Egyenlőség helyett kaland kell

John Kekes magyar származású konzervatív filozófus szerint a baloldal egyenlősítő politikája az öngyilkosságba kergeti az embereket. George Bush amerikai elnök pártjának nem hivatalos tanácsadója fél évig Magyarországon tartózkodik, és a Fidesz politikusainak is ad ötleteket. Könyveinek címei jól kifejezik, hogy mit gondol a helyes kormányzásról: "A konzervativizmus ésszerűsége", "A liberalizmus ellen", "Az egalitarizmus illúziói" című kötetei magyarul is megjelentek. A személyes kreativitás feltétlen híve az [origo]-nak adott interjújában elmondja, hogy miért tartja hazugnak a baloldal esélyegyenlőségről szóló kampányát, miért utálja a globalizációt, és mit gondol a gonoszságról.

A múlt héten egy budapesti előadásán arról beszélt, hogy a konzervativizmus nem ideológia, és ezért nem hasonlít a többi politikai irányzathoz. Akkor micsoda a konzervativizmus, mitől konzervatív egy politikus?

A konzervatív értékek nem feltétlenül különböznek a liberális vagy a szocialista értékektől. Viszont az értékek állandóan konfliktusba kerülnek egymással. A fontos az, hogy hogyan válasszunk ilyenkor. A szocialisták és a liberálisok azt mondják, hogy ilyenkor mindig van egy legnagyobb érték, amihez igazodni kell. Az a konzervativizmus, amit én képviselek, nem jelöl ki ilyet. Egyetértek a szocialistákkal és a liberálisokkal, hogy fontos a szabadság, fontos a törvény előtti egyenlőség, az igazságosság, satöbbi, de nem jelölök ki egy valamit, aminek alá kellene vetni a politikát. Azok a fontos értékek, amelyek már beváltak. Amelyekről generációk óta konszenzus van. Ha konfliktus merül fel, és választanunk kell, akkor úgy kell döntenünk, hogy ezek ne sérüljenek. Az értékek rendszerét kell megvédeni, nem pedig egy ideológiának mindenáron megfelelni.

Mondjuk egy liberális azt hiszi, hogy a szabadság a legfontosabb érték, és ha az egyenlőség és az igazságosság konfliktusba kerül, akkor azt választja, amelyik szerinte közelebb hozza a társadalmat a szabadsághoz. Szerintem nem szabad egy ideológiát mindenek fölé helyezni.

Most, amikor a terrorizmus komoly veszélyt jelent, arról vitatkozunk, hogy mi a fontosabb: hogy megvédjük magunkat a terrorizmus ellen, vagy megvédjük a szabadságjogokat. Az én véleményem az, hogy most a terrorizmus elleni védekezés fontosabb, mint a szabadság megvédése. Ezért most egy kis szabadságot fel kell adnunk, hogy megvédjük magunkat a veszéllyel szemben. E döntésről szól a mostani amerikai elnökválasztás. Más esetben a szabadságjogok védelme volt a fontosabb, például amikor McCarthy szinte boszorkányüldözésbe kezdett az ötvenes években az amerikai baloldaliakkal szemben.

Honnan lehet tudni, hogy mit kell megvédeni mindenképpen? Mik ezek a konszenzusos régi értékek, amelyekhez egy konzervatívnak ragaszkodnia kell? Ki állapítja meg, hogy mi az, amiben mindenki egyetért?

Ezt meg lehet állapítani a társadalom történetéből. Ha például ki akarjuk találni, hogy mik az alapvető politikai értékek Amerikában, akkor meg kell nézni, hogy mik azok az ügyek, amelyek mellé szinte mindig odaálltak az emberek a választásokkor.

Magyarországon hogyan lehet ilyen konszenzust találni, amikor egymást gyűlölő diktatúrák és rendszerváltások követték egymást az elmúlt évszázadban? Mi az, amiben itt mindenki egyetért?

Ez a legfontosabb kérdés most a magyarországi politikában. A magyar társadalomban ez tényleg nem egyszerű. A pontos választ sajnos nem tudom. De tudom, hogyan kéne keresni a választ. A kérdés az, hogy a nyilasok alatt, a kommunisták alatt és a rendszerváltás alatt teljesen megsemmisítették-e a történelmi hagyományokat. Szerintem maradtak ilyen hagyományok. A nácizmus és a kommunizmus nem rombolta szét a családot, a vallásosságot, a sportokat. Ezek élő hagyományok. A magyar konzervatívoknak ezeket kellene támogatniuk. Persze kevesebb hagyomány maradt itt, mint a szerencsésebb történetű országokban. Ha nincs elég kapaszkodó, nincs elég élő hagyomány, akkor itt nincs helye konzervativizmusnak, és nehéz megmondani, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a társadalom megint egészségessé váljon.

Figyeli a magyar politikát?

Felületesen. Nagyjából tudom, hogy mi történik, de a miniszterek névsorát nem tudnám elmondani. A problémákat azért ismerem.

Van Ön szerint konzervatív párt Magyarországon?

A Fidesz az. Ha itt élnék, akkor rájuk szavaznék. Persze nyitott szemmel csinálnám, mert tudom, hogy a Fidesznek vannak bajai a szélsőjobboldallal. Ahogy az MSZP-nek is vannak bajai a szélsőbaloldallal. De szerintem a szélsőbal most Magyarországon veszélyesebb, mint a szélsőjobb. A kommunisták ugyanis még élnek, a nyilasok pedig már nincsenek. Tudom, hogy szerveződött most egy nyilas csoport, de annak a jelentősége elenyésző.

Ön filozófus, aki politikáról gondolkozik. Van Önben olyan ambíció, hogy befolyásolja a politikusokat? Nem akar beleszólni?

Néha megtörténik, hogy politikusok megkérdezik a véleményemet, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez gyakran történik. Az sem igaz, hogy ha megmondom a véleményemet, akkor ez sokat jelent nekik. Néha megkérdezik, hogy mit kéne csinálni, mit gondolok erről vagy arról. Többnyire azonban nem beszélgetünk, hanem elolvassák egy-egy könyvemet, és azok befolyásolják őket.

Kiknek szokott tanácsot adni személyesen is?

Ezt nem akarom megmondani. Amerikában és itt is vannak, akikkel beszélgetek, de ezek bizalmas beszélgetések.

A konzervatív pártok között is nagy különbségek lehetnek. Vannak kedvenc pártjai vagy kormányai? Kik állnak a legközelebb Önhöz?

Jelenleg egyetlen pártot sem ismerek a világon, amellyel tökéletesen egyetértenék. Ezzel együtt Amerikában én a republikánusok mellett állok. Ennek a pártnak sok irányzata van azonban, ezért inkább egyéneket tudnék kiemelni. Például ilyen Antonin Scalia, a legfelsőbb bíróság tagja, vagy Allan Greenspam, a jegybank elnöke. Korábban Angliában Thatcher asszony kormányával szimpatizáltam és Amerikában Reagan elnök kormánya is tetszett.