Kirángatnák a tétlenségből a menedékkérőket

Oktatással és munkalehetőségek biztosításával rángatnák ki a menedékkérőket a táborokban tapasztalható egész napos semmittevésből. A tapasztalatok szerint ugyanis azok a menekültek illeszkednek be a legkönnyebben, akik megtanulnak magyarul, és hamar munkát tudnak vállalni. "Akarjon valamit és beszéljen magyarul, ez a kettő a legfontosabb" - ezt tanácsolja a menekülteknek a három éve Afganisztánból érkezett Majidi Faihash, akinek mostanra két állása és albérlete van Magyarországon.

"Ha a gyerek nem sír, akkor nem kap tejet. Hát én is sírtam" - mondta nevetve az Afganisztánból származó Majidi Faihash arra utalva, hogy amikor úgy adódott, nem félt segítséget kérni. Három évvel ezelőtt úgy érkezett Magyarországra, hogy senkit nem ismert itt, és egy szót sem beszélt magyarul. "Annyit tudtam, hogy egy európai ország, és itt nem bántják az embereket" - mesélte.

Most két munkahelye van, és albérletben lakik Békéscsabán. Eredetileg nem tervezte, hogy itt marad, most viszont már másképp látja. "Fél lépcsőn már felléptem, vissza nem akarok lépni" - mondta azzal kapcsolatban, hogy ha eredeti céljának megfelelően nyugatabbra menne, ott mindent újra elölről kéne kezdenie.

A 21 éves Faihash 2003-ban embercsempészek közreműködésével érkezett Magyarországra 16 társával együtt. Egyik kamionból a másikba ültették át őket, míg végül Magyarországon kötött ki. Bár nem tervezett sokáig itt maradni, legalább néhány szót meg akart tanulni magyarul. "Mindig hallottam a táborban, hogy 'sorba, sorba!', az én nyelvemen ez levest jelent" - mesélte. Társai nem értették, és kinevették, hogy magyarul tanul, mert eredetileg nem akart itt maradni. Azok közül, akikkel együtt érkezett, már senki nincs itt Magyarországon.

Szeretett volna dolgozni is, és bár ez akkor még - menedékkérőként - illegális volt számára, de nem bírta a tétlenséget a táborban. "Mindennap lementem a portára és kérdeztem, hogy nincs-e valami munka." Így ismerkedett meg annak a cégnek a vezetőjével, amelynél jelenleg is dolgozik. Először segédmunkásként alkalmazták, most ügyintéző. Annak ellenére, hogy a dolgai jól alakultak Magyarországon, egyszer mégis megpróbált megszökni, de elkapták a rajkai határnál. "Utána gondoltam végig, hogy elveszíthetek mindent, amit itt elértem" - mondta. Később a Menedék Egyesületnél is munkát vállalt, a hozzá hasonlóan érkező menekülteknek segít. "Akarjon valamit és beszéljen magyarul, ez a kettő a legfontosabb" - tanácsolja a menekültként munkát keresőknek.

A menedékkérők többsége nem azzal a céllal érkezik Magyarországra, hogy itt élethosszig letelepedjen, többségük néhány hetet vagy hónapot tölt az országban, de előfordul, hogy valaki évekig kénytelen itt élni menekültstátusra várva. Ezt az időszakot jellemzően teljesen haszontalanul, semmittevéssel töltik a menekültállomásokon. Sokan mást se csinálnak egész nap, mint alszanak vagy az udvaron cigarettáznak. Egymás közötti beszélgetéseik se terjednek sokkal tovább annál, hogy ki honnan jött és hová tart. Ez a tétlenség kihat később életükre is, ha megkapják a menekültstátust, amivel már elvileg vállalhatnak munkát, nehezen tudnak visszailleszkedni a normális kerékvágásba.

Ezt támasztja alá a menedékkérőket segítő civil szervezetek tapasztalata, miszerint gyakran kopogtatnak be hozzájuk olyan menekültek, akiknek se munkájuk, se lakásuk. Hiába sikerült megszerezniük a státust, beilleszkedni nem tudtak. Számukra szakmai képzéseket és magyar nyelvtanfolyamot szerveznek. A magyar nyelv ismeretének hiányában ugyanis szinte kizárt, hogy Magyarországon munkát találjanak. Egy 365 órás magyar nyelvi képzés elvileg mindenkinek jár, aki megkapta a menekültstátust, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem elég a nyelv elsajátítására, de nem is kapja meg minden menekült az oktatást.

Sokan feladják a próbálkozást: 1998 tavaszán 350 regisztrált menekültet tartottak nyilván, közülük mára alig ötvenen élnek itt - mondta a menekültek integrációjával foglalkozó kétnapos konferencia egyik beszélgetésén Kováts András, az MTA Etnikai és Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. "Csak rövid ideig követi a rendszer a menekültek sorsát, egy darabig kis segélyeket kapnak, utána semmit" - ismerte el a beszélgetésen szintén részt vevő Garamvölgyi Ágnes, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatóságának vezetője. Ugyanakkor azt is hozzátette: a kevés, de létező sikeres példa azt mutatja, hogy sok múlik a menekültek hozzáállásán is: akarniuk kell beilleszkedni.

Bár a törvényes keretek egyelőre nem teszik lehetővé a menedékkérők számára, hogy dolgozzanak - erre csak egyéves várakozási idő után nyílik lehetőségük -, menekültekkel foglalkozó szervezetek mégis azt a célt tűzték ki, hogy a státusra várakozók részesüljenek valamilyen képzésben és végezhessenek munkát is. Mivel bizonytalan, hogy a menedékkérők néhány hétig vagy hosszabb ideig maradnak-e Magyarországon, ezért olyan tudáshoz szeretnék hozzásegíteni őket, amit más országokban is hasznosíthatnak.

Két menekültállomáson, Békéscsabán és Debrecenben 2006 nyarán már el is indult néhány szakmai képzés: a békéscsabaiak szőnyegszövést és fazekasságot tanulhatnak, Debrecenben pedig fodrászműhely indult. Bár néhányan lemorzsolódtak, az érdeklődés nagy volt a kurzusok iránt. "Lelkesek nagyon, az én hajamat is ők csinálták meg" - mondta Terdik Mária, a debreceni állomás vezetője.

A projekt részeként kutatást végeztek arról, hogy a Magyarországon működő cégek mutatnak-e hajlandóságot menedékkérők, menekültek és külföldiek alkalmazására. Háromszáz cégvezető hozzáállását vizsgálva elmondható, hogy 42 százalékuk szinte biztos, hogy nem alkalmazna idegeneket - mondta a kutatás előzetes adatai alapján Keszi Roland, a felmérést végző Krolify Intézet igazgatója. A kérdést egyébként nem direkt tették fel a cégvezetőknek, hanem több háttérkérdésre adott válaszaikból következtettek a hozzáállásukra. A megkérdezettek 31 százaléka gazdasági és szervezeti okokra hivatkozva hárítaná el az alkalmazást, a fennmaradó 27 százalék viszont csak - a menedékkérők esetében valóban fennálló - jogi akadályok miatt nem alkalmazna idegeneket.

Tiefenthaler Eszter