A magyar diákok olvasásértésére vonatkozó adat a PISA 2000 elnevezéssel, 31 országban, 265 ezer 15 éves tanuló körében végzett felmérésből származik. A magyar diákok teljesítménye a természettudományos ismeretekben átlagos, matematikában átlag alatti, olvasásban pedig sereghajtó - olvasható ki a kutatásból.
A kulturális tárca ismertetője szerint a magyar olvasási szokások elmúlt évtizedbeli kedvezőtlen alakulásáról több más felmérés "elborzasztó" adatai is tanúskodnak. 1985 és 2000 között például megnőtt azoknak az aránya, akik semmit vagy csak napilapot olvasnak. Jelentősen csökkent a könyvet és különböző sajtótermékeket egyaránt olvasók száma. A felnőtteknek csupán a fele olvasott el legalább egy könyvet 1999-ben.
A könyvolvasók aránya az 1985-ös 64 százalékról 2000-ben 49 százalékra esett; az úgynevezett rendszeres könyvolvasók köre pedig 19-ről 12 százalékra szűkült - erre az eredményre jutott a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet 2000-ben készült tanulmányában.
A könyvet forgató fiatalok 31 százaléka kíváncsiságból, 28 százaléka művelődési, tanulási céllal olvas. Szórakozni vágyik 13 százalékuk, és 7 százalék azért olvas, mert kötelező. Mindössze 0,3 százalék keres örömöt az olvasásban.
Huszonöt szabadidős tevékenység fontossági sorrendjében az olvasás a huszadik helyen áll. Ez azt jelenti, hogy 33 év alatt az olvasás jelentősége az első helyről az utolsók közé szorult - ez a Háttal a jövőnek? című jelentésből szűrhető le, amelyet Nagy Attila olvasáskutató végzett 2001-ben.
A KSH adatai szerint 1986 és 1999 között minden rétegben és korosztályban csökkent az olvasásra fordított idő. A legdrasztikusabb változást a 15-19 éves fiataloknál észlelték: náluk napi 39-ről egy percre zuhant az olvasásra fordított idő egy átlagos őszi napon.