Az egykor 1450 négyzetméteres épületegyüttesből már csak egyetlen rész áll, amelyben jelenleg három család lakik. A lepusztult belvárosi ingatlant a keszthelyi önkormányzat lakottan értékesítette a Soft Machine Bt.-nek, amely vállalta, hogy kifizeti a jórészt jogcím nélkül ott lakó családok felhalmozott köztartozásait, állja az ötmillió forintos bontási költséget, hétmillió forint készpénzt fizet a város kasszájába vételárként, és 40,2 millió forintot fordít a lakásokban élők elhelyezésére. Az ingatlan, amelyre egy új társasházat terveztek, csak akkor kerülhet a cég nevére, ha valamennyi - többségében roma - lakót sikerült elhelyezni.
Áhel Elemér, a Soft Machine Bt. ügyvezetője a Népszabadság tudósítójának elmondta: az elmúlt egy évben a bent lakó tizennégy családból tizeneggyel sikerült megegyezniük. A cégvezető azt állítja: átlagosan két-négymillió forint jutott egy-egy családra. A lepusztult épületben maradt családokkal azért nem tudtak megegyezni, mert irreális kéréseket fogalmaztak meg, így például kizárólag hat-nyolcmillió forintos lakásokba lettek volna hajlandóak beköltözni - mondta Áhel.
A bent lakók cáfolják Áhel Elemér állításait. Egyikük, Pozsgai Lajos például azt mondta: csupán egy húsz négyzetméteres lakást vagy négy és fél millió forintot kért, a cég azonban csak egy lakhatatlan, vizes ingatlant volt hajlandó felajánlani, amit nem fogadott el. Pozsgai közölte: nem hajlandó kimenni a lakásból.
Áhel Elemér azt mondta: jelenleg csak azokat a lakásokat bontják, amelyekben már senki sem lakik. A cégvezető hozzátette: a bontás miatt életveszélyessé vált az épület, amelyről néhány napon belül építéshatósági határozatot kérnek. Így a bent lakóknak mindenképpen ki kell költözniük lakásaikból.