A weboldalon közzétett esettanulmányokból az derül ki, hogy a pártfogóknak legtöbbször olyan személyekkel, jellemzően fiatalokkal kell foglalkozniuk, akik közvetlenül vagy közvetetten az alkohol, a családi problémák és a szegénység miatt kerülnek összeütközésbe a törvénnyel.
A már említett, jelenleg 18 éves fiú például 13 évesen került gyermekotthonba. Anyja börtönbe vonulása után nagymamája nevelte, apja már korábban meghalt. A nagymamánál nem akart maradni, ezért elszökött a nagybátyjához, aki viszont nem vállalta a gondozását.
A gyermekotthonban töltött évek alatt sokszor voltak vele problémák. Közben annyi pozitív fejlemény történt, hogy felvette vele a kapcsolatot börtönben ülő anyja, több levelet írt neki, és kétszer meg is látogatta. A második találkozáskor az anya azt ígérte fiának, hogy szabadulása után hazaviszi.
Ezt az ígéretét nem tartotta be, és elmaradtak a levelek is. A fiú nem bírta tovább az otthonban, és hazaszökött időközben kiszabadult anyjához, aki azonban nem akarta gondozni. Visszament a gyermekotthonba, ahonnan egy év után ismét elszökött anyjához. Ott azonban ezúttal sem talált nyugalmat: anyja és élettársa folyton ivott és veszekedett. A kamaszfiú végül kénytelen volt felismerni, hogy anyja nem tart rá igényt. Ennek hatására - ahogy az esettanulmány fogalmaz - "teljes mértékben a világ ellen fordult", csavarogni, garázdálkodni kezdett.
Bántalmazás és rablás
2001 elején, alig 16 évesen aztán rövid időn belül két bűncselekményt is elkövetett. Januárban a helyi iskola környékén egy társával együtt a kora esti órákban randalírozott, melynek során betörték az iskola ablakát is. Az esetnek volt egy szemtanúja, aki felelősségre vonta a kamaszokat, ők azonban bottal hátba verték őt, és szidalmazták.
Néhány hónappal később, áprilisban a fiú súlyosabb bűncselekményt követett el. Bement egy családi házba, és megfenyegette az ott lakó idős asszonyt, valamint unokáját. Késsel a kezében pénzt követelt, végül 11 ezer forintot kapott tőlük. A fiút a bíróság három év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
Két és fél év után feltételesen szabadon engedték, ekkor jelentkezett pártfogójánál. Az akkori szabályok szerint a felügyelők csak a büntetés letelte után kezdhették meg munkájukat. A pártfogó az esettanulmányban azt írja: "Első benyomásom az volt, hogy egy magabiztos, határozott fiatalember áll előttem, akit az élet, illetve az intézet annyira megedzett, hogy nem szorul mások segítségére."
Kiderült azonban, hogy a látszat ellenére sok megoldásra váró problémája van. Már csak három hónap volt hátra, hogy betöltse 18. életévét, amikor megszűnik a jogosultsága arra, hogy állami otthonban lakjon. Lakóhelyet, munkát kellett neki keresni.
A pártfogó és a fiú hivatalos gyámja felkutatta egy kis faluban élő mostohanővérét, aki vállalta, hogy befogadja. A fiú a pártfogóval együtt felkereste a helyi munkaügyi központot is, ahol regisztrálták, majd elkezdte kitanulni az ács-állványozó szakmát. A tanulás mellé keresetpotló támogatást kap, a pártfogó szerint, ha elvégzi a tanfolyamot, jó esélye van arra, hogy munkát kapjon.