"Csönd, Pityu" - csitítgatják az egyik felháborodott lajosmizsei férfit társai, mikor szavukba vágva bizonygatja, hogy szúrtak ki vele. A 20-30 fős - főleg romákból álló -, 6 rendőrrel kiegészülő gyülekezet a lajosmizsei Dankó Pista utca 62. szám alatti ház udvarán próbálja megakadályozni, hogy kilakoltassák az ott élő fiatal cigányasszonyt és családját. A kilakoltatást Kiss Géza, a ház tulajdonosa kérte, mivel szerinte százezrekkel tartozik neki a házában lakó család. Az asszony, rokonai, illetve az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) helyszínre vonuló elnöke és munkatársai szerint alig tartoznak valamivel, Kiss átverte és most megpróbálja utcára rakni őket.
Pataiék problémái 2000 novemberében kezdődtek. Mivel nem tudták fizetni a még 1990 előtt felvett OTP lakásépítési kölcsönt - a papírok szerint közel 1,2 milliós tartozásuk volt -, elárverezték Mikszáth Kálmán utcai, jó környéken lévő, új építésű téglaházukat. Az ingatlant az értékbecslő 300 ezer forintra taksálta, pedig Pataiék szerint megér az 10-11 milliót is. Mivel nem volt hová menniük, megállapodtak a házat először fele részben, majd teljesen megvásárló Kiss Gézával, hogy albérlőként ott maradnak. A bérleti díj 12 ezer forint volt, ezenkívül fizetniük kellett a rezsit is. Közel két évig semmi nem történt, a család régi házában lakott.
Ezután költöztették őket át a Dankó Pista 62.-be, ami szemben a szép és rendezett Mikszáth Kálmán utcával a cigánytelep közepén fekszik. Az épület alacsony plafonú vályog, a környék lepusztult. A feltételek maradtak ugyanazok: havi 12 ezer albérleti díj és a rezsi. Idén év elején azonban a Dankó Pista utcai ház tulajdonosa, aki szintén Kiss Géza, kilakoltatást kezdeményezett Pataiék ellen, mert - mint állítja - a család nem fizet rendesen, több százezres tartozása van. A végrehajtó és a rendőrök a kilakoltatásról szóló bírósági határozatot próbálták végrehajtani szerdán, sikertelenül. Végül ugyanis hosszú indulatos vitázás után úgy állapodtak meg az OCÖ embereivel kiegészülő helyiek és Kiss, hogy 30 napra elhalasztják a kilakoltatást, és ha Pataiék fizetnek, akkor maradhatnak.
Az ügynek azonban több tisztázatlan részlete is van, ezért a helyiek szerint nem biztos, hogy rendezik a tartozást 30 napon belül. Egyrészt nem világos, hogy miért és mennyivel tartoznak Pataiék. Kiss szerint több százezerről van szó, mert nem csak az albérlettel és a közüzemi díjakkal adósak, hanem korábban vett nekik egy hűtőt, egy fagyasztót, kaptak tőle disznót, amiért szintén nem fizettek. Patai Ilona szerint azonban ebből semmi nem igaz, Kiss visszaélt tudatlanságával.
A fiatal cigányasszony elismeri, hogy hivatalos papírral csak az albérlet töredékének befizetését tudja igazolni, de ez szerinte azért van, mert Kiss azt mondta neki: ne számlázzunk, bízzunk meg egymásban, ezért a költségek nagy részét kézbe fizette. Ezekről a fizetésekről készültek is feljegyzések - bizonygatja a fiatalasszony, majd előhúz néhány kézzel írott elszámolást, ami alatt ugyanaz az aláírás - az asszony szerint Kissé - olvasható. A papírokon villany- és vízdíjat jegyeztek fel, összesen több mint 70 ezer forint értékben. Patai Ilona állítja, ezt is rendesen befizették, ahogy az a papíron áll. Emellett van ugyan tartozásuk, de az nem lehet több 150 ezer forintnál - mondja.
A tartozás körüli vitánál azonban sokkal inkább aggasztják az asszonyt és a helyieket azok a körülmények, ahogy szerintük kisemmizték őket. A fiatalasszony szerint már akkor is csodálkoztak, amikor a hatósági értékbecslő 300 ezer forintra értékelte régi házukat. "Kifogásoltuk, de nem tudtuk, hová kell fordulni" - mondja az asszony. Így letelt a 15 napos fellebbezési határidő, az ár pedig maradt. Csak azt nem értik, hogy Kiss hogyan tudta mégis 3,5 millióért eladni az érintetlenül hagyott házat 2 évvel később. Szerintük spekuláció történt, és azzal vádolják az értékbecslőt és az önkormányzatot, hogy érintettek lehetnek.
Ráadásul - állítják Pataiék - úgy költöztették ki őket 2002 végén régi házukból, hogy Kiss azt ígérte, a Dankó Pista utcai ingatlan 6 hónap után az övék lesz, ha rendesen fizetik az albérleti és közüzemi díjakat. Ezzel nem is volt semmi gond, mikor beköltöztek, egyben kifizettek Kissnek - amit a férfi is elismer - 106 ezer forintot. Hat hónap után azonban hiába kérték a házat, nem kapták meg. Patai Ilona csalódott, bár a Kiss-sel kötött - előbb kétszer 3 hónapra, majd határozatlan időre szóló - albérleti szerződésben sehol nem szerepel ilyesmi. "Mi nem értünk hozzá, hogy mit jelent" - védekezik az asszony, aki szerint akárhogy is, de járt volna nekik a lakás, mert előző házukat lakottan vette meg Kiss. "Ház helyett ház jár" - mondja, most azonban se pénzük, se lakásuk.
A helyiek szerint Pataiék esete nem az egyetlen Kisshez kapcsolódó ügy Lajosmizsén. Radicsék négy szobás, jó állapotú házát például 180 ezres közüzemi tartozás miatt árverezték el. Az értékbecslő - szerintük ugyanaz az ember, mint Pataiéknál - 400 ezres árat hozott ki, a vevő egyedüli licitálóként ezúttal is Kiss volt. "Anyám írástudatlan, aláíratták vele a papírokat" - meséli a történteket Radics István, a ház ura. Csakhogy a közüzemi tartozást senki nem rendezte, azt azóta is Radicsék fizetik, a 400 ezret viszont nem kapták meg. A ház tulajdonjoga miatt 4 éve pereskednek Kiss-sel.
A helyiek állítják, 40-44 hasonló eset van Lajosmizsén, és ezek legnagyobb része valamilyen módon kötődik Kisshez. A pár százezer forintért vásárolt házakat szerintük 2-3 millióért adja el a férfi, több helyen már új lakók is vannak. Ráadásul nem csak a vételi és eladási ár közti különbség oka homályos az embereknek: nem értik azt sem, hogy fordulhatott elő, hogy Pataiék 3 szobás téglaházát 2 szobás vályogházként becsülték fel. Ráadásul a házak négyzetmétere is hibásan van feltüntetve a helyiek szerint. "Ebből az látszik, hogy az értékbecslő nem volt ott" - mondják, de azt sem pontosan értik, hogy lehet, hogy Kiss az egyetlen licitáló, amikor eladósodott családok házát árverezik.