Törvény rontja a fogyatékosok esélyeit

A közoktatási törvény radikálisabb módosítását szeretné elérni három civil szervezet, mert szerintük a jogszabály pedagógiai és anyagi értelemben is hátrányba hoz 2500 súlyosan fogyatékos gyereket és családjukat. A gyerekek sokszor annak ellenére nem részesülhetnek alapfokú oktatásban, csak pár órás fejlesztő képzésben, hogy sokuk nem értelmi fogyatékos, csak kommunikációs képességeivel vannak gondok. A civilek szerint a szerény képzés miatt a gyerekek minden lehetőséget elveszítenek a beilleszkedésre, családjuk pedig teljesen elszegényedik.

2500 súlyosan fogyatékos gyerek beilleszkedését lehetetleníti el, családjukat pedig súlyos anyagi helyzetbe taszítja a közoktatási törvény egyik rendelkezése három civil szervezet szerint. A Kézenfogva Alapítvány, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ és a De juRe Alapítvány szerint a jogszabály azon részével van a gond, amely kimondja, hogy a súlyosan fogyatékos gyerekeket nem kell bevonni a rendszeres közoktatásba, elég, ha heti 3-5 órában fejlesztő felkészítésben vesznek részt, azzal eleget tesznek képzési kötelezettségüknek.

Az alkotmány kimondja, hogy tankötelezettség van, a közoktatás ingyenes és mindenkinek jár, azaz az alaptörvény nem teszi lehetővé a közoktatásban a képességek mérlegelését - mondta az [origo]-nak Verdes Tamás, a Kézenfogva Alapítvány munkatársa. Verdes szerint a közoktatási törvény megalkotása, 1993 előtt ezeket az embereket mégis teljesen kizárták a közoktatásból arra hivatkozva, hogy fogyatékosságuk miatt nem tudnak részt venni abban. A törvénnyel annyit változott a helyzet, hogy bevezették a fejlesztő felkészítést. "Ha a tanuló a tankötelezettségét fogyatékossága miatt nem tudja teljesíteni, a szakértői véleményben meg kell határozni - a tankötelezettség fennállása alatt - a fejlesztő felkészítésnek azt a módját, amely biztosítja a gyermek fejlődését" - fogalmaz a jogszabály.

Az Oktatási Minisztérium most arra készül, hogy ismét módosítsa az erre vonatkozó szabályozást. A tervezett módosítások előírják, hogy ezentúl nem csak otthon és szociális intézményben, hanem iskolai keretek között is lehet a fejlesztést végezni. Verdes szerint azonban akármilyen előremutató is sok szempontból a tervezett módosítás (a fejlesztést például heti 3-5 helyett 20 órában tenné kötelezővé), továbbra is gondot jelent, hogy megmarad ez a képzési forma.

A módosítás további problémája, hogy mivel nem teszi kötelezővé az iskolai oktatást, a gyerekeket továbbra is az őket ellátó szociális intézményekben fejlesztik, ahol nincsenek meg a szükséges szakemberek. A problémát még tovább bonyolítja Verdes szerint, hogy jelenleg nem egyértelmű az sem, kit mi alapján nyilvánítanak súlyosan fogyatékosnak. Egy 2002-es reprezentatív felmérésből kiderült ugyanis, hogy az ebbe a körbe eső 2500 fogyatékos 16,5 százalékánál semmilyen értelmi fogyatékosságot nem mutattak ki, iskolaképtelenségüket rossz kommunikációs képességeik miatt állapították meg. Így ők annak ellenére nem szerezhetnek iskolai végzettséget, hogy szellemi képességeikben semmiben nem különböznek az átlagos gyerekektől, és épp ezért megfelelő oktatással le tudnának érettségizni, később akár a munkaerőpiacra is bekerülhetnének. A képzési kötelezett gyerekek csoportja összetett és bár erre vonatkozó kutatási adatok nincsenek, Verdes szerint előfordul, hogy a gyerekek minősítésében szociális elemek is szerepet játszanak.

A probléma másik oldala gazdasági jellegű. A közoktatásból kimaradó gyerekek ugyanis napközben egyáltalán vagy részben nincsenek lekötve, így szüleiknek több időt kell velük tölteniük. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy az egyik szülő nem tud dolgozni, így egy keresőt elveszít a család, akiből kényszer-munkanélküli lesz és olyan munkát végez el, ami az alkotmány értelmében az állam feladata lenne. Verdes szerint egy felmérés kimutatta, hogy ezen családok 74 százaléka a létminimum alatt él, amiben a Kézenfogva Alapítvány munkatársa szerint szerepet játszhat a gyerekek elégtelen oktatása.

Verdes szerint a gyógypedagógiai szakokon képeznek olyan szakembereket, akik a súlyosan fogyatékos gyerekek megfelelő képzését el tudnák látni. Ezenkívül számos külföldi példa is azt mutatja, hogy a dolog megoldható. Németországban például 8 fős osztályokat indítanak ezen feladatok elvégzésére. A civil szervezetek ezért szeretnék elérni, hogy az oktatási tárca törölje a képzési kötelezettség kategóriáját és így mindenki megkapja az általános iskolai oktatást, de úgy, hogy a súlyosan fogyatékos gyerekek külön, szakképzett tanárokkal, erre létrehozott szakiskolákban, tagozatokon vagy osztályokban tanulhassanak.

Verdes szerint a változatásokat 3-5 éves átmeneti idő alatt lehetne végrehajtani. Ennek egyik oka, hogy a speciális oktatás jóval költségesebb lenne, mint a sima közoktatás. Egy gyerek éves ellátásának költsége ugyanis elérné az 1 millió 380 ezer forintot, ami 2-3-szor több mint a hagyományos normatíva. Verdes szerint azonban figyelembe kell venni, hogy a közoktatás mindenkinek jár, illetve, hogy a rendes oktatási rendszerbe bekerülő gyerekek esélyt kapnának arra, hogy képességüknek megfelelően beilleszkedjenek, illetve családjuk is komoly anyagi és fizikai tehertől szabadulna meg.

Friss Péter, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője furcsállta a civil szervezet elégedetlenségét, mivel - mint mondta - részben a Kézenfogva Alapítvány és más civilszervezetek kezdeményezésére, velük együttműködve született meg a törvénymódosító javaslat, amely hetek óta olvasható a minisztérium honlapján. Friss szerint a tervezetben szereplő fejlesztő iskolák segíthetnek abban, hogy minden súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermek a képességeinek megfelelő képzésben részesüljön, ugyanakkor nem szabad elvenni az otthoni és az intézeti fejlesztés lehetőségét sem, mivel a súlyosan fogyatékosok összetett csoportot alkotnak, amibe nagyon eltérő képességű emberek tartoznak. Ezért szükség van a differenciáltabb megközelítésre. Friss elmondta, az oktatási tárca bízik abban, hogy az egyéni fejlesztési tervre épülő iskola koncepciója beváltja majd a várakozásokat.

[origo]