Az eljárás során G. János annyit beismert, hogy bántalmazta Simont, de tagadta, hogy haláláért is felelősség terhelné. A 29 éves férfi a tárgyaláson elmondta, hogy éjfél körül érkezett meg a Café Allure nevű szórakozóhelyre, ahol összesen 7-8 dl pezsgőt ivott meg. Állítása szerint közben összeismerkedett egy arabokból álló szomszédos asztaltársasággal, és kölcsönösen meghívták egymást néhány italra. G. János a bíróságon tett vallomásában azt mondta, hogy Simon Tibor egy másik társasággal szórakozott, majd szóváltásba keveredett az arabokkal, és egyiküket le is fejelte. A vádlott szerint ezután őt magát leköpte, mire ő megütötte a volt focistát, aki a földre esett.
Simon ezután kifutott a szórakozóhelyről. G. János azt mondta, hogy a biztonsági őrök egy része üldözőbe vette az egykori focistát. Ő maga is kiment a szórakozóhelyről, állítása szerint azonban csak azért, hogy taxit keressen magának a Moszkva téren. Közben látta, hogy Simon elesik, és hogy a biztonsági őrök "mintha megrúgnák". G. János azt állítja, hogy ő nem akarta már ekkor bántani Simont, az egyik biztonsági őr, H. Attila azonban odafutott hozzá, megfogta a karját, és valamit belekiáltott a fülébe. A vádlott arra nem emlékszik, hogy mi volt ez az állítólagos kiáltás, csak arra, hogy "borzasztóan ideges" lett, visszament Simonhoz, és megütötte őt, majd a földön még belerúgott egyszer. G. ügyvédje védőbeszédében a garázdaság, illetve testi sértés minősített esetének megállapítását kérte.
G. János három vádlott-társa, akik a szórakozóhely biztonsági őrei voltak, tagadták bűnösségüket, vallomásaik azonban több ponton is ellentmondanak G. János állításainak. A másodrendű vádlott, a 28 éves O. Roland tagadta, hogy hozzáért volna vagy bántotta volna Simont. Az ügyésznő kérdésére, miszerint akkor hogyan került Simon vére a nadrágjára és a kabátjára, a vádlott nem tudott magyarázatot adni.
Az ügy harmadrendű vádlottja, a szintén 28 éves H. János - aki az eset idején a Készenléti Rendőrségnél dolgozott - ugyancsak azt állította, hogy nem ütötte meg a sportolót. Szerinte azért állíthatták korábban tanúk, hogy ő is ütött, mert összekeverték valakivel. Úgy emlékezett, hogy azon az éjszakán sok hozzá hasonlító, rövid hajú, fekete dzsekis ember volt a közelben.
A másod- és harmadrendű vádlottak amellett, hogy tagadták bűnösségüket, vádlott-társuk ellen vallottak. Azt állították, hogy látták, amikor az elsőrendű vádlott, G. János megütötte Simont.
H. Attila negyedrendű vádlott nyomozati szakban tett vallomásában azt állította, hogy még a közelében sem volt Simonnak, amikor agyonverték. G. János viszont azt mondta, látta, amint H. Attila megütötte az egykori focistát.
Három vádlott ügyvédei bizonyítottság hiányában védenceik felmentését kérték. Szerintük ugyanis a társtettesség nem állapítható meg. Azzal érveltek, hogy nem tisztázott, mi is történt, az ügy nincs felderítve. A védők kifogásolták, hogy a bíróság elutasította bizonyítási indítványaikat, például az újabb szemtanúk meghallgatására vonatkozót. Az egyik ügyvéd megjegyezte: a vádbeli események során több üldözője volt Simon Tibornak, mint ahányan végül a vádlottak padjára kerültek. A végső ütéshez viszont csak egyetlen embernek van köze.