"Egy, már több mint egy éve lejárt hat és fél éves határidő végső soron újabb öt, illetve nyolc évvel történő meghosszabbítása Sólyom László szerint aránytalan és méltatlan lenne, és jelentősen hátráltatná a fogyatékkal élők társadalmi integrációját." (A köztársasági elnöki hivatal közleménye, 2006. március 2.)
"Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett" - értékelte Szakály József Sólyom László köztársasági elnök döntését, hogy megfontolásra visszaküldte a parlamentnek az esélyegyenlőségi törvény módosítását, emely az állami intézmények esetében 2010-ig, míg az önkormányzati épületek esetén 2013-ig tolta ki, a még 1998-ban meghatározott 2004-es határidőt.
Örültek ugyan annak, hogy az államfő emberi jogi kérdéssé emelte az akadálymentesítést, de az elnöki beavatkozás következményének tartják, hogy 2006-ban erre a célra szánt 800 millió forintnak csak a töredékét használták fel. A módosított törvény ugyanis kimondta, hogy az akadálymentesítéshez költségvetési forrásokat kell biztosítani, de amíg a jogszabály a parlament előtt volt, Szakály szerint egyáltalán nem írtak ki ilyen pályázatokat.
Pedig a munkavállalás nehézségeinél is komolyabb problémát jelent a fogyatékosok nagy része (valamint a nehezen mozgó idősek és a babakocsit toló kismamák) számára a közlekedés, hiszen egy lépcső gyakran leküzdhetetlen akadályt jelent. Hivatalos adatok szerint 2005-ben az önkormányzati épületeknek mindössze 13 százaléka, a minisztériumoknak pedig 60-70 százaléka volt akadálymentesített, míg a bíróságok 30 százalékát lehetett kerekesszékkel is megközelíteni.
Lift helyett busz
"A közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek - beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is - alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre." (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról)
Liftek helyett alacsony padlós buszokkal segíti a BKV a mozgássérültek közlekedését - adta hírül április végén a közlekedési vállalat. A BKV ugyanis hiába ígérte meg, hogy a 2-es metró állomásainak felújításakor lifteket épít be, az arra elkülönített három- és félmilliárd forint elégtelennek bizonyult. A cég most úgy számol, négy megálló átalakítása tizenötmilliárd forintba kerülne. (A 4-es metró állomásait már minden esetben lifttel együtt építik, így az akadálymentes lesz).
Nem a lift kimaradása volt azonban a metrófelújítás egyetlen, a fogyatékosok számára hátrányt okozó hiba. A felújított állomások közül csak a Blaha Lujza téren építették be - utólag - azokat a vakvezető csíknak nevezett bordás padlóelemeket, amelyek a vakok tájékozódását segítik. A BKV ígéretet tett arra, hogy hamarosan a többi állomáson is elhelyezik a csíkokat, és nyolc állomáson már üzembe is helyezte az Audió Tájékoztatási Segédletnek nevezett rendszert, amely hangjelzéssel segíti a vakokat, hogy megtalálják a megfelelő irányú mozgólépcsőt.
A BKV adatai szerint egyébként a fővárosi járművek 20, a megállók 30, a járatok 27 százaléka alkalmas arra, hogy azokat a fogyatékkal élők, vagy más okból nehezen mozgók is használhassák. A MÁV-ot hiába kérdeztük, hogy a kocsik mekkora hányada alkalmas mozgáskorlátozott személyek szállítására, illetve tervezik-e ilyen járművek beszerzését, nem kaptunk választ.
Utazz, ha tudsz!
"Az az ön egyedi, szociális kérdése, hogy ki tud-e mellé fizetni annyit, amennyit, vagy sem." (Horváth Ágnes , az Egészségügyi Minisztérium államtitkára az RTL Klub, Házon kívül című műsorában, 2007. április 5.)
A járművek, peronok és állomásépületek akadály-mentesítésének hiánya miatt sokan vannak, akik nem képesek a tömegközlekedést használni. Ők idén, januárig utazási támogtást kaptak az egészségbiztosítól, amit benzinre is költhettek. A januárban hatályba lépett rendeletmódosítás értelmében azonban csak annyi támogatást fizetnek, amennyibe a busz vagy vonatjegy kerülne.
Ez azt jelenti, hogy egy iskoláskorú gyerek után csak a jegy árának 33 százalékát fizetik ki, míg egy 6 év alatti gyerek vagy egy 65 év feletti ember nem kap semmit, hiszen ők ingyen utazhatnának a tömegközlekedési eszközökön. A jogszabályalkotók azt azonban nem vették figyelembe, hogy a fogyatékosok közül sokan nem tudják igénybe venni ezt a kedvezményt, az egyéni közlekedés pedig jóval drágább, mint a busz vagy a vonat.
Az egészségügyi tárca csak szűkszavúan magyarázta a módosítást, mind az [origo]-nak, mind a miniszterhez kérdést intéző parlamenti képviselőknek. A válaszokból az derült ki, hogy a minisztérium szerint ezt a támogatást nem az Egészségbiztosítási Alapból kellene finanszírozni. A szociális tárcától úgy tudjuk, az Egészségügyi Minisztérium eredetileg teljesen meg akarta szüntetni a támogatást, az SZMM kérésre azonban csak csökkentette azt. Érdeklődésünkre, hogy hogyan kívánják pótolni ezt a támogatást, az oktatási, az egészségügyi és a szociális tárca is csak annyit közötl, folyamatban vannak az egyeztetések.
Van azonban olyan kérdés, amiről tárgyalni sem hajlandók a kormánypártok: a parlamenti többség például március 19-én nem vette tárgysorozatba azt a módosító indítványt, amely visszaállította volna a fogyatékosok gépjárműadó-mentességének korábbi formáját. Januártól ugyanis csak az után a jármű után nem kell fizetni, amely a fogyatékos személy vagy pedig a 18 év alatti fogyatékos gyermek szülei tulajdonában van.
A fogyatékosok többsége ugyanis - magyarázta az [origo]-nak a javaslatot benyújtó Tállai András fideszes képviselő - nem tud vezetni, az ő esetükben természetes lenne, hogy egy családtag kocsiját használják. A képviselő azt mondja, a gépjárműadó az önkormányzatok bevétele, az nem érinti a központi költségvetést, de a kormánypártok mégis leszavazták. Ezt többen is azzal magyarázták, hogy ezt a kérdést nem törvényi szinten kell szabályozni, hanem a helyi önkormányzatoknak kell adómentességet adniuk a rászorulóknak