Síremléket állítottak Kádár Jánosnak

Sajnálatos, hogy a ma hatalmon lévő és azon osztozkodó pártok közül egy sem védi meg Kádár János emlékét, személyiségét a rágalmaktól, a történelemhamisítástól - mondta a Kádár János Baráti Kör elnöke a 15 éve elhunyt politikai vezető síremlékének avatásán szombaton, a Fiumei úti temetőben.

1989. július 6-án halt meg Budapesten Kádár János, akinek nevével egy egész korszakot jellemeznek a 20. századi magyar történelemben. Kádár 1912. május 26-án született Fiuméban, a mai Rijekában. Anyja leánykori neve után Czermanik néven anyakönyvezték (később változott vezetékneve Csermanekre, majd 1945-ben Kádárra). Édesanyja szolgálóként kereste kenyerét, és nagy áldozatokat hozott azért, hogy fiának jobb sorsot teremtsen. Az ifjú az elitszakmának számító írógép-műszerészetet tanulta.

Tizenkilenc évesen lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, s az 1940-es évek elejére az illegális kommunista mozgalom egyik vezetője, 1943-ra a KMP Központi Vezetőségének titkára lett. 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP) Politikai Bizottságának tagja, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, 1946-tól a párt Központi Vezetőségének főtitkár-helyettese volt. 1948-ban bekerült a szociáldemokratákkal egyesült utódpárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezető testületeibe is.

Rajk László eltávolítása után 1948 augusztusától 1950 nyaráig a Belügyminisztérium élén állt. Közreműködött a többpártrendszer felszámolásában, a hírhedt koncepciós perek, így a Rajk-per előkészítésében. 1951-ben azonban őt is letartóztatták, életfogytiglani börtönre ítélték, és csak 1954-ben, a Nagy Imre-kormány idején szabadult. Kádár politikai pályája Rákosi menesztése után ívelt ismét felfelé: 1956 júliusától újra a legfelsőbb pártvezetés, a Politikai Bizottság és a Központi Titkárság tagja volt, majd Gerő Ernő 1956. október 25-i bukása után az MDP első titkára lett.

A forradalom napjaiban államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén bejelentette a kommunisták új pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megalakítását, majd eltűnt Budapestről. A szovjetek oldalára állt, akik intervenciójuk "legalizálása" érdekében megbízták az ún. forradalmi munkás-paraszt kormány megalakításával. Ennek élén állva hívta segítségül Kádár 1956. november 4-én a szovjet csapatokat. Ettől kezdve szinte haláláig Kádár politikai értelemben az ország első emberének számított. Volt az MSZMP KB első titkára (1956/1957-1985), főtitkára (1985-1988), végül elnöke (1988-1989), s két ízben a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte (1956-1958, 1961-1965).

A Kádár-éra az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció és az ún. "puha diktatúra" évtizedein át a szocialista rendszer gyors összeomlását okozó gazdasági és általános politikai válságig tartott. Maga Kádár még megérte áldozatának, az 1958-ban kivégzett Nagy Imrének 1989. június 16-i újratemetését, és a sors különös fintoraként éppen azon a napon, 1989. július 6-án halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította a Nagy Imre és társai perében hozott ítéleteket.