Alig érthető tankönyveket bifláznak a gyerekek

A tankönyvek szövegeinek pontos megértése gyakran gondot okoz a tanulóknak, ami kudarcélményt és frusztrációt okoz. Egy nemrégen közzétett felmérés a tankönyvi szövegekben előforduló szakszavak számát vizsgálta. Az adatok szerint van olyan középiskolai biológiakönyv, amelyben tíz oldalon több mint 400 szakszó található, egyes történelemkönyvek pedig egyetlen témakör tárgyalásához 88 szakkifejezést használnak. Az általános iskolai kínálatban van olyan könyv, amely mondatonként majdnem három idegen szót tartalmaz.

Magyarországon a szülők és tanárok egyre többször panaszkodnak amiatt, hogy nehezen érthető a tankönyvek szövege. A túl sok és túl nehéz ismeretanyagot tartalmazó tankönyv túlterheli a tanulókat, kudarcélményt és frusztrációt okoz - vélik nevelési tanácsadók. Egy közelmúltban közzétett vizsgálat többek között a tankönyvek szövegeiben levő idegen szavak, szakkifejezések megszámolásával, a mondatok hosszúságának vizsgálatával próbálta felmérni a kritikák jogosságát, illetve összehasonlította a különböző tankönyveket.

A legtöbb tanulási problémát a szakszavak szokták okozni a tanulóknak. Az általános iskolai tankönyvekben mondatonként átlagosan másfél-két szakszó fordul elő. Van olyan biológiakönyv, amely mondatonként csaknem három szakkifejezést tartalmaz. A vizsgálat tapasztalatai alapján többnyire jellemző, hogy a természettudományi tárgyak tankönyveiben sokkal több szakszó fordul elő, mint például a történelemtankönyvekben.

A középiskolai tankönyvekben mondatonként átlagosan 2-3 szakszó van, a különböző kiadók könyvei között azonban nagy a különbség. Az egyik biológiakönyvben mondatonként csaknem négy szakkifejezés szerepel. A legfeltűnőbb adatok a középiskolás biológia tankönyveknél láthatók, ahol tízoldalnyi szövegben több mint 300, egy esetben pedig több mint 400 speciális szakszó található.

A tanulást az idegen szavak ismétlődése is elősegíti, a speciális szakszavak többsége azonban legtöbbször egyszer vagy kétszer fordul elő a szövegekben, pedig általában ezek jelentik az új ismeretet a tankönyvi leckékben. A középiskolai történelemtankönyvek például, bár viszonylag kevesebb szakkifejezést használnak, azokat azonban mindössze egy vagy két alkalommal. A történelemkönyvek között van olyan, amelynek a kiegyezés témakörének elmagyarázásához 88 szakszóra van szüksége, míg más tankönyveknél ez az érték 40 körüli. Az előbbi tankönyv 44, a többi mindössze 10-14 évszámot rendel a kiegyezéshez.

A magyarázó részeket spórolják ki

A vizsgálat vezetője, a Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója, Kojanitz László szerint a szerzők sok esetben túlértékelik a diákok szövegértési képességeit, nem alkalmazkodnak az életkori sajátosságokhoz. "Gyakorta előfordul, hogy a tanulói terhelés könnyítése érdekében a tankönyvszerzők igyekeznek rövidebbre fogni a tankönyvi leckéket. Ezt azonban a magyarázó vagy kiegészítő információk elhagyásával valósítják meg. Ilyenkor nemhogy könnyebb, inkább nehezebb lesz a tanulók dolga" - írja Kojanitz a tanulmányban.

A vizsgálat során a mondatok hosszúságát is vizsgálták. "Lehet nehezen érthető szöveget írni úgy is, hogy kevés benne az ismeretanyag, de a mondatok túl hosszúak" - magyarázta Kojanitz. A magyar tankönyvek esetében a 100 betűhelynél hosszabb mondatokat már nehéznek számítanak. Ennek jelentőségét a tankönyvszerzők is érzékelik Kojanitz szerint, de több tankönyv használ 120 betű körüli hosszúságú mondatokat. Nagy különbségek vannak az illusztrációk mennyiségében is, amelyek könnyebbé teszik a megértést.

Kojanitz szerint a tanulók teljesítményével összevetve lehetne megválaszolni a kérdést, hogy oldalanként hány szakszó az, amely felett már a diákok többségének szövegértési problémái adódnak. "Nem ugyanaz, ami a tanórán történik és ami a tankönyvben van" - mondta Kojanitz.

Még a "pék" szót is meg kellene magyarázni

Az [origo] által megkérdezett nevelési tanácsadók egyetértettek abban, hogy "szükségtelen és káros a tankönyvekben az idegen szakszavak tömkelege". "Ha azt éli meg a gyerek, hogy folyamatosan nem érti a tankönyv szövegét, az súlyos frusztrációt, teljesítményszorongást okoz" - mondta Bátorné Páhoki Zita pszichológus. Szerinte ezt a helyzetet a helyes tankönyvválasztással meg lehet előzni. A pedagógusnak meg kell tudni ítélni, hogy melyik tankönyv tanítható - vélte.

Radnóti Emőke nevelési tanácsadó hangsúlyozta, hogy a tanulási nehézségekért nem kizárólag a tankönyvek tehetők felelőssé. A tankönyvi szövegekkel felmerülő problémák szerinte többnyire kiküszöbölhetők, ha szabadon lehet kérdezni a tanártól, ha a diák nem ért valamit. "Nem minden tanár szereti azonban, ha kérdéseket tesznek fel a gyerekek" - vélte Radnóti. Fehérné Csikós Zsuzsa nevelési tanácsadó úgy fogalmazott: ha a gyerek nem tudja, mit jelent a "pék" szó és megkérdezi, még azt is el kell magyaráznia a pedagógusoknak.

A tankönyvekben az utóbbi időben egyre több adat szerepel, aminek részben az az oka, hogy a legújabb tudományos eredményeket is beépítik az anyagba. Kojanitz László szerint a tankönyvek funkciója is megváltozott: a szerzők inkább kínálatot, hátteret akarnak adni az órai anyaghoz. A tanárok azonban ezt úgy értelmezik, hogy egyre több a kikérdezni való anyag. A tankönyvszerzőt ma már nem köti a szigorúan kidolgozott tanterv sem - tette hozzá Kojanitz.