"Most még kiszállhatsz" - ugratta az [origo] Kisorosziba készülő tudósítóját a Jimmy nevű révész. A Szentendrei-szigeten fekvő Kisoroszi és a visegrádi oldal közötti egyetlen összeköttetés a kis-dunai rév, az árvíz miatt ugyanis a szigetre vezető út járhatatlan. Komoly kihívást jelent azonban a rév megközelítése is: Leányfalunál combközépig érő átfolyáson kell átgázolni az autóknak, amire csak a terepjárók és a tehergépkocsik képesek.
Északi irányból, Visegrád felől délelőtt ugyan még járható volt az út egy része, de a homokzsákokból épített torlasz kora délelőtt a helyiek szerint átszakadt, így aki Visegrád és Leányfalu között tartózkodott, gyakorlatilag csapdába került. Kisorosziba Jimmyék szállítják a gázolajat, az élelmet és a teherautók alkatrészeit. Az árvízi révész szerinte a helyzet nem különösebben meglepő: "Mindig el vagyunk zárva."
A katasztrófavédelem szerint az ország egyetlen elzárt településén, Kisorosziban látszólag csend és nyugalom van. Ottjártunkkor a kikötő környékén alig lézengtek, a főtéren álló mászókákon néhány gyerek játszott. A helyiek büszkék védelmi rendszerükre: Jimmy szerint a gátak kitartanak, az emberek folyamatosan rakják a homokzsákokat, úgyhogy egyelőre minden rendben van. "Semmit nem lehet érezni az elzártságból" - mondta egy gyerekeivel vásárló fiatalasszony a főterén található egyik üzletben. "Hát árvíz van, el vagyunk zárva, nem tudunk vele mit tenni, erről senki nem tehet" - tette hozzá a nő.
A település déli szélén folyamatosan zajlik a munka, töltik a homokzsákokat, amelyeket hatalmas traktorok és teherautók szállítottak a gátra. Kisoroszit teljesen körülveszi a víz. Egy a gátra igyekvő idő úr szerint az egész árvízből egyetlen dolgot lehet érezni: "Csütörtök óta töltjük a homokzsákokat, forognak a gépek, a kisunokám is ott volt" - mutatott az öt év körüli gyerekre. "Ő is tartotta a zsákot, de most már hazaviszem, mert csak útban lenne" - tette hozzá.
"Majd csak elmegy" - tanakodott az árvízről két idős asszony a faluban. "A lányom is négy napja lapátol, de hát ő Pesten dolgozik, és tudja, hogy van a mai világban, nem lehet csak úgy mondani egy hónapig, hogy nem megy dolgozni" - mondta egyikük, Piri néni. Szerinte a falu jelentős részét elöntő 2002-es árvíz után két éve épített nyúlgát egyelőre állja a sarat. Az árvíz elleni védekezéshez szükség van a helyiek éjjel-nappali kitartó munkájára. Bosszantónak találta ugyanakkor, hogy "mindenki mást mond ilyenkor, hogy mindenki vízügyi szakemberré válik". A helyieknek éppen ez a fő problémájuk: nem tudják, hogy mit várhatnak a Dunától, apad, emelkedik vagy változatlan marad a folyó vízszintje az elkövetkező napokban.
"Félünk, szorongunk, mi mindig így járunk" - mondta Piri néni annak kapcsán, hogy 2002-ben, amikor még nem volt gát, sok ház került víz alá, és a gáton dolgozók szerint most is megjelentek a buzgárok. Bár a falu nyugodt, mindenki kimerülten, izgalommal telve beszélt az árvízről, és Piri is csak annyit mond búcsúzóul a barátnőjének: "Esztike, imádkozzál!".