Arra a játékra kértük szakértőinket, hogy mondják el, három - több elemző szerint szükséges és várhatóan a lakosság pénztárcájára negatívan ható - konkrét döntést miként kommunikálnának. Ezek a gázárnövekedés, egyes fizetős egészségügyi szolgáltatások (pl. receptdíj, vizitdíj) és a tandíj bevezetése a felsőoktatásba.
A gáz árának emelésekor Tonk Emil szerint a legfontosabb, hogy nem szabad eltitkolni az emelést, majd különféle burkolt formában mégis belecsempészni az árnövekedést. Ha magasabb lesz a gázár, jobban figyelnek majd a fogyasztásra is - teszi hozzá. A fizetős egészségügynél egyértelműen a várható előnyöket emelné ki: több pénzzel a színvonal is magasabb lesz, márpedig ezt mindenki nagyon szeretné, és most itt a lehetőség erre. Ugyanez a helyzet a felsőoktatásban is, azt kell megértetni az alelnök szerint a diákokkal, hogy több pénzért jobb oktatókat lehet megtartani, ami színvolasabb tudást jelent számukra.
"Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy drága a Lamborghini. Valóban így van, de annak az ára arányban van az értékével. Vagyis mindennek a kulcsa az ár/érték arány" - mondja Fabricius Gábor. Kollégájához hasonlóan szintén azt hangsúlyozná minden területen, hogy ha több pénzt tesznek bele a rendszerbe az emberek, akkor jobban is járnak.
"Én rákentem volna az oroszokra"
Nehéz döntések kommunikálására rossz hazai példa egy biztosan van a közelmúltból: a Bokros-csomag. "A romlást meg kell állítani" - jelentette ki Horn Gyula miniszterelnök 1995. március 12-én, vasárnap kora délután, Bokros Lajos új pénzügyminiszterrel és Surányi György új jegybankelnökkel az oldalán.
"Mindenki egyetértett azzal, hogy változtatások kellenek, mert az ország gazdasági-pénzügyi értelemben a kezelhetetlenség felé sodródik" - fogalmazott Horn a vasárnapi ebédet épp csak befejező lakosságnak, majd hozzátette: "A kormány által elfogadott intézkedéscsomag megvalósításában partnerek az új gazdasági vezetők, és biztosított a kormányon belüli szoros együttműködés is." Összegezve a bejelentés kulcsszavait: romlás, kezelhetetlenség, sodródás. A szoros egyűttműködésről pedig csak annyit, hogy a döntésekre reagálva másnap lemondott két minisztere.
A rossz példa tehát adott, kíváncsiak voltunk arra, hogy az egy évtizeddel ezelőtti esetből milyen tanulságokat vonnak le az általunk megkérdezett szakértők. Tonk szerint nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy van az állam, amely elveszi az emberek pénzét, mert éppen most szüksége van erre a pénzre. "Nem lehet sokkolni az embereket, ez a lényeg" - mondja az alelnök.
A legnagyobb hiba, amit elkövetett az akkori, a mediatizált politikai kommunikációt még hírből sem ismerő kormányzat, hogy sikerült nekik - ahogy Fabricius Gábor fogalmaz - egy "belső bűnbakot" életre hívni Bokros Lajos személyében. A Republic of Art vezetője akkor is máshol nevezte volna meg a fő felelőst: "Én rákentem volna az oroszokra, az elmúlt negyven év gazdaságpolitikájára az akkori helyzetet. Persze Horn ezt nemigen tehette meg."
Lencsés Csaba