"Kint voltunk éjjel-nappal, aludni maximum a part mentén, ülve lehetett néhány órát. De miénk a győzelem" - mondta az [origo]-nak Jakab István, aki szinte végig ott volt a Szelevényt védő gátaknál. "Pár órás alvással kellett kibírni és most jön ki a fáradtság. Idő sem volt aludni, meg nem is bírtunk pihenni az idegességtől" - mondta egy másik férfi, aki részt vett az árvízi védekezésben.
Enni- és innivalóban viszont nem volt hiány: a folyamatosan érkező adományoknak is köszönhetően üdítő és kávé mindig volt, naponta egyszer meleg ételt is kapott mindenki. A faluban maradt nők többsége a polgármesteri hivatalban segített a gátakon dolgozók ellátásában. A hivatal házasságkötő termében éjjel-nappal kenték a kenyereket.
"Az első napokban valakinek eszébe jutott, hogy nagy bödön zsírt hoz otthonról, akkor ettük a zsíros kenyereket" - mesélte az egyik vízügyi szakember. Sok adomány érkezett a faluba, egy motoros csapat például egy teherautónyi péksüteményt hozott. Az egyik közeli faluból, Cserkeszőlőről idős asszonyok érkeztek lángossal és palacsintával, az ételeket ők maguk osztották szét a gáton szolgálatban lévők között. "Legtöbb, a kávéból fogyott" - tette hozzá.
A falubeliek sok segítséget kaptak, a katonákon és a katasztrófavédelmi szakembereken kívül az ország távoli pontjairól is érkeztek önkéntesek, akik folyamatosan dolgoztak a gátakon. A települést többször fenyegette a gát átszakadásának veszélye, de a legrosszabb végül nem következett be, így egyetlen házat sem ért el a víz. A katasztrófavédelem munkatársai végig készenlétben álltak, hogy ha a gát mégis átszakad, kimentsék azokat, akik a felszólítás ellenére házukban maradtak. Azt, hogy a házban lakó van, a homlokzatra kiakasztott fehér ruhadarab jelezte.
"A töltés nem bír el még egyszer ekkora vizet" - mondta az [origo]-nak a gátra felügyelő egyik férfi. A helyiek abban bíznak, hogy a rendkívüli árvízhelyzet miatt a közeljövőben megerősítik a gátakat. Többen úgy tudják, hogy a munkálatokra uniós forrásokból lesz pénz.
Tiefenthaler Eszter
Fotó: Fábián Évi