"Öt házban vagyok házfelügyelő, jól tudom, hogy milyen fontos lenne a házak karban tartása" - mondta az [origo]-nak egy ott lakó hölgy. "Itt mindenki csak mondja a magáét, de másra vár, hogy cselekedjen, és senki nem csinál semmit" - tette hozzá. Akkora itt a beázás, a por meg büdösség, hogy alig bírjuk elviselni" - mondta. "A Holló utca 12-ből, amit bontanak, három napon át szállt ide a füst, égették a hulladékokat, folyamatosan köhögtünk" - tette hozzá az egyik szomszéd.
A helyiek szerint a legtöbben nem akarnak elköltözni, hiszen van, aki születése óta itt él. Vannak olyanok is, akiknek teljesen mindegy, hogy megmarad-e a zsidónegyed, és inkább "új házakban" szeretnének élni. Többen említették példaként a prágai óváros szépségét, ahol "ki voltak támasztva a falak, és mögé építették az új lakásokat", így őrizték meg a homlokzatokat és az utcafront szépségét.
Sánta Kálmánné hatvan éve él a zsidónegyedben. Elmondta, hogy nagyon magas lakbért és közös költséget fizetnek a lakók, mégsem látják ennek eredményét. "A háború óta itt nem történt semmi" - mondta. "Elmenni eszünkbe sem jut, az édesanyám nyolcvan éves, mindig is itt élt." Sánta Kálmánné támogatja a polgármester terveit, és nem érti, "miért most kell ekkora feneket keríteni" a felújításnak, amikor korábban az örökségvédelem nem tett lépéseket ezirányban.
Sánta Kálmánné szerint a mostani helyzetnek a lakosság issza meg a levét, és nem kellett volna hagyni így lepusztulni a negyedet. "Szeretném, ha visszaállna a régi zsidónegyed, de nem a mi kárunkra" - mondta, hozzátéve, hogy a Belső-Erzsébetváros már nem a régi, annyira lepusztult és kiürült. "Amikor mostanában a Holló utca 11 helyén maradt üres törmelékeket nézem, a sírás kerülget. Abban a házban éltek az őseim, a második emeleten."