Évente 8-9 ezer gyerek eltűnését jelentik be a rendőrségnél, legtöbbjük intézetekből, gyermekotthonokból szökik meg. Magyarországon az utóbbi években nőtt az eltűnt gyerekek száma. Míg 2003-ban 8140 gyerek eltűnését jelentették be, 2004-ben már 9017-en szöktek meg othonról. A rendőrség tapasztalatai szerint 80-90 százalékuk egy-két napon belül előkerül, a többiek nagy része néhány hónap elteltével lesz meg. A rendőrségnek ugyanakkor nincsenek pontos adatai arról, hogy az eltűnt gyerekek közül hányan válnak bűncselekmények áldozatává.
A rendőrségi statisztikák szerint 14 év alatt főképp a fiúk, a 14-18 év közötti gyerekek közül pedig többnyire lányok szöknek meg otthonról. A szakember szerint legtöbbször azért lógnak meg a gyerekek, mert nem érzik jól magukat otthon, intézeti szökések esetén pedig a körülményeket tűrik rosszul.
"Nem tudják, kikkel barátkozik"
"A családban élő gyerekeknél évek óta azt tapasztaljuk, hogy a szülők egyre kevesebbet foglalkoznak gyerekükkel: a szülők nem tudják, kikkel barátkozik, mivel tölti szabadidejét, mit szokott délután csinálni, mi a kedvenc szórakozóhelye a gyereknek. Ez jelentősen megnehezíti a rendőrség kutatómunkáját"- mondta Kökényesi Anikó, az ORFK Megelőzési és Kommunikációs Főosztályának munkatársa.
Az [origo]-nak nyilatkozó pszichiáter szerint, ha a gyerek úgy érzi, hogy nem foglalkoznak vele eleget, nem kap elég odafigyelést, két dologgal tudja felhívni magára a figyelmet: egyrészt az iskolai problémákkal (rossz teljesítmény, magaviselet), illetve súlyosabb esetben szökéssel. Hajduska Mariann egy szélsőséges példát említett az oda nem figyelés veszélyeire: egy kislány előbb csak elcsavargott és nagyon későn ment haza, hogy tesztelje, figyelnek-e rá a szülei. Amikor azonban hazaért, mindenki édesdeden aludt, mintha mi sem történt volna. Ekkor beszedte az otthon talált gyógyszereket. A kevés szülői figyelem mellett ugyanakkor komoly szerepe lehet az eltűnésben, ha túl szigorúak az otthoni szabályok. A gyerekek vágynak a szabadságra, hogy elengedjék őket, ugyanakkor azt is elvárják, hogy aggódjanak értük - mondta a pszichiáter.
A szakember szerint az intézetben élő vagy az intézeti körülményeket egyszer már megtapasztalt gyerekek körében gyakoribb a szökés. Ennek oka, hogy ha egyszer már elkerültek otthonról, akkor legközelebb könnyebben szakítják el a kötelékeket - mondta el az [origo]-nak Hajduska. A szökés főként a kistinédzserek között és tinédzserkorban tapasztalható, a kisebb gyerekek esetében inkább csak elvesztésről lehet beszélni.
Időnként betelik a pohár
Gyakran akkor lépnek meg otthonról a tinédzserek, ha rájönnek, más családokban egészen mások a viszonyok, mondja a pszichiáter, aki szerint ugyanakkor meglepő, hogy a gyerekek mennyire toleránsak tudnak lenni és "mi mindent elfogadnak". Időnként azonban betelik a pohár.
Jellemző ok még az eltűnéseknek bizonyos családon kívüli - nemritkán szélsőséges - kortárs csoportokhoz való tartozás. Ezeknek a csoportoknak az adott családétól eltérő értékeik okozta feszültség vezethet odáig, hogy a gyerek egyszerűen kilép az emiatt otthon kialakult konfliktushelyzetből, annak egyfajta rossz - gyakran szüleitől tanult - megoldásaként. Fontos ugyanakkor, hogy miért keveredik bele egy-egy ilyen csoportba a gyakran látszólag teljesen rendezettnek tűnő családban élő gyerek - mondja a pszichiáter.
Hajduska Mariann úgy véli, pozitív jelenség, hogy az utóbbi időkben fontosak lettek a gyerekek, státusuk megemelkedett, a társadalom is jobban odafigyel rájuk, ugyanakkor ez gyakran csak elvi szinten van így. A családokban a modern civilizációs problémák miatt nem mindig kapnak elég figyelmet, törődést.