Harcol és harcra provokál Gyurcsány

Gyurcsány Ferenc ismerősei szerint akkor érzi legjobban magát, amikor vitatkozik. Miközben informális hatalma a miniszterelnöknek adott tanácsai miatt jóval nagyobb, mint a legtöbb miniszteré, pozíciója mégsem stabil. Saját pártjából legalább olyan élesen támadják, mint az ellenzékiek. Gyurcsány hívei szerint sem alkalmas első számú vezetőnek, mert túlságosan megosztja az embereket.

Gyurcsányt saját bevallása szerint karrierje kezdetén nem igazán érdekelte az üzleti élet, és ismerősei szerint ezt társaságokban azóta is rendszeresen elmeséli magáról. A közgazdász szak mellett szeretett volna építészetet tanulni, de akkoriban nem engedték, hogy több egyetemre járjon párhuzamosan, hiába fordult külön kérvénnyel a korszak oktatási miniszteréhez, Köpeczi Bélához. "Nem akartam üzletember lenni, eszembe se jutott soha. Nem is érdekeltek a mikroökonómiai tárgyak, csak a makro."

Amikor a politikai pályát kényszerűen ott kellett hagynia, Kerékgyártó István, egyik volt egyetemi tanára szerzett neki állást, mert ahogy Kerékgyártó fogalmazott, "a Gyurcsány Feri nagyon eszes fiú volt".

Milliókat számolt

Két évig dolgozott Gyurcsány a Creditum nevű cégnél, amely privatizációs tanácsokat adott befektetőknek. Többször mesélt már nyilvánosan karrierje kezdetéről: "Vettem egy lila és egy zöld öltönyt és egy műbőr táskát, mert azt hittem, hogy így kell kinéznie egy üzletembernek."

Ahogy a pesti gimnáziumból vagy a családjától, úgy innen is azért távozott, mert úgy érezte, hogy a tekintéllyel szemben neki van igaza. "Azt hitte a főnök, hogy jobban ért hozzá. Nekem lett igazam" - mesélte arról a konfliktusról, aminek a végén otthagyta a Creditumot, és egy rövid kitérő után megalapította saját cégét, az Altust.

Az Altus a privatizáció nyertese lett. Gyurcsány ezentúl nem tanácsot adott, hanem maga kezdte felvásárolni az állami vállalatokat, egyre nagyobb tételben és mennyiségben. Amikor látszott, hogy megy az üzlet, akkor a Creditum több fontos munkatársa is csatlakozott hozzá: először Tatai Ilona, aki a rendszerváltás előtt az egyik legsikeresebbnek számító állami vállalat, a Taurus vezetője volt. Ugyanakkor a politikai életből is ismerték egymást Gyurcsánnyal. Tatai az utolsó Politikai Bizottságnak is tagja volt, ahol a reformerek között azzal keltett feltűnést, hogy nyilvánosan tiltakozott a veszteséges KGST-export ellen. Tatai később hozta magával Jagiellowicz Györgynét, aki szintén taurusos volt, és jelenleg ő vezeti az Altust. A cég körül még több reformkommunista is feltűnt, többek között Kiss Elemér, a Medgyessy-kormány későbbi kancelláriaminisztere, aki ügyvédként segítette a cégbiradalom kialakulását.

A régi politikai kapcsolatok üzleti lehetőségeket hoztak: az Altus például a Miniszterelnöki Hivatal volt bölcsődéjét vette meg székháznak. Gyurcsány 1996-ban nősült harmadszor, ekkor vette el Dobrev Klárát, akinek nagyapja, Apró Antal volt parlamenti elnök, édesanyja, Apró Piroska (Horn Gyula volt kabinetfőnöke) révén szintén tovább erősítette kapcsolatát a baloldali körökkel. Az esküvő idejére Gyurcsány már túl volt a gazdagságát megalapozó üzleti sikereken, melyekben az is segített, hogy Apró Piroska MHB-igazgatótanácsi elnökként hitellel segítette Gyurcsány vállalkozását. Gyurcsány először jövendő anyósával ismerkedett meg üzleti tárgyalásokon, és rajta keresztül ismerte meg feleségét. Az ellenzék rendszeresen támadja azzal Gyurcsányt, hogy több sikeres üzletben, például a balatonöszödi üdülővásárláskor családi-politikai kapcsolatai segítették gyanús haszonhoz. Gyurcsány mindezt rágalomnak tartja.

Gyurcsány először 1992-93 fordulóján érezte, hogy nagyon jól megy az üzlet. Akkor egy 350 millió forint értékű céget vásárolt 10 millió forint készpénzből. E-hitelből felvett pénzzel és kárpótlási jegyekkel egészítette ki a rendelkezésére álló pénzt. "A készpénzek iszonyú ára volt, hatalmas értékekhez lehetett hozzájutni nagyon kevés készpénzből."

Gyurcsány a harcot szerette a legjobban üzletember korában is: "Úrrá kellett lenni a versenytársakon." A harc szeretete egyik alapvető tulajdonsága, ezt ismerősei mind így gondolják. Egyikük, aki még üzletemberként ismerkedett meg vele, így jellemezte: "Kimondottan szereti a konfliktust. Jól érzi ilyenkor magát, mert jól kezeli ezeket a helyzeteket. Jól érvel, gyorsan vág az agya. A kommunikációs mérkőzéseken rendszeresen győzelmeket arat. Pedig lehet, hogy nem is neki van igaza, de ott helyben nem tudnak reagálni az ellenfelei."

Van, aki szerint nem is lehet vele vitatkozni, mert egyszerűen nem tűri az ellentmondást. Mások azonban úgy látják, hogy meg lehet neki mondani bármit, csak határozottnak kell lenni vele. "Ha valami nem tetszik, akkor most mondd meg" - idézte egy jellemző fordulatát egy ismerőse. Ilyen típusú gesztusa volt, amikor nyáron egy frakcióülésen az őt ért támadások után beszédében felszólította a szocialista képviselőket, hogy ha ellenérzéseik vannak vele szemben, akkor ezt ott azonnal hozzák nyilvánosságra.

Azt szereti, ha beosztottjai is vállalják az összeütközéseket. "Előfordult, hogy valakit el kellett küldeni, és akkor azt mondta: döntsetek ti, mondja meg mindenki, hogy szerinte ki a leggyengébb munkaerő" - mondta róla egy munkatársa. "Sok szabadságot ad a munkavégzéskor, de teljes felelősséget kell vállalni mindenért, nem lehet elkenni a dolgokat. Olyan nála nincs, hogy majd megbeszéljük."