Örülhetünk, hogy Bush nem jött hamarabb

George Bush gépe szerda este leszállt Ferihegyen, és ezzel megkezdődött az amerikai elnök első és vélhetően utolsó hivatalos budapesti látogatása. Szimbolikus gesztusokon túl sok minden nem várható a villámvizittől, bár a BBC elemzője szerint Bush példaként mutathatja fel a stabil és "aránylag sikeres" Magyarországot. Olvassa el az [origo] összeállítását az amerikai-magyar viszonyról, amelyből megtudhatja, miért kerülte eddig Bush Magyarországot, és hogy mi köze a két ország kapcsolatának a káposztát faló tehénhez.

Egy amerikai mondás a következőképp fejezi ki, ha a beszélő azt akarja érzékeltetni, hogy benne bízhatunk, igazat mond, a színtiszta igazat, de azért szeretné, ha azt is tudnánk, hogy gőze sincs, amiről beszél, még akkor se, ha esetleg szégyellni is kellene magát ezért: "That's how the cow ate the cabbage", azaz körülbelül "Hát így ette meg a tehén a káposztát". Nem feltétlenül szerencsés kiindulópont ez két ország legfelsőbb szintű diplomáciai kapcsolataiban, a magyarországi amerikai elnöki látogatások mégis ezzel a mondattal vették kezdetüket.

Az első amerikai elnök, aki Magyarországon járt George W. Bush apja, George H. W. Bush volt. A látogatás időpontja 1989 nyara, felvezetése pedig egy nyilatkozat öt nappal a látogatás előtt. Mikor Busht arról faggatták, miért nem mutat kicsit nagyobb érdeklődést a teljes erejével kibontakozó rendszerváltozás által uralt magyar belpolitika iránt, mindössze annyit mondott: "Helytelen volna, ha az Egyesült Államok elnöke megpróbálná finomhangolással belőni, hogyan is kellene a magyaroknak enniük - hogyan kellene a tehénnek felfalni a káposztát, ahogy az Államokban mondjuk."

Bár a kusza gondolatmenet megfejtésére nincs sok esély, azóta sokat változott a Közép-Európát érintő amerikai külpolitika. Közben a Bush-család újra hatalomra küzdötte magát, és főként ennek eredményeként az elmúlt évek amerikai külpolitikája másról sem szól, mint az amerikai demokrácia-felfogás (demokráciapropaganda) exportjáról és kisebb-nagyobb alkalmi szövetségeken keresztül történő erősítéséről.

Barát és szövetéges

Erről árulkodik Bush tavaly októberben, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök washingtoni látogatásakor mondott beszéde is: "Barátok és szövetségesek vagyunk. Nagyra értékelem, hogy megértette a demokrácia és szabadság jelentőségét. Köszönetet szeretnék mondani kormányzásáért."

Magyarország pedig valóban élenjáró szövetségese volt az Egyesült Államoknak. Az egész az első Bush-látogatással kezdődött, az amerikai elnök útja tulajdonképpen felért egy ajánlattal: akár választhatjuk a NATO-t és a nyugat-európai szövetséget is. Ez végül hamar eldőlt, a következő kérdés pedig a '90-es évek közepére az lett, mennyire leszünk szerves részei a rendszernek, amire megint hamar választ adott a magyar diplomácia (és a balkáni háború): Taszárra a délszláv konfliktus miatt 1995-ben amerikai katonák érkeztek. Ekkoriban egyébként kétszer is járt nálunk az aktuális amerikai elnök, Bill Clinton.

Azóta azonban semmi, nem jöttek az elnökök - igaz, magyar vezetők jártak Washingtonban. Bush látogatása 10 éves csendet tör meg, pedig Magyarország ez alatt is bizonyította együttműködő készségét. Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2003 elején több meghatározó uniós országgal - például a franciákkal és legfontosabb gazdasági partnerünkkel, a németekkel - szemben állt ki a nyíltan háborúpártivá váló amerikai Irak-politika mellett, de küldtünk csapatokat Afganisztánba és Irakba is, ami szintén bizonyította lojalitásunkat.

A Külügyminisztérium értékelése szerint az uniós csatlakozás újabb lendületet adott a kétoldalú kapcsolatoknak. "Hazánk részvétele a nemzetközi béketeremtő és békefenntartó erőfeszítésekben, a térség NATO-tagjelölt országainak felkészítésében játszott szerepünk és EU-csatlakozásunk felértékeli Magyarország jelentőségét az amerikai külpolitika számára" - fogalmaz meglehetősen általánosan és közhelyesen a tárca.

Mindenki vízumot akar

Nagy falat vár Gönczre

Azt ugyanakkor a Külügyminisztérium sem rejti véka alá, hogy "a magyar-amerikai kapcsolatok egyetlen megoldatlan elemét a vízumkérdés jelenti." Magyarország 1990-ben törölte el az amerikai állampolgárokat érintő vízumkényszert, de magyarok továbbra sem utazhatnak vízum nélkül az USA-ba. A külügyi tárca középtávon lát esélyt az előrelépésre, a kedvező változáson 2004 óta munkacsoport dolgozik, igaz, a helyzet némileg reménytelennek tűnik, figyelembe véve, hogy a vízumkötelezettség eltörléséhez a jelenlegi 15-ről 3 százalékra kellene csökkennie az elutasított vízumkérelmek arányának.

A vízumproblémával nincs egyedül Magyarország. Hasonló cipőben jár a velünk együtt EU-taggá váló országok többsége, kivétel Szlovénia, melynek állampolgárai (több nagy uniós tagországhoz hasonlóan) vízum nélkül utazhatnak az USA-ba. Bár az uniós diplomaták az ígérték: felvetik a szerdai EU-USA-csúcson a kérdés rendezését, kérdés, hogy várható-e komoly előrelépés, hiszen George Herbert Walker amerikai nagykövet pár hete még meglehetősen kategorikusnak tűnt ebben a kérdésben. Óvatosan nyilatkozott szerdán Göncz Kinga külügyminiszter is: "Azt hallom, amerikai részről is van készség az előrelépésre a vízumkérdésben, hogy belátható időn belül eredmények legyenek."

Megyeget az üzlet

A vízumügy eddig az amerikai szigor miatt egyértelmű kudarc, de nem igazán állunk kiemelkedően a politikai támogatásért cserében kiharcolható gazdasági együttműködés terén sem. A kép erősen árnyalt: US Census Bureau adatai szerint az elmúlt években a lakosságszámra lebontott kereskedelmi mérlegünk Magyarországról nézve ugyan pozitív volt (azaz több pénzért adtunk el árut az USA-ba, mint amennyiért vásároltunk), de például az EU-hoz velünk együtt csatlakozott 10 kisország közül Málta és Lettország aktívabb kereskedelmet folytatott nálunk (megintcsak lakosságra lebontva). Szlovéniával és Litvániával lényegében egy szinten állunk, de nem sokkal marad el mögöttünk Észtország, Szlovákia és Csehország sem.

Az amerikai exportstratégiát összefoglaló legfrissebb dokumentumban pedig a közép-európai térségből egyedül Lengyelországot említik meg név szerint - érzékeltette az [origo]-nak Simai Mihály, a Világgazdasági Kutatóintézet professzora, hogy Magyarország mennyire kis pontnak számít gazdasági szempontból az amerikaiak számára. "Tudomásul kell venni, hogy nincs különleges vonzerőnk" - jegyezte meg a professzor.

Olyan nagyon azért nem kell elkeserednünk, a kutató szerint ugyanis általános trend, hogy az amerikaiakat Ázsia, a Távol-Kelet érdekli, ha pedig az általános képet nézzük, akkor Magyarország nem áll rosszul. Nálunk is megjelentek komoly amerikai cégek - például a General Electric, a General Motors. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy - Simai Mihály szerint - az amerikai piacra esélyes magyar vállalkozók nem nagyon törik magukat, a kemény verseny és a szigorú szabályok visszariasztják őket.

Eredendő bűn

A vízumügy rendezése mellett is marad azonban egy terep, ahol az USA törlesztheti egy korábbi, történelmi adósságát Magyarország felé, ez pedig nem más, mint az '56-os forradalom ügye. "Bush elnök holnap Budapestre érkezik, hogy meglátogasson egy hű szövetségest" - kezdi az amerikai elnök látogatását megelőző és történelmi kötelezettségét felemlegető, a Washington Postban megjelent cikkét Charles Gati, a Johns Hopkins University tanára. A viszonyokat tehát Gati is egyértelműnek látja: Magyarország kis ország, de elég sokat tett már az Egyesült Államokért politikai téren ahhoz, hogy valami viszonzást elvárhasson ezért cserébe.

Gati szerint pedig van is mit törleszteni '56 kapcsán, hiszen - ahogy fogalmaz - Eisenhower politikai maszatolása teljes kamunak bizonyult, az Egyesült Államok simán kihátrált a Szovjetunió ellen fellázadó magyar forradalom mögül és fecsegve, de tétlenül nézte a bukást. Gati szerint így eljött a tisztázás ideje, a magyaroknak végre hallaniuk kell az igazságot arról, miért tétlenkedett 50 éve Washington, és miért hitegette a szabadságharc híveit.

Pethő András - Sáling Gergő