Újabb gyanús magyart találtak a nácivadászok

Budapesten bukkant rá az 1942-es újvidéki vérengzés egyik feltételezett részvevőjére a Simon Wiesenthal Központ - jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Efraim Zuroff, a nácivadász központ vezetője. A sajtótájékoztatón egy olyan szemtanú is felelevenítette emlékeit, aki több családtagját is elveszítette a mészárlásban. A vérengzéssel vádolt férfi bíróság elé állítása ugyanakkor jogi akadályokba ütközhet, a címét és nevét viszont közölték a nácivadászok.

Az ügyre a Simon Wiesenthal Központ a háborús bűnösöket felkutató Utolsó Esély Akció részeként talált rá. A legújabb gyanúsított, K. Sándor állítólag egyike volt azoknak a csendőröknek, akik 1942. január 21-23. között mintegy ezer embert gyilkoltak meg Újvidék (Novi Sad) városában.

A központ által csütörtökön tartott sajtótájékoztatón megszólalt egy férfi, aki a vérengzés idején 6 éves volt, és a mészárlásban veszítette el több családtagját is. A férfi háttal ült a kameráknak, arcát és nevét nem vállalta - elmondása szerint a "Magyarországon uralkodó antiszemitizmus" miatt -, és így idézte fel a több mint hatvan évvel ezelőtt történteket: "Egy hideg téli éjszakán csendőrök kopogtattak az ajtónkon, és azt mondták, minimális ruházatban menjünk az összegyűlt csoporttal az ifjúsági házba. Ezután a Duna-partra kísértek minket, ekkor már több százan voltunk."

Elmondása szerint a folyóparton már hallani lehetett az ismétlőfegyverek hangját, a csendőrség még egy ágyút is hozatott, hogy azzal törjék fel a befagyott folyó jegét. Ezután módszeresen sorba állították az embereket (férfiakat, nőket és gyerekeket egyaránt) és a Dunába lőtték őket - számolt be a férfi, majd így folytatta: "Az idősebbeket nem vitték el, velük otthonuk előtt végeztek. Így vesztettem el a nagyapámat is." Mint mondta, szüleivel együtt sorba állították őket a parton, ám egyszer csak abbamaradt a lövöldözés, és hazaküldték őket. "Jól láttam a sort. Alig tíz percre voltam a biztos haláltól" - emlékezett vissza.

A vérengzésnek véget vető parancs a magyar katonaságtól érkezett - vette át a szót Zuroff. Amikor K. Sándor megkapta a gyilkolásra a szóbeli parancsot, jogot végzett emberként tudnia kellett, hogy illegális dolgot cselekszik - tette hozzá.

Tetteiért társaival együtt K. Sándort is hadbíróság elé állították, már 1944-ben. Ekkor a férfi 10 év börtönt kapott a katonaság becsületének megsértéséért, ám Magyarország náci megszállásával az ítéleteket megsemmisítették, és az elítélteket visszahelyezték rangjukba - közölte Zuroff. Így vehetett részt K. Sándor immár rangidős csendőr századosként a vajdasági zsidók Auschwitzba deportálásában. A háború után a férfi három évre Ausztriába szökött, és akkor is ott tartózkodott, amikor 1946-ban háborús bűnök elkövetéséért távollétében 14 év börtönre ítélték - állította a nácivadász központ vezetője, aki szerint a csendőr közben Argentínába ment, ahonnan majdnem 50 év múlva, 1996-ban jött vissza Magyarországra.

Zuroff augusztusban bukkant rá a K. Sándorral szembeni 1944-es ítéletre, ezután a központ munkatársai lenyomozták a Budapesten élő férfit. Mint mondta, a most 92 éves férfi szomszédai szerint jó egészségnek örvend, és sokszor szervez baráti összejöveteleket. "Aki bulikat tud szervezni, az le is tudja tölteni a büntetését"- mondta Zuroff.

Az ügy felgöngyölítésével azonban problémája támadt a Wiesenthal Központnak. Mivel eredetiben csak az 1944-es ítélet szövege van meg, egyelőre az a mérvadó - ugyanakkor az nem háborús bűnökről, csak a hadsereghez való hűtlenségről szól, ez pedig elévülő bűnnek számít. Ha viszont megtalálnák az 1946-os, háborús bűnösséget kimondó ítéletet, a jogszabály szerint újra kellene tárgyalni K. Sándor ügyét, mivel az ítélet a távollétében született. Zuroff egyébként a sajtótájékoztatón ismertette az általuk háborús bűnökkel vádolt férfi címét. Több újságíró is megpróbálta ezután felkeresni őt, de nem volt otthon.

Beke Dániel