Csepregi a tököli rabkórházban lábadozik menekülése közben szerzett súlyos sérüléseiből. A Blikk kérdéseire ügyvédje, dr. Nyárády Zoltán közvetítésével válaszolt. Elsőként arról beszélt, hogyan tudott megszökni. "Nyitva maradt a zárkám ajtaja, így gyorsan felmértem: kiférek a folyosói rácson. Ebéd után, amikor a cellatársam elaludt, nekiindultam. Nyolc másodperc alatt átpréseltem magam a rácsokon, és - mivel gyorsan kellett cselekednem - leugrottam a hatméteres magasságból."
Csepregi a betonra zuhant. Óriási fájdalmai ellenére feltápászkodott, levetette rabruháját, és mivel alatta dzsoggingot viselt, nem tűnt fel senkinek a menekülő férfi. Lestoppolt egy autót, amely elvitte őt Iregszemcséig. "Beteg nagyapámat akartam meglátogatni Magyarkeszin, akit nagyon szeretek. Két év nem láttam őt" - magyarázta a rab.
A vasárnapról hétfőre virradó éjszakát egy pincében töltötte. Reggel elvánszorgott a közeli kukoricásig, ahol már olyan erős fájdalmai voltak, hogy egy traktorostól kért segítséget. Ő hívta ki a rendőröket. "Nem terveztem a szökésemet, nem is segített senki" - mondta Csepregi, aki lassan gyógyul gerinc- és lábsérüléséből, de már mankóval biceg.
Arra a kérdésre: ő követte-e el a gyilkosságokat, Csepregi így válaszolt: "Nem öltem meg senkit, de erről ne is kérdezzen a bíróság elsőfokú ítéletéig. Csakúgy, mint arról, miért változtattam meg a vallomásomat.