Fridli Judit, a TASZ munkatársa az [origo]-nak azt mondta, hogy a mindenkori kormányzatot terheli elsősorban a felelősség amiatt, ha a betegjogok nem teljesülnek. Fridli szerint az a legaggasztóbb, hogy sem az Egészségügyi Minisztérium, sem a parlament szakbizottsága, sem a Magyar Orvosi Kamara nem gyűjtött eddig adatokat arról, hogy a betegek 1997-ben életbe lépett egészségügyi törvényben biztosított jogai érvényesülnek-e. Arról sem volt vizsgálat, hogy a passzív eutanáziával hányan kívántak élni az elmúlt években, hányan tettek erről nyilatkozatot - mondta. Egyik egészségügyi kormányzat sem tekintette feladatának, hogy átültesse a gyakorlatba a meglévő egészségügyi törvényet - fogalmazott.
Fridli szerint ugyanakkor kifejezetten előremutató az Alkotmánybíróság hétfőn kihirdetett döntése abból a szempontból, hogy a testület szerint is alkotmányellenes helyzet áll elő, ha a kormányzat nem ellenőrzi folyamatosan a parlament által hozott törvények teljesülését. Szintén biztatónak nevezte, hogy az AB nem utasította el végleg az aktív eutanázia bevezetését, csupán azt mondta ki, hogy a megfelelő törvényi és egészségügyi feltételek teljesüléséig nem lát módot az engedélyezésre.
A TASZ munkatársa állítja: a passzív eutanáziára vonatkozó - sokak szerint túl szigorú - jogi szabályozás azonban elég jogi biztosítékot jelentene a visszaélések ellen az aktív - orvosi segédlettel végrehajtott - eutanázia esetében is. A most érvényben lévő szabályozás (többszöri nyilatkozattételi kötelesség, háromtagú orvosi bizottsági vizsgálata) Fridli szerint kizárja, hogy valaki ne önszántából vesse alá magát az eutanáziának. A probléma tehát azzal van, hogy az egészségügyi intézmények egyelőre nem tudják biztosítani a megfelelő orvosi, szakértői és egészségügyi hátteret.