Elkallódhatnak a diszlexiás gyerekek

Már az óvodában és az általános iskola első osztályában szűrni kellene az olvasási és írási zavarokkal küzdő gyerekeket - javasolja a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület. Szerintük a gyerekek közel tíz százalékát érinti a probléma, és szűrés nélkül elvesznek, részben a tankönyvek, részben az oktatás gyors tempója miatt. Az Oktatási Minisztérium szerint viszont ilyen jellegű vizsgálatot a jogszabályok értelmében a szülők kezdeményezhetnek.

A Dyslexiás Gyermekekért Egyesület egyik vezetője, dr. Siegler Jánosné az [origo]-nak elmondta, hogy egy egyszerű szókincsfelméréssel, még az olvasástanítás előtt ki lehetne szűrni a diszlexiagyanús gyerekeket, akikből a vezető szerint minden óvodás csoportban akad egy-kettő. Ezután már ebben a korban el lehetne őket kezdeni tanítani, mert ha úgy kerülnek első osztályba, hogy nem tudnak olvasni, az Siegler Jánosné szerint "maga lesz a pokol" számukra.

A vezető szerint az iskolában ezek a gyerekek elvesznek, részben a tankönyvek, részben a tanítási módszerek és az oktatás gyors tempója miatt. Siegler Jánosné úgy látja, hogy az általános iskolák első osztályaiban egyfajta verseny van a tanítók között, hogy ki tanítja meg gyorsabban olvasni az osztályát. Legtöbbször már karácsonyra, vagyis fél évvel az iskolakezdés után végeznek az ábécével, és elvárják, hogy olvasson a gyerek. "Egy elsős tanítványom megmutatta, hogy milyen házi feladatokat kapott az őszi szünetre: kilenc oldal írást és hét oldal feladatlapot. Ez egyszerűen túl megterhelő egy hatéves gyereknek" - tette hozzá.

A tankönyvek pedig továbbra is a szóképes módszert erőltetik. A "j" betűnél például bemagoltatják a "vaj", "éjjel", és a "sajt" szavakat, de így azokkal a kifejezésekkel, melyek nem szerepelnek a szóképeken, később nem boldogulnak a gyerekek. Különösen azok nem, akik olvasási zavarokkal küzdenek. Ennek ellenére elevickélnek a harmadik-negyedik osztályig, és csak a hosszú olvasmányoknál derül ki, hogy tulajdonképpen nem tudnak olvasni - állítja a szervezet képviselője.

A szóképes módszert már tizenöt éve bírálják a szakemberek, a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület is többször jelezte az Okatatási Minisztériumnak, hogy változtatni kellene rajta, de eddig nem történt semmi. "Ennek megváltoztatása kormányokon átívelő feladat lenne, és nem csak a gyerekek, de a tanárok is jól járnának vele" - állítja az egyesület vezetője. Siegler Jánosné szerint a tanítóknak a főiskolákon kellene oktatni az olvasási, írási zavarok kezelését, mert bár a diákok közel tíz százalékát érinti a probléma, nincs elég fejlesztőpedagógus a pályán.

OM: ilyen vizsgálatot a szülő kezdeményezhet

Az Oktatási Minisztériumban közölték, hogy az óvodás gyerekek kötelező szűrését nem tervezik, mert ez a pszichés fejlődési zavar a tanulási folyamatot nehezíti, így arra szerintük csak az iskolában derül fény. Hozzátették, hogy ilyen jellegű vizsgálatot a jogszabályok értelmében a szülő kezdeményezhet.

A minisztériumban hangsúlyozták, hogy ha az óvónő a beszédfejlődésben problémát lát, már év közben javasolhatja a szülőnek, hogy vigye el a Nevelési Tanácsadóba vizsgálatra, illetve ennek eredményétől függően fejlesztésre. Ha az óvodában logopédus működik, szintén vizsgálja az oda járó gyerekeket. Iskolakezdés előtt szintén az óvoda javaslatára iskolaérettségi szűrő vizsgálatra kerül sor. Mindezek lehetővé teszik az érintett gyerekeknél a diszlexia prevenciós foglalkozást. Iskoláskorban pedig az olvasás-írás tanulásakor szintén lehetőség van a vizsgálatra, és azt követően foglalkozásokon való részvételre.

Ami a szóképes módszert illeti, a minisztérium közölte, hogy az olvasástanítás módszerét központilag a jogszabályok szerint előírni nem lehet, ez a közoktatási intézmények - azon belül is a pedagógusok - hatáskörébe tartozik. A kiválasztott tankönyvet (ami többnyire a módszert is meghatározza) az iskola szülői szervezetével, az iskolaszékkel jóvá kell hagyatni - így közvetve a szülőknek lehetőségük van az alkalmazott módszer kiválasztásába beleszólni.