Szembemegy az EU-val az MSZP áramjavaslata

Ellentmond az uniós törekvéseknek az MSZP törvénymódosítási javaslata, amely szerint a hatósági árszabályozást újra kiterjesztenék a villamosenergia-termelőkre, azaz az erőművekre is. Igaz, az elképzelés sikere sem garantált, miután fenntartásai vannak a koalíciós partner SZDSZ-nek és az ellenzéki Fidesznek is.

A villamos-energiáról szóló 1994-es törvényt 2001-ben módosította az Orbán-kormány. A törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletet a Medgyessy-kormány idején hozták, 2002-ben - ám e jogszabályok teljes körűen csak 2004 második félévétől léptek életbe. Ez okozza a dilemmát, hogy vajon ki a felelős az áramszektor jelenlegi jogszabályi hátteréért. A Fidesz és az MSZP ugyanis egymásra mutogat az ügyben.

A jogszabályok célja az volt, hogy egyre nagyobb teret engedjenek a szabad piacnak. Vagyis, hogy új villamosenergia-kereskedők is beléphessenek a hazai piacra, illetve a fogyasztó ne csak a helyileg hozzá közel eső áramszolgáltatótól vásárolhasson villamosenergiát, hanem közvetlenül erőművektől vagy más villamosenergia-kereskedőtől is. A liberalizációnak is hívott piacnyitás fokozatosan valósul meg: előbb a nagyfogyasztók, majd az egyre kisebbek vásárolhatnak áramot attól a szolgáltatótól, amelyiket választják.

A jogszabályváltozás eredményeként az addig kizárólag hatósági áras fogyasztói kör kettévált: hatósági áras maradt a közüzemi rész (benne a közintézmények, önkormányzatok, kis áramfogyasztású üzemek, lakossági fogyasztók), míg a termelői (erőművek) és a nagyfogyasztói, illetve viszonteladói szektor közötti kereskedelem szabad árassá vált. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori kormánynak - a teljes piacnyitás befejezéséig - megmaradt a joga, hogy meghatározza és "tetszése szerint" csökkentse a lakossági villamosenergia árát. Az árcsökkentést azonban a jogszabályok értelmében nem terhelheti rá a termelőkre.

A lakosság az áramot nem közvetlenül az erőművektől vásárolja, hanem a helyileg illetékes áramszolgáltatótól (például: Elmű, Émász, Démász, E.on), amely a villamosenergiát a közüzemi nagykereskedőtől, az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-től veszi. A közüzemek zavartalan ellátásához szükséges áramot az MVM Rt. szerzi be az erőművektől, és elosztóként adja tovább a tulajdonában lévő vezetékhálózaton keresztül. Az MVM Rt. a közüzemi piacon megkerülhetetlen, de vannak a kezében erőművek (pl. Paks, Vértes, Tatabánya), és nagykereskedő cége lefedi a piac harmadát.

Az MSZP minapi kezdeményezése, hogy az Országgyűlés tárgyaljon az erőművek és az MVM Rt. közötti értékesítés visszaemeléséről a hatósági ármegállapítás körébe, szembe megy az uniós elvárásokkal. A villamosenergia-törvény módosítására épp azért volt szükség, hogy megfeleljünk az európai energiapiacok liberalizációjának meggyorsítása érdekében, 2002 novemberében kibocsátott uniós irányelvnek. Ez azt írta elő, hogy az ipari vevők, illetve a viszonteladók 2004 júliusától szabadon megválaszthassák, kitől vásárolnak földgázt és áramot. A hatósági árszabályozás kiszélesítése az irányelvhez képest így visszalépést jelentene, és legfeljebb a következő másfél évre bír jelentőséggel, hiszen 2007 júliusában, az EU energiapiacai teljesen megnyílnak, és ezzel megszűnik a hatósági ár.

Igaz, kétséges, hogy az MSZP javaslatát elfogadja-e az Országgyűlés. A módosítást ugyanis a gazdasági bizottság ülésén sem a koalíciós partner SZDSZ, sem az ellenzéki Fidesz nem támogatta. Előbbi piaci okokra, utóbbi pedig a házszabályra hivatkozva utasította el a javaslatot.

Az MSZP, a termelői áram hatósági árának a visszaállítását azt követően vette napirendre, hogy a Fidesz javasolta az erőművekkel kötött, hosszú távú áramvásárlási szerződések felülvizsgálatát. Ezeket a 15-20 éves futamidőre szóló kötelezettségeket főként a Horn-kormány idején zajló privatizációhoz kapcsolódóan, 1995 és 1997 között kötötték, de születtek hosszú távú szerződések az Orbán-kormány alatt is. A megállapodások rögzítették, hogy az MVM Rt. az egyes erőművektől hány gigawatt óra villamosenergiát vásárol egy évben. Úgynevezett kapacitásvásárlásokról volt szó, árat nem minden szerződés tartalmazott. Azt ugyanis hatósági jogkörével még az állam határozta meg - erőművekre lebontva, minden évben. A hosszú távú kötelezettségvállalásra azért volt szükség, hogy az állam a privatizáció során jobb árat kaphasson a korszerűtlen és sok esetben környezetszennyező üzemekért, míg a befektetők a beruházás megtérülését szerették volna biztosítani.

A Fidesz tíz százalékos, általános árcsökkentési javaslata az [origo] által megkérdezett, az árampiacot jól ismerő szakértők szerint nem reális. Az árban ugyanis nincs olyan elem, ami ilyen mértékű csökkentést elbírna. A Fidesz a termelőket szeretné rávenni, hogy nyeljék le a kieső bevételt - ám ehhez az erőművek beszállítóinak is olcsóbban kéne szállítani, meglévő szerződéseket kéne felmondani, illetve újratárgyalni, esetleg a tervbe vett fejlesztéseket kéne átütemezni.

Bogár Zsolt