A játékról megfeledkezett Gyurcsány és Orbán

A korábbi miniszterelnök-jelölti viták sziporkázó elmebajnokságnak tűntek a szerda esti Gyurcsány-Orbán csörtéhez képest, ami csak részben volt az ő hibájuk, a szigorú szabályok ugyanis nem segítették elő, hogy valóban ütköztethessék érveiket. A két kormányfőjelölt ráadásul makacsul ragaszkodott láthatóan előre eltervezett taktikájához: Gyurcsány rátámadt Orbánra, aki viszont végig a kamerába nézve beszélt programjáról. Olvassa el az [origo] elemzését a kihagyott ziccerekről, az elkent kérdésekről és az újdonságokról!

"Remek vita lesz" - ígérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök félhangosan az Orbán Viktorral folytatott szerdai televíziós választási megmérettetés előtt, végül azonban sem igazi vitát, sem remeklést nem láthattak a nézők: a két politikus zavarban volt, nehezen oldódott fel, ráadásul a végig erélyesen kekeckedő és ugyanazt - a Fidesz-elnök kormányfői alkalmatlanságát - sulykoló Gyurcsány, illetve a higgadtnak tűnő, de pártja választási programjának ismételgetésén kívül jórészt kelletlenül válaszolgató Orbán végig elbeszélt egymás mellett.

Az [origo] a vitatkozás kétszeres egyetemi világbajnoka, az ausztrál Simon R. Quinn tavaly megjelent Debating (Vitatkozás) című könyvét hívta segítségül annak eldöntésére, milyen volt a miniszterelnök-jelöltek párbaja. Bár Quinn gyakorlati tanácsokat felsoroló könyve nem tekinthető a vitatkozás alapművének, útmutatónak mindenképpen tanulságos, kétszeres világbajnoki címe pedig arra utal, hogy teóriái a gyakorlatban is működnek.

A Quinn által leírtak alapján se Gyurcsány, se Orbán nem rúghatott volna labdába egy igazán komoly vitában tegnapi teljesítményével. A vita azonban teljesen másról szólt, a helyzetet Gyurcsány egyik vita közben tett kijelentése jellemzi a legjobban: "itt valami furcsa politizálás zajlik".

Igaz, nem segítette a vitázókat álláspontjuk kifejtésében a rendezés sem. Az egyes témakörökben az első felszólaló 3 perces szónoklatát 1 percben véleményezhette a másik, majd 3 percet kapott ő is álláspontja kifejtésére, így a megszólalások összecsúsztak, sok volt az önismétlés, a nehézkesen kihúzott másodpercek.

A szigorú szabályok gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy igazi vita bontakozzon ki, hiszen nem kérdezhettek vissza, nem szólhattak bele a másik mondandójába. Ráaadásul nem osztott képernyőn mutatták a vitázó feleket, így nem lehetett látni, hogy milyen arcot vág az egyik, miközben a másik beszél. Legfeljebb halk sziszegést lehetett hallani olykor.