Sólyom-bizottság: indokolt az ügynöklista közzététele

A választópolgároknak joguk van tudni, kire szavaznak - tartalmazza Medgyessy Péter kormányfő által felkért szakértői bizottság elkészített jelentése a készülő ügynöktörvény kapcsán. A bizottság leszögezi: a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami, és egyes személyek titkosszolgálati múltját sem lehet arra való hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége "a jogállammal összeegyeztethető volt".

A legfontosabb állami tisztségek viselői és az arra pályázók, valamint a jelentősebb támogatást elért pártok vezetői esetében az átvilágítás feltétel nélküli, és ha ez az állam számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg és ezért nem töltheti be a posztot. Ezt állapította meg a Medgyessy Péter miniszterelnök által az állambiztonsági múlttal kapcsolatos törvényjavaslatok áttekintésére felkért nyolctagú bizottság, amelynek elnöke Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, tagjai: Bence György, filozófus, egyetemi tanár, Boross Péter, volt miniszterelnök, Gálszécsy András, titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter, Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Györgyi Kálmán, volt legfőbb ügyész, Hack Péter volt országgyűlési képviselő és Majtényi László, volt adatvédelmi biztos.

A dokumentum megállapítja: az állami tisztségviselők és szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához fűződő érdek, továbbá a politikai közszereplők pártállami múltja megismerhetőségében mindeddig fennálló különbségek szükségessé és arányossá teszik állami tisztségviselők és politikusok idevágó személyes adatainak nyilvánosságra hozását, beleértve annak kötelező voltát is.

Ezek az indokok nyilvánvalóan nem vonatkoznak a közéletben nem szereplő volt ügynökökre - emeli ki a dokumentum. "Közismert, hogy az ügynökök között voltak buzgó besúgók és voltak, akiket zsarolással szerveztek be. Voltak, akik használhatatlan jelentéseket adtak, és voltak, akik olyan helyzetbe hozták magukat, hogy ne is tudjanak információt adni. Az sem mindegy, a múlt rendszer története során melyik időszakban dolgozott valaki a titkosszolgálatoknak. Voltak közöttük, akik 1956-ban szembefordultak a rendszerrel, és súlyos büntetést szenvedtek."

A bizottság hangsúlyozza, hogy a formális érintettség és a tényleges tevékenység nem kezelhető egyformán. Azokat, akik csupán szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de nem írtak alá, nem adtak jelentést, nem kaptak előnyt, a törvényjavaslat ugyanúgy kezeli, mint a "hálózati személyeket", noha rájuk sem a törvényjavaslatok deklarált céljai, sem az azokat adott esetben igazoló alkotmányos érvek nem vonatkoznak. A testület szerint a tervezett szabályozás a fent említett egyéni körülményeket nem veszi figyelembe.

A dokumentum szól arról is, hogy a megfigyelt személlyel kapcsolatba hozható hálózati személy és hivatásos alkalmazott kiléte egyrészt a megfigyelt személy személyes adata, de egyúttal az hálózati, illetve hivatásos személyé is. Megállapítja: helyesen mérlegeli a törvényhozó a szembenálló jogokat, ha a megfigyeltnek jogot ad az őt megfigyelő személyek azonosítására. Az adatok megismeréséhez való jogot igazoló érvek - az "információs egyensúly" helyreállítása, az eddigi egyoldalú információs helyzet kölcsönössé tétele, másrészt a törvényjavaslat indokolásában is szereplő morális érv: az áldozat jogának elsőbbsége - azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a megfigyelt mások személyes adataival korlátlanul rendelkezzék, azaz minden feltétel nélkül nyilvánosságra hozhassa azokat. Még kevésbé indokolhatják ezek az érvek, hogy a hivatásos alkalmazottak és a hálózati személyek adatait nemcsak a megfigyelt, hanem bárki, korlátozás nélkül nyilvánosságra hozhassa - hangsúlyozza a bizottság.

A jelentés kitér arra, hogy a törvényjavaslatok kiterjesztik a megismerhető és nyilvánosságra hozható adatok körét, ami a bizottság szerint indokolható. Ugyanakkor az adatok kötelező nyilvánosságra hozása alá eső személyi kör meghatározása a bizottság szerint kifogásolható, nincs összhangban az Alkotmánybíróság határozatával, amely az adatok kötelező nyilvánosságra hozását csakis a közhatalmat gyakorló tisztségviselők és a politikai közélet szereplői adatai tekintetében ítélte alkotmányosnak. A törvényjavaslat az átvilágítandók körének kitágítása mellett nem hoz fel érvet, továbbá olyan sok személy átvilágítását irányozza elő, hogy a feladat határidőre való alapos, és az érintettek jogait tiszteletben tartó elvégzése valószínűtlen. Ezért meggondolandó a nagy létszámú csoportok, például a polgármesterek átvilágításának célszerűsége.

A dokumentum szerint a titkosszolgálatok iratai hiányosan és nem feltétlenül hitelesen maradtak fenn. A bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy iratmegsemmisítés nemcsak 1989-ben történt, hanem például az 1960-as évek elején is. A B (beszervezési) és M (munka-) dossziék iratainak megsemmisítése mindvégig ügyviteli rutinfeladat volt. Továbbá az állambiztonsági szervek átszervezésekor mindig történtek iratátadások.