"Alig lehetett olyan házakat látni Bám városában, amelyek nem dőltek össze a földrengés következtében" - számolt be tapasztalatairól az [origo]-nak Szilágyi Mónika, aki ápolóként a hét főből álló magyar mentőcsapattal dolgozott a helyszínen. Csupán néhány jól megépített, gazdagabb ház úszta meg kisebb-nagyobb sérülésékkel a természeti katasztrófát. "Dózerolásra nem is lesz szükség, mivel szinte minden romokban van" - jegyezte meg az ápolónő.
"Négy teljes napot dolgoztunk, ezalatt mintegy 100 sérültet, valamint hozzátartozóikat láttuk el, elsősorban sebek, a hatalmas por miatti légzőszervi panaszok, megfázások miatt" - mondta az ápolónő. Az emberek többsége sátrakban alszik, az éjszakák pedig nagyon hidegek. Akik tehették, azok autóval elutaztak a rokonokhoz. A hűvös időnek azért megvan az az előnye, hogy emiatt sokkal kisebb a járványveszély - vélekedett a mentőnő.
A mentés befejeződött, a helyiek már a külföldi egészségügyi szakemberek nélkül is meg tudnak birkózni a feladattal, így a magyar mentőcsapat hazatért vasárnap. "Ez volt az első külföldi bevetésem, de ha lesz rá lehetőség, máskor is szívesen mennék segíteni" - mondta Szilágyi Mónika, aki hozzátette: az orvosi felszereléseket, kötszereket, infúziókat, sátrakat ott hagyták a helyieknek, akik nagyon hálásak voltak érte.
Az Irán délkeleti részénél található Bám városában mintegy 35 ezren vesztették életüket a december 26-i földrengésben. A házak 80 százaléka összedőlt.