Besúgó volt Molnár Gál Péter

Molnár Gál Péter színikritikus elismerte, hogy 1963-ban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot. A Népszabadság főszerkesztőjét nagyon megrázta, hogy régi szerzőjük besúgó volt, de szerinte ez az eddigi életművét nem tette tönkre. A főszerkesztő elvárta volna, hogy megkövesse azokat, akikről jelentett. Verebes István szerint a tények ismeretében abszurd Molnár Gál megítélése, mivel a hivatás gyakorlása morális üzenetet hordoz.

"Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani" - áll Molnár Gál Péter színikritikus szombati, a Népszabadságban közzétett rövid nyilatkozatában.

A Latinovits Zoltán megfigyelésével kapcsolatos pletykák hatására - egyes hírek szerint Cserhalmi György színész nyilatkozott arról, hogy őt tartják Latinovits besúgójának - Bujtor István és Frenreisz Károly, Latinovits két testvére kikérte a Történeti Levéltárból a dokumentumokat. Ebből az derült ki, hogy Molnár Gál Péter jelentett Latinovitsról.

"Lelkileg most is fel vagyok dúlva, nagyon megrázott, hogy régi szerzőnk, Molnár Gál Péter ügynök volt" - mondta az [origo]-nak a Népszabadság főszerkesztője, Vörös T. Károly, aki hozzátette, hogy a keddi lapszámukban szerkesztői álláspontban fejtik ki részletesen véleményüket az ügyről. "Annyit tudunk egyelőre, hogy 1963-ban szervezték be Molnár Gál Pétert és színházi körökről adott jelentéseket" - mondta a főszerkesztő. Vörös T. eddig csak egy, Latinovits Zoltánról írt jelentést ismeri, amelyben a színikritikus tulajdonképpen megvédte a színészt, amikor azt jelentette, hogy nem politikai okokból adott vissza egy szerepet.

A Népszabadság főszerkesztője bocsánatkérést várt volna

"Péterrel pénteken beszéltem utoljára, amikor arra kértem, hogy adjon valamilyen nyilatkozatot, magyarázatot a felmerült vádakra" - mondta Vörös T. Károly, aki nem tartotta szerencsésnek Molnár Gál Péter rövid nyilatkozatát, és elvárta volna, hogy elnézést kérjen azoktól, akikről jelentett. A kritikus azt mondta a főszerkesztőnek, hogy ő csak egyetlen embernek ártott, saját magának. "Az, hogy Molnár Gál Péter ügynök volt, nem teszi tönkre eddigi életművét" - jelentette ki Vörös T. Károly, aki hozzátette, hogy ettől a tehetségtelen színészekről, rossz előadásokról írt mondatai ugyanúgy érvényesek maradnak.

"Molnár Gál Péter esete is jól mutatja, hogy a rendezetlen ügynökkérdés milyen károkat tud okozni" - véli a Népszabadság főszerkesztője, aki a politikát okolja emiatt. "Ha a '90-es évek elején elfogadják a Demszky-Hack-féle törvényjavaslatot, és nyilvánossá teszik az ügynöklistákat, akkor gyorsan túljuthattunk volna az egészen, és tudhatnánk azt, hogy ki volt ügynök és ki nem." Azt, hogy a színikritikus publikálhat-e továbbra is a lapban, a főszerkesztő nem árulta el, mondván, a keddi lapszámban úgyis kiderül majd.

A színészek megkérdőjelezik a kritikus eddigi munkásságát is

Az ügyről a TV2 Napló című műsora számolt be. Itt idéztek Molnár Gál egyik jelentéséből is. A jelentés 1966-ban készült, nem sokkal az után, hogy Latinovits visszaadta egy orosz szerző darabjának egyik szerepét. A Naplóban megszólalt Bujtor és Frenreisz, akik Molnár Gál rosszindulatát feltételezték, valamint három színész - Verebes István, Kern András és Koltai Róbert -, akik úgy nyilatkoztak: a történtek miatt kétségbe vonható a kritikus szakmai hitele. Udvaros Dorottya a TV2 reggeli műsorában pedig azt mondta: nincs igaza Molnár Gál Péternek, amikor azt írja, hogy elszámolással csak önmagának tartozik.

