A lisztérzékenyek nem tudják feldolgozni a lisztben lévő glutén nevű fehérjét. Ha a lisztérzékeny (cöliákiás) szervezetébe glutén kerül, rögtön olyan immunológiai folyamatokat indít el, melyek következtében elpusztulnak a vékonybélbolyhok. Amennyiben mindez bekövetkezik, jelentősen csökken a vékonybél tápanyagfelszívó felszíne, mely előbb-utóbb hiányállapot kialakulásához vezet.
A lisztérzékenységre való hajlam öröklődik, de gyakran előfordul, hogy több testvér közül csak egynél mutatható ki a betegség, és az is, hogy egy családban több generáció tünetmentes, majd az egyik gyereknél mégis megjelenik a betegség.
Gyerekeknél akkor kell lisztérzékenységre gyanakodni, ha a szokványos táplálkozás mellett csökken a súlya, pókhasa és vékony végtagjai vannak, gyakran van hasmenése. Felnőttkorban a gyomor-bélrendszeri panaszok, csontfájdalom, vérszegénység, szájüregi fekély, fogzománc-károsodás, fáradtság, depresszió és hajhullás is lehet a kezeletlen lisztérzékenység tünete.
A diéta betartásával a betegség nem gyógyul meg, a lisztérzékeny embernek élete végéig diétáznia kell, de a megfelelő táplálkozás mellett a tünetek teljesen elmúlnak.
Tiefenthaler Eszter