A jelenlegi termékenységi szint mellett a felnövekvő generációk nagysága 36-37 százalékkal marad el a szülei generációjához képest. Itthon ugyanis száz nő élete során 130 gyereket hoz világra a mostani mutatók szerint, amely elmarad az EU átlagától, amely 153. Egy kutatás szerint, még ha ez az érték a legoptimistább forgatókönyvnek megfelelően növekszik is, akkor is csak 2050-ben állhat meg a népességfogyás, amikorra is másfél milliónyival lennénk kevesebben (a tanulmány nem számol a migráció módosító hatásaival). Amennyiben a termékenységi ráta tovább romlana, csak 6,5 millióan lennénk ötven év múlva.
A csecsemőhalandóság mértéke tovább csökkent a KSH szerint, azonban ezek az értékek még mindig sokkal rosszabbak az EU bármely tagállaménál. Itthon ezer élveszületettből 7,2 nem éli meg az egyéves kort.
Tavaly összesen 132 700-an haltak meg Magyarországon. A halálozások száma valamennyi régióban meghaladta az élveszületésekét. Az ezer lakosra jutó természetes fogyás az Észak-Alföldön és a Közép-Dunántúlon a legkisebb, a Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb. Tovább öregedett a népesség: a gyermekkorúak (14 éven aluliak) aránya 16,6 százalékról 16,1-re csökkent, a 65 évesnél idősebbek aránya pedig 15,2 százalékról 15,4-re emelkedett. Jelenleg félmillióval kevesebb a gyerek, és 200 ezerrel több az idősek száma, mint 1990-ben.
Tovább nőtt a nőtöbblet: ezer férfira 1104 nő jutott az országban a 2003. év eleji adatok szerint. Három évvel ezelőtt még csak 1000-1101 volt az arány. Módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele: tovább emelkedett a nőtlenek, hajadonok és elváltak aránya, csökkent a házasoké. Drasztikusan visszaesett a 30 év alattiak házasodási kedve: míg 1990-ben a 25-29 éves férfiaknak közel kétharmada, a nőknek háromnegyede volt házas, addig napjainkban ugyanebben a korcsoportban a férfiak egyharmada, a nőknek pedig fele él házasságban.
Magyarországon 2002 elején 116 ezer 400 külföldi tartózkodott érvényes engedéllyel huzamosabb időn keresztül. Ez hatszázalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Döntő többségük Romániából, Ukrajnából, Jugoszláviából, valamint az EU tagországaiból érkeztek. Az EU-jelölt országok többségének egyébként a vándorlási egyenlege negatív, tehát ezekből az országokból többen mennek el, mint ahányan ide érkeznek. A belső migrációt tekintve az egyik legmeghatározóbb mozgás a Budapestről - főleg az agglomerációba - való vándorlás. Nyugat-Dunántúlnak vándorlási többlete van, a legnagyobb kibocsátó megyék pedig Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár.