Pártfogók békíthetik a tolvajt és áldozatát

Ha meglopják Önt, akkor elképzelhető, hogy felkeresi a tolvaj pártfogója, és megpróbálja megbeszélni, milyen kártérítést fogadna el a bűnöstől. A kormány azt szeretné, hogy a kisebb bűnök elkövetői ne börtönbe kerüljenek, hanem közösségi munkával, jóvátétellel vezekeljenek. A jó útra térítésben a pártfogóké lesz a főszerep.

A pártfogói intézmény jelentősége elvben július 1-jén, a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása óta nőtt meg. Hogy munkájuk hány elkövető sorsát segítheti, az a bíróktól, ügyészektől és büntetés-végrehajtási bíróktól függ. Az ő javaslatukra lehetséges, hogy pártfogót vonjanak be egy-egy büntetőügybe. A pártfogók az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottai. Szociális munkások, akiknek a diploma után még egy külön képzésen kell részt venniük.

A rácson innen is lehet bűnhődni

A pártfogókra alapvetően három esetben vár feladat július óta. Előfordulhat, hogy az ügyész úgy dönt, hogy nem emel azonnal vádat, hanem megvárja, hogy az elkövető jó útra tér-e. Ilyen esetekben a pártfogók feladata környezettanulmányt írni, megvizsgálni, hogy milyen a vádlott anyagi és lakáshelyzete, családja, és mennyire megbízható személyről van szó. A bíró is kérhet hasonló tanulmányt, ha börtönbüntetés helyett alternatív megtorlást is elképzelhetőnek tart. Ilyenkor azt is meg kell vizsgálni, hogy az elkövetőt lehet-e közmunkára kötelezni, milyen lehetőségek vannak erre, elképzelhető-e hogy maga engesztelje ki a sértettet. Kérhet tanulmányt a büntetés-végrehajtási bíró is, aki a büntetés egy részének elengedéséről dönt. Meg kell vizsgálni ilyenkor, hogy az esetlegesen szabad lábra kerülő fogva tartottnak lesz-e lehetősége valahol lakni, lesz-e munkája, kap-e támogatást valakitől. Mindhárom esetben a pártfogónak arról kell véleményt mondania, hogy milyen az elkövető integrációs esélye. Leegyszerűsítve, jelent-e veszélyt, ha nem bezárva bűnhődik.

Amennyiben az ügyész kivár, a bíró alternatív büntetésre ítél, vagy a büntetés-végrehajtási bíró szabadlábra helyez, a pártfogónak kell figyelnie a volt elkövetőre. Ellenőrzi, hogy a kirótt feladatot elvégzi-e, hogyan viselkedik, segít neki munkát szerezni. "Hidat ver a börtön és a kinti világ közé" - ahogy Gönczöl Katalin, az Igazságügyi Minisztérium büntetőpolitikáért felelős miniszteri biztosa fogalmazott.

A pártfogói rendszer több európai országban bevált már, elsősorban Hollandiában, Nagy-Britanniában és Svédországban különösen erős ez az intézmény. Majd annyi pártfogó van ezekben az országokban, mint ahány emberrel a központi rendőrség dolgozik.

Gönczöl Katalin szerint a pártfogókkal erősített, börtön nélküli büntetésen alapuló rendszernek egyszerre vannak gazdasági és morális előnyei is.

Az új rendszer az enyhébb megítélésű elkövetőket érinti, elsősorban azokat, akik hat hónapnál rövidebb szabadságvesztést kapnának. Évek óta folyamatosan nő azoknak a száma, akik néhány hónapra vonulnak börtönbe. A börtönök kihasználtsága 160%-os, több helyen hatalmas a zsúfoltság. 2001-es áron, amikor ezt utoljára összesítették, egy elítélt egynapi fogva tartása 3652 forintba került. Ugyanakkor aki otthoni környezetéből börtönbe kerül, sokszor nehezebben talál vissza a hétköznapi világba.

Az alternatív büntetések sokszor sokkal látványosabbak és hasznosabbak lehetnek. Ha például valaki elgázol valakit, akkor büntetésből arra is kötelezhető, hogy ingyen dolgozzon egy kórház traumatológiai osztályán segédápolóként. Gönczöl szerint ilyenkor a szembesülés sokkal jobban megviseli az elkövetőket, mint akár a néhány hónapos börtön. A stadionrongálók is hasznosabbak, ha széket festenek, mint ha cellájukban ülnek. Ilyen esetekben a pártfogónak kell egyeztetnie a sértettel, ha nála kell ledolgozni a kárt. Más esetekben önkormányzatoknál, egyházaknál, szociális intézményeknél kell munkát találniuk a büntetésből ingyen dolgozóknak. Külföldön ez sok helyen már bevált, a munkáltatók általában szívesen veszik a vezeklő dolgozókat, mert kimondottan lelkiismeretesen és ingyen dolgoznak. Hiszen a pártfogók ellenőrzik őket, és börtönbe kell vonulniuk, ha nem teljesítik feladatukat.

Rágyanszky György, a Békés megyei pártfogó szolgálat igazgatója szerint településenként változó, hogy mennyire sikerül munkát találni a közmunkára ítélteknek. "Békésben többnyire végre lehet hajtani ezeket az ítéleteket, bár van, ahol elzárkóznak az elítéltek fogadásától. Leggyakrabban vagyon elleni bűncselekmények elkövetői kapnak ilyen büntetést, de előfordult már közmunka kiszabása tartásdíj fizetésének elmulasztása, testi sértés, közlekedési vétség és okirat hamisítás esetében is. Átlagosan 10-50 nap közötti időszakot kell ledolgozniuk. Legtöbbször közterületen végezhető, az elítélt szakképzettségének megfelelő munkát sikerül találni. Az ilyen munkákat végzők többsége nem túl kvalifikált, a közmunka általában fizikai munkát jelent." Rágyanszky annak köszönheti tapasztalatait, hogy a közmunka intézménye eddig is benne volt a magyar joggyakorlatban, a kormány most csak azt szeretné, ha szélesebb körben terjedne a büntetésnek e formája.

Az is elképzelhető, hogy a börtön elkerüléséért más korlátozásokat is el kell viselnie az elkövetőnek. A fiatalkorúak például kötelezhetők, hogy elvégezzenek egy iskolát, és kollégiumban kelljen lakniuk. Ezt szintén a pártfogó ellenőrzi: szülői értekezletre jár, rendszeresen látogatja a polgári büntetését töltő tanulót. Hasonló típusú megszorítás, amikor egy elkövetőnek kötelező beköltöznie hajléktalanszállóra, és ezzel az ottani szabályokat betartania. A kényszergyógykezelésre ítéltek ellenőrzése is lehet a pártfogók feladata.

Van arra is lehetőség, hogy egyéb korlátozások is nehezítsék a büntetést. Ki lehet tiltani valakit például a kocsmából, el lehet tiltani családjától. Ezeket szintén a pártfogó felügyeli. A törvény egy új intézményt is megnevez, ez a felügyelői szállás. Ilyenből még egy sincs az országban, Gönczöl szerint azonban jövőre már elkészülhet egy-egy ilyen hely. Elsősorban azok kerülhetnek ide, akik csak azért kerülnének börtönbe, mert nincs szállásuk, cselekményük azonban nem indokolná a börtönbüntetést. A szállásra beköltözők napközben megtarthatják civil életüket, dolgozhatnak, szabadon mozoghatnak, de estéiket a szálláson kell tölteniük.

"Az emberrel, ha emberként bánnak, akkor valószínűleg nagyobb eséllyel tartható a társadalomban" - mondta a börtönön kívüli büntetés egyik nagy előnyéről Gönczöl. Ugyanakkor az alternatív büntetések egyáltalán nem jelentik azt, hogy az elkövetők megúsznák a felelősségre vonást. "Elsősorban kisebb közösségekben nagyon komoly büntetésnek számítanak a látványos korlátozások. Ha valaki nem mehet be a kocsmába, kitiltják meccsről, eltiltják a családjától, akkor azt mindenki látja, és tudja, hogy miért történt. Jobban figyel ezekre az esetekre a közösség, és a korlátozás megsértésekor szólhatnak a rendőrségnek is."

A pártfogóknak egyenként és alaposan kell foglalkozniuk a gyanúsítottakkal, elítéltekkel. A fiatalkorúakkal külön pártfogók foglalkoznak. Meg kell ismerkedniük a családokkal, a munkahellyel. Segíteni kell munkát szerezni, jelentést kell írni, mindenkit ellenőrizni, meggyőzni, ráadásul sok esetben a sértetteket is meg kell győzni a kiengesztelés módjáról. Több esetben csak akkor van lehetőség az alternatív büntetésre, ha ebbe a sértett is beleegyezik. A közvetlen kiengesztelés, megegyezés egy új eleme a törvénymódosításnak, ilyenre még nem volt példa.

Pártfogóból a közel húszezer elítélthez képest nagyon kevés van, mindössze 261-en foglalkoznak ezzel az országban. Július elsején minden megye élére igazgatót neveztek ki. Egy vidéki pártfogó az [origo]-nak elmondta, hogy azóta még nehezebb a dolguk, mert az igazgatónak kinevezett kolléga új vezetői feladatokat kapott, így tulajdonképpen még kevesebben vannak.

Gönczöl Katalin az [origo]-nak azt mondta, hogy egy éven belül kétszer ennyi pártfogó lesz az országban. Egy kormányzati terv szerint 2006-ra 900-an lesznek. Gönczöl szerint ez attól is függ, hogy mennyire válik be az új intézmény, vagyis hány ügyész és bíró él azzal a lehetőséggel, hogy pártfogó segítségével ne börtönt kérjen vagy szabjon ki a gyanúsítottakra. A tárca egyik rövidebb távú terve szerint beindítanák a felsőfokú pártfogóképzést is, hogy ne csak posztgraduális oktatásban lehessen pártfogói végzettséget szerezni.

Magyari Péter