Bihari Mihály 1943-ban született. Az általános iskola után kárpitostanuló lett, és rövid ideig dolgozott is kárpitosként. Miután leérettségizett, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára iratkozott be. A jogi diploma után az ELTE Bölcsészkarán elvégezte a szociológia szakot. Eközben már adjunktusként tanított a jogi karon, majd 1984-ben kandidátus lett, 1993-ban pedig a politikatudomány doktora.
Bihari közreműködésével jött létre a később tanszékké is fejlődő politikatudományi csoport az ELTÉ-n, amelynek tíz éven át volt a tanszékvezetője, majd 1994-től újabb öt évre kapott megbízatást. 1985-től az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese, tagja az MTA közgyűlésének, számtalan akadémiai és tudományos bizottság, testület tagjaként vagy vezetőjeként vett részt a magyar felsőoktatás és tudományos élet szervezésében.
1972-ben Bihari belépett az MSZMP-be. Egyetemi oktatói és közéleti pályafutását egy "hivatalnoki" kitérő is megszakította: az 1980-as évek első felében a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetőjeként fontos szerepe volt a felsőoktatási reform előkészítésében.
Az egyes minisztériumok működését, a döntések hátterét elemző írásai már közvetlenebbül érintették a napi politikát. Egy, az 1980-as évek közepéről való, országszerte stencilezett formában, féllegálisan terjesztett írásában kritikai elemzést adott az országot csődbe vivő diktatorikus szocializmusról. Ebben azt állította, hogy a centralizált bürokratikus reformok ideje lejárt. 1987-1988 fordulójától valódi politikai pályára lépett: az MSZMP reformköreiben éppúgy otthonos volt, mint ahogy alapító tagja lett az 1987-ben megalakult Magyar Demokrata Fórumnak.
1987-ben önálló törvénytervezetet dolgozott ki a köztársasági elnöki intézmény létrehozására. 1988 áprilisában három másik közismert és radikálisan reformelkötelezett személyiséggel - Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval - együtt kizárták az MSZMP-ből. Az eljárás és a kiszabott pártbüntetés országos felháborodást váltott ki; az akkor történtekről szól a Kizárt a párt (1988) címmel kiadott riportkönyv.
1990-ben, az országgyűlési választások előtt több párt felajánlotta neki, hogy listáján, mandátumot jelentő helyen indítja, akár pártonkívüliként is. Végül sem pártlistán, sem független egyéni jelöltként nem indult. 1994-től viszont négy éven át volt az MSZP országgyűlési képviselője.
Képviselőként előkészítője és kidolgozója volt a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó törvényjavaslatnak. Az MSZP frakcióján belül előkészítette és irányította a népszavazásról és népi kezdeményezésről, továbbá a választójogról szóló törvények módosítását célzó munkát. Az alkotmány-előkészítő állandó bizottság tagjaként 1995 és 1998 között részese volt az új alkotmány szakmai-politikai kidolgozásának.