Börtönbüntetést is kaphatnak azok a felsőbbéves diákok, akik egy szegedi kollégiumban kegyetlen beavatási procedúrának vetették alá az elsős tanulókat. A beavatást egyik éjjel tartották, volt olyan diák, akinek a piszoárba állva kellett síelést imitálnia, illetve a "felszentelés" egyik módja volt az is, amikor romlott ételekkel teli kukát öntöttek az egyik elsősre. A nyilvánosságot kapott esetből rendőrségi ügy lett, a diákokat kényszerítés elkövetésével gyanúsítják, ezért a bűncselekményért pedig akár hároméves börtönbüntetés is kiszabható.
A beavatások durvább és enyhébb verziói a középiskolai kollégiumok többségében előfordulnak, rendőrségi vizsgálat azonban a legritkább esetben követi őket. Pedig a kegyetlen beavatás - vagyis a szecskáztatás - jogsértő, a hatóságokra tartozik - mondta az [origo]-nak Ligeti György szociológus, a Kurt Lewin Alapítvány munkatársa, aki kutatást készített a diákélet során előforduló agresszióról. A kitudódott beavatások legsúlyosabb következménye ugyanakkor általában annyi, hogy a kegyetlenkedő diákokat kirúgják a kollégiumból. "Egy-két durva eset idén is volt, de ők már nem járnak ide, kicsapták őket" - mondta az [origo]-nak az egyik fővárosi kollégium diákja.
A kollégiumban - ahol az általunk megkérdezett diák lakik - vicces beavatásként tartják számon, amikor valaki tetőtől talpig fogkrémmel bekenve ébred, a durvább verzió pedig amikor az elsős diákot "karatekiképzésre" viszik. Ez abból áll, hogy az elsőst egy üres szobába taszigálják, ahol a felsősök nagyon megverik. A "papucsozás" sok fiúkollégium beavatási repertoárján szerepel; ez annyit jelent, hogy a kiszemelt áldozatot sokan körbeállják, és a hasát papuccsal ütik.
A kollégium légkörén múlik, hogy a diákok mit engednek meg maguknak egymással szemben - vélekedik Ligeti György. Tapasztalatai szerint egy demokratikusan működő kollégiumban, ahol a felügyelők partnerként kezelik a diákokat, fel sem merül, hogy a gyerekek kegyetlenkedjenek egymással.
Az agresszió elterjedésének kedvez ugyanakkor egy-egy olyan intézmény, ahol maguk a pedagógusok is támogatják, hogy az idősebb diákok uralkodjanak a fiatalabbak felett. Egy vidéki egyházi kollégiumban például a kutatás során azt tapasztalták, hogy a nevelők segítőikként tartották számon a szobák élén álló végzősöket, akik terrorizálták a fiatalabb diákokat. Ebben a kollégiumban szokványos volt, hogy a negyedikesek elvették az elsősök ennivalóját, szintén megszokott volt egymás megütése, a nevelőtanárok is férfias megnyilvánulásnak tekintették, ha elcsattant egy-egy pofon.
Léteznek olyan kollégiumok is, ahol a nevelők azért állnak az elsős diákok beavatásának élére, hogy így biztosítsák, az események irányítása ne csússzon ki a kezük közül. A IX. kerületi Szent István Leánykollégiumban játékos feladatokat kell megoldaniuk az elsősöknek - például nyilvános helyen tornázni -, miközben a nevelőkkel és az idősebb diákokkal együtt végigjárják a főváros nevezetességeit. A játék során megismerik egymást, a felsősöket, és az addig esetleg ismeretlen város sem lesz már annyira idegen - mesélték a nevelők a Mester utcai kollégiumban.
A többség úgy fogja fel, hogy valamiféle beavatáson át kell esni, de a diákok 10-20 százaléka érzékenyebb, és általában pont őket szemelik ki az idősebbek - mondta az [origo]-nak Németh Gergő, aki hat éven keresztül volt egy budai fiúkollégium lakója. Tapasztalatai szerint a beavatásoknak több körülmény is kedvez: este 10 óra után a diákok szinte felügyelet nélkül vannak, hiszen az ügyeletben lévő felügyelő képtelen figyelemmel kísérni akár többemeletnyi szoba történéseit, másrészt a kollégisták között is mőködik a "betyárbecsület". Vagyis akkor sem szívesen árulkodnak, ha bántották oket. A beavatás napját pedig sok kollégiumban diszkó zárja, amely utólag elhomályosítja a megalázó feladatokat.
Tiefenthaler Eszter