Áder János Medgyessy Péternek írott levele

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Önt ismét nehéz helyzetbe hozta egyik minisztere. Magyar Bálint olyan helyzetet teremtett, amelyben Önnek választania kell. Azt kell eldöntenie, hogy önmagához lesz-e hű a továbbiakban, vagy az Ön által szavakban kijelölt erkölcsi mércét többszörösen megcsúfoló oktatási miniszteréhez.

A sorozatos korrupciógyanús ügyek láttán immár Magyarország egyetlen polgára számára sem kérdés, hogy egy államférfinak melyik megoldást kell választania ebben a helyzetben. Tudom, ezzel Ön is tisztában van. Az Ön döntése valójában az Ön által vezetett kormányról állít ki visszavonhatatlan erkölcsi bizonyítványt.

Kiss Elemér az Ön közvetlen munkatársa volt. Az Ő esetében mindössze egyetlen, a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztériumban sorozatosan tapasztaltaknál nagyságrendekkel kisebb korrupciógyanús ügy kapcsán Ön úgy fogalmazott, nem fogja eltűrni, hogy kormánya egyetlen tagjára is a korrupció leghalványabb árnyéka vetülhessen.

Miniszterelnök Úr!

2003. május 28-án levélben fordult Önhöz Répássy Róbert a Fidesz Magyar Polgári Szövetség frakcióvezető-helyettese. Tudomásom szerint a levélre a mai napig nem érkezett válasz, s Ön nem reagált az Önhöz intézett napirend előtti felszólalásra, illetve interpellációra sem. A sajtó híradásai szerint ugyanakkor Ön tájékozott ezen kérdésekben, hiszen azokról munkamegbeszélésen tárgyalt Magyar Bálint miniszterrel, mely találkozó után bizalmáról biztosította a minisztert.

Az már tény, hogy Magyar Bálint - az Ön nevében is nyilatkozva - több alkalommal nem mondott igazat. S ha az Önnel történt találkozó során ugyanazt mondta el, mint amit korábban a közvélemény elé tárt, akkor nem csupán az Ön nevében állított valótlanságot, de Önnek sem mondott igazat.

Az első ügy.

Magyar Bálint többek között azt állította, hogy "a Cisco 180 millió forintos kifejlesztett programját bocsátotta ingyen Magyarország rendelkezésére. A magyar hozzájárulás nem más, mint ezen program magyar verziójának az elkészítése, ami töredéke ennek az egész összegnek."

A valóság - ahogyan az a hosszas titkolózás után nyilvánosságra hozott szerződésből is kiderül - ezzel szemben az, hogy a Cisco ajándéka mindösszesen egy 8 millió Ft-ot érő licence-díj elengedése alig hat hónap időtartamra. A miniszter által emlegetett 180 millió forintot ugyanis a polgári kormány által kötött szerződés alapján költötte el a Cisco egy oktatási programra, még Magyar Bálint utazása előtt, ehhez a szabad demokrata miniszternek, illetve a mostani kétes értékű üzletnek semmi köze.

Magyar Bálint állításával szemben a kifizetendő magyar hozzájárulás sem 100.000 dollár - mint ahogyan azt a miniszter állította, hanem 2 x 100.000 dollár, azaz közel 50 millió Ft, amely jelentősen meghaladja a közbeszerzési értékhatárt.

A második ügy.

Magyar Bálint a Sulinet-tender kapcsán kipattant botrány kapcsán azt állította, hogy az egyik potenciális pályázó vendégeként luxusnyaraláson résztvevő munkatársainak egyike sem vesz részt a Sulinet-tender előkészítésében. Amikor az egyik napilap írásos dokumentumokkal cáfolta ezt az állítást, akkor munkatársát, Koltai Péter informatikai biztost azzal az indokkal küldte el, hogy az félrevezette őt. A tények azonban másról árulkodnak. Magyar Bálint az Országgyűlés Oktatási Bizottsága előtt ez év márciusában történt meghallgatásán - a jegyzőkönyv szerint - nagyon is jól tudta, hogy Koltai Péter részt vesz a Sulinet-tender előkészítésében. Nehezen hihető, hogy két hónap alatt mindent elfelejtett volna a miniszter.

A harmadik ügy.

Magyar Bálint valótlanságot állított akkor is, amikor a Nemzeti Szakképzési Intézet egyszereplős közbeszerzési "versenyét" rendben lévőnek minősítette. Lapértesülések szerint ugyanis a nyertes cég tulajdonosa Sári Lajos helyettes államtitkár, az SZDSZ volt pártigazgatója fiának osztálytársa, a beszerzést bonyolító cég tulajdonosa pedig korábban Sári Lajos feleségével vezetett közösen egy másik vállalkozást. Mindezek hatására két hét után az államtitkár lemondásra kényszerült.

A negyedik ügy.

Hasonlóan ellentmondásosak a miniszteri nyilatkozatok annak az ügynek a kapcsán, amelynek során az Oktatási Minisztérium mintegy 2,5 milliárd forint értékű számítástechnikai eszközöket kívánt vásároltatni a felsőoktatási intézményekkel A szállítókat előre meghatározták, az árak nemegyszer magasabbak voltak, mint a közbeszerzési árak, egyes termékek nem szerepeltek a közbeszerzési árlistán.

Magyar Bálint miniszter úr hosszas tagadás után elismerte, hogy a felsőoktatási informatikai beszerzések szabályosságát kifogásolóknak igazuk van, ugyanakkor elhárította magáról a felelősséget. A Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési igazgatóságát okolta a történtekért. Azt állította, hogy az MKGI egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adott, azaz a felelősöket a Kiss Péter vezette Miniszterelnöki Hivatalban kell keresni. Az egyik napilap néhány nappal ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz frakció képviselői K/2598 számon az Oktatási Minisztériumtól, illetve K/2827 számon a Miniszterelnöki Hivataltól kérdésben kért tájékoztatást a vitatott beszerzésről. Mindkét válasz megérkezett. A két iratcsomag azonban, melynek azonosnak kellett volna lenni, eltért egymástól, és így alkalmas az Országgyűlés képviselőinek megtévesztésére.

A Kiss Péter miniszter úr által küldött dokumentumban új, az egyetemek által soha nem látott megrendelőlapok voltak, melyek formailag megfelelnek a központosított közbeszerzésnek és minden termék listaáron szerepelt bennük. A Magyar Bálint miniszter úr által küldött dokumentumban azonban szerepelt a régi, az egyetemeknek megküldött megrendelőlap is oly módon, mintha arra is vonatkozna az MKGI-nek a jogszerűség vonatkozásában tett támogató álláspontja.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mint Ön is tudja, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és törvényei értelmében a tárcák működéséért a miniszterek, a miniszterek tevékenységéért pedig a kormányfő viseli a felelősséget. A hosszas titkolózási időszak után az elmúlt napokban napvilágra került botrányos, védhetetlen és megmagyarázhatatlan ügyek sorozata következtében Magyar Bálint legbizalmasabb emberei, legközvetlenebb munkatársai kényszerültek rendre lemondásra. Ön szerint elképzelhető, hogy az SZDSZ egykori elnöke, aki ma oktatási miniszter, ne tudott volna, hogy mit művel egyes SZDSZ-közeli, rokoni-baráti vállalkozásokkal az az ember, aki az SZDSZ pártigazgatója volt az ő pártelnöksége idején, és akit ő maga helyezett helyettes államtitkári pozícióba? Ön szerint bárki is elhiszi ebben az országban, hogy véletlenül kerültek be a jogszabályellen pályáztatást elfedő, a képviselőket félrevezetni szándékozó iratok a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe? Ön szerint elhiszi-e bárki is ebben az országban, hogy a miniszter szintén csak véletlenül mond valamit 180 millió Ft értékűnek, amiről, tudván tudja, hogy csak 8 millió Ft-t ér? Ön szerint bárki is elhiszi ebben az országban, hogy miközben a Sulinet-tenderrel kapcsolatos megdöbbentő visszaélések miatt lemondásra kényszerültek Magyar Bálint legközvetlenebb munkatársai, aközben egyetlen ember maradt csak patyolat tiszta, méghozzá maga Magyar Bálint oktatási miniszter?

Miniszterelnök Úr!

A köztünk lévő politikai nézetkülönbségek ellenére biztos vagyok benne, Ön is egyetért velem abban, hogy a Magyar Köztársaság Oktatási Miniszterének, aki a felnövekvő nemzedékek tagjainak tartozik példaadással, a miniszterek között is elsőnek kell lennie az erkölcsi fedhetetlenségben. Kérem fontolja meg, egy olyan ember kedvéért, aki Önt esetleg személyesen is megtévesztette, érdemes-e kockára tennie kormánya becsületét?

Budapest, 2003. június 6.
Várom megtisztelő válaszát,

Áder János frakcióvezető