"Molnár Gál Péter a legfelkészültebb, legalaposabb színházértő a színházi műelemzők közül. Ez sajnos nem enyhíti, hanem súlyosbítja ügyét" - mondta Verebes István az [origo]-nak. Hozzátette: a tények ismeretében abszurd Molnár Gál megítélése, mivel a hivatás gyakorlása morális üzenetet hordoz. Verebes ugyanakkor úgy látja: nem meglepő, ami történt, mert szerinte Molnár Gál minden cikkében ott volt a pillanatnyi politikai érdek és a saját érdeke, ami a saját ízlésvilágát megtagadta. "Lehetett tudni, hogy a cinizmus, a minden etikai megfontolást elhárító attitűd mikor miért működik" - állította Verebes István. Szerinte az egész "céh" mélyponton van, és csak a szakma 10 százaléka esetében lepődne meg, ha hasonló dolog kiderülne. "A kritikusoknak együtt kell élniük a művel és a produktumot létrehozó alkotókkal. A Molnár Gál Péterről kiderült tény igazolja, hogy elidegenedtek" - közölte a színész-rendező. Hozzátette: érdekes jelenség, hogy sok rangos színész még mindig fél, és nem hajlandó állást foglalni a kérdésben.

Bajor Imre színművész ugyanakkor úgy látja: Molnár Gál Péter szakmai hitelességét nem kérdőjelezi meg az ügy, és nem hiszi, hogy "oldalakat kellene magyarázkodnia" a kritikusnak. "Az emberi hitelességét mindenestre megkérdőjelezi az ügy. Mindenki számára, aki ismeri, olvassa a kritikáit, a közvéleménynek, a saját újságjának le kell vonnia a konzekvenciákat" - tette hozzá.

"M. G. P-től rettegni lehet"

Molnár Gál Péter a legismertebb színikritikus Magyarországon, a Népszabadság állandó szerzője, vagyis a legnagyobb példányszámú olyan napilapba ír, ahol színházi kritikák is megjelennek. Kemény stílusa miatt sokan tartanak tőle a színházi világban. "A legtöbb kritikus 2-3 ezer példányszámú folyóiratokba ír, így mindenképpen speciális helyzetben van" - mondta róla egy, a magyar színházi világot jól ismerő személy az [origo]-nak. "Speciális helyzete persze nem csak ebből fakad, hanem stílusából is, amivel nagy tekintélyt vívott ki magának. Nem feltétlenül a szaktekintélynek szól ez, hanem inkább annak, akitől rettegni lehet. Az ő stílusában nincsenek érvek, szakmai szempontok: inkább egy könnyed, zsurnaliszta stílust használ, nagyon szubjektív szempontok alapján ítélkezik. Ugyanakkor rendkívül felkészült, igen jártas a magyar és az európai színháztörténetben is. Színházi ember is volt, így belülről is jól ismeri a színházat. Írásai a maguk elfogultságaival egy művészlelket is takarhatnak. Egy-egy jelzővel embereket tud megbántani, partra dobni. Teljesen jellemző rá a mostani kétmondatos nyilatkozata is arról, hogy mindez csak rá tartozik. Nem szeret vitát nyitni és érvelni, egyfajta emelkedett pozícióból szeret inkább osztani." - tette hozzá forrásunk.

Molnár Gál Péter dramaturgként és színdarabok fordítójaként (álnéven fordított) dolgozott régebben színházaknál. A hetvenes évek óta közöl rendszeresen színházkritikákat.

Egy színházkritikus szerint a hetvenes-nyolcvanas években a színház olyan különleges nyilvánosságnak számított, ahol átvitt értelembe véve lehetett bírálni a rendszert. "A klasszikus darabok, Csehov vagy Shakespeare is sokszor arról szóltak, hogy a színpadon lévők összekacsintanak a nézőkkel. A kritikusok szerepe ezért meghatározó volt: vagy elhallgatták, hogy miről szól igazából az előadás, vagy pedig jelentettek a pártbizottságnak. A kritikusi szakma ezért nagyon érzékeny területnek számított."