A héten indul a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gólyaszámlálási akciója, amelynek során a hazai fehérgólya-populációról gyűjt adatokat a civil szervezet. A gólyákat a természetvédők nemzetközi felmérések keretében ötévente számlálják meg, erre pedig tavaly került sor. Drexler Szilárd, az MME munkatársa az [origo]-nak elmondta: idén azért ismétlik meg az akciót, mivel a nagyjából 5000 párból álló hazai populációnak idén mindössze a kétharmada érkezett meg. Egy részük Afrikában maradt, útközben több egyed elpusztult, ráadásul a június eleji hidegben százával pusztultak el itthon a fiókák.
A környezetvédők az akcióval a gólya szimbolikus szerepére próbálják felhívni a figyelmet: a gólya ugyanis azokon a helyeken fordul elő, ahol fennmaradt az eredeti természeti állapot. Ebből a szempont hazánk előnyös helyzetben van a több nyugat-európai országgal szemben, Franciaországban és a Benelux államokban például alig pár száz példány található. A hazai állományt csak a lengyel, spanyol, litván és lett populáció előzi meg. Drexler szerint ráadásul a gólya rendkívül népszerű, így a gólyaszámlálás révén rengeteg embert be lehet vonni a természetvédelembe. A gólyacenzus ugyanis bárki részt vehet, aki kitölti a Madártani Egyesület honlapján található adatlapot, ebben a civil szervezet többek között olyan kérdésekre vár választ, hogy villanyoszlopon vagy kéményen található-e a fészek, illetve hogy a megszámlált gólya magányos vagy párkapcsolatban él.
A számláláskor a természetvédők nemcsak a gólyák számáról, valamint a fészkelési helyekről gyűjthetnek adatokat, hanem arról is, hogy mi okozhatja a pusztulást. Jelenleg a gólyahalálozások közel 90 százalékáért a középfeszültségű villanyvezetékek a felelősek. Az MME fészekmagasító állványok kihelyezésével próbál segíteni a villanyoszlopokon fészkelő madarakon, amiből az utóbbi években közel kétezer darabot helyeztek el országszerte. Az adatgyűjtés pedig ahhoz adhat támpontot, hogy hol van szükség további fészekmagasítókra.