Az elmúlt tíz esztendőben 453 kegyelmi kérvényt fogadtak el, a büntetés elengedésének legfőbb oka egészségi probléma volt - közölte az MTI érdeklődésére az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi főosztályának vezetője szerdán. "A legtöbb kérelem egészségi problémával kapcsolatos, súlyos, életveszélyes betegségekre irányuló, és általában ez a büntetés elengedésének, illetve hátralévő része felfüggesztésének legfőbb oka is" - mondta Maurer Adél.
Magyarországon csak kivételes esetben reménykedhet államfői kegyelemben az, akit jogerősen bűnösnek mondott ki a bíróság, az elítéltek félévente kérhetnek kegyelmet. Az Igazságügyi Minisztérium és a köztársasági elnök nem vizsgálja a bírói ítélet helyességét, csak azt mérlegeli, hogy a bírósági döntés meghozatala után történtek-e olyan változások, amelyek indokolják a kegyelmet. Ezen indokok között többnyire az elítélt egészségi állapotában bekövetkezett romlás, halálos vagy olyan betegség áll, amelyet börtönben vagy fogházban nem tudnak gyógyítani, vagy ha az otthon maradt család szociális helyzete a családfő elzárása miatt kritikussá válik.
A magyar közjogi rendszerben a köztársasági elnök döntése csak a szaktárca ellenjegyzésével érvényes. Ennek kimondásakor a jogalkotók abból indultak ki, hogy az államfő a kormány büntetőpolitikai szándékával ellentétesen ne gyakorolhassa hatalmát, vagyis közjogi fékként döntését a kormány egyik tagjának ellenjegyeznie kell.
A kegyelmi kérvények véleményezését első fokon az Igazságügyi Minisztérium szakapparátusa végzi. A kegyelemre nem javasoltnak csak a neve kerül fel a köztársasági elnöknek küldött listára, míg a tárca által is támogatott kérelmezők neve mellé rövid indoklást adnak. A kegyelmi jogot gyakorlónak nem kell indokolnia döntését. Kegyelemért az elítélt vagy közvetlen hozzátartozója, illetve jogi képviselője folyamodhat. A kérelem vonatkozhat a büntetőeljárás megszüntetésére, a büntetés elengedésére, mérséklésére vagy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli felmentésre.
A kegyelmet kérvényezők döntő többségéről a híradások nem tesznek említést, és a közvélemény a legtöbb esetben nem értesül a kegyelmekről, így inkább kivételnek számít, amikor a közvélemény tudomásával kapott kegyelmet egy-egy elítélt.