Egyúttal rámutattak: a büntetőeljárásnak nem feladata, hogy az esetleges erkölcsi, politikai felelősséget is vizsgálja.

Az ügyvédek hosszan érveltek amellett, hogy az igazgatótanácsi tagok ma is vállalható, racionális, közgazdaságilag jó döntést hoztak, amikor Tocsik Márta külső tanácsadókénti alkalmazásáról határoztak, s ez többmilliárdos megtakarítást eredményezett az ÁPV Rt. számára. Az ügyvédek minduntalan visszakanyarodtak oda, hogy a sikerdíj 804 millió forintos összege lehetett ugyan sokkoló 1996-ban, ám ezt az ÁPV Rt. tényleges megtakarításaihoz igazodva állapították meg. A sikerdíj mértékének az eredmény 10 százalékában való meghatározása pedig az ügyvédek szerint egyáltalán nem volt példa nélküli az ÁPV Rt. külső tanácsadói körében. Az ügyvédek megemlítették azt is, hogy az ügy kirobbanása belpolitikai küzdelmekre vezethető vissza, országgyűlési bizottság is vizsgálta, és egyes vélemények szerint az 1998-as választások egyik meghatározó elemévé vált. A védők arra is felhívták a figyelmet, hogy az igazgatótanácsi tagoknak egy, az ÁPV Rt. korábbi vezetőinek mulasztása miatti helyzetben kellett nagyon gyorsan dönteniük.

Az egyik jogi képviselő megfogalmazása szerint elég fonák helyzet az, hogy az eltelt hat év során, ezernyi munkaórában, mintegy 60 tárgyaláson szakképzett jogászok tucatjai boncolgatták az órák alatt meghozott döntést. Az egyik ügyvéd úgy fogalmazott: eddig Magyarországon még senkit nem vontak felelősségre azért, mert nem, vagy nem idejében döntött. Amennyiben a Tocsik-perben elmarasztalják az igazgatótanácsi tagokat szavazataikért, ezután nem lehet biztonsággal gazdasági döntéseket hozni az országban.

A védelem szerint a vádnak azt kellett volna bizonyítania, hogy Tocsik Márta alkalmazása, illetve a 10 százalékos sikerdíj nélkül is legalább akkora megtakarítást könyvelhetett volna el az ÁPV Rt. a belterületi földek ügyében, mint ahogyan az valójában történt, ezt azonban a védők szerint meg sem kísérelte bizonyítani az ügyészség. Az egyik ügyvéd arra is emlékeztetett: a Fővárosi Bíróság egy másik, első fokon eljáró polgári tanácsa lényegében a büntetőügy tényállásával egyező adatok alapján vizsgálódott egy ügyészségi kereset nyomán, amely a Tocsik Márta és az ÁPV Rt. közti szerződések érvénytelenségének kimondására irányult. Abban a polgári perben a Fővárosi Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletével elutasította az ügyészségi keresetet, és nemhogy a szerződések jogszabályba, de még jó erkölcsbe ütközését sem állapította meg.

Az igazgatótanácsi tagok védőinek szerdai beszédeivel befejeződtek a perbeszédek a Tocsik-perben; a következő tárgyaláson, március 18-án, a vádlottak utolsó szó jogán előadott védekezését követően várhatóan kihirdeti elsőfokú ítéletét a Fővárosi Bíróság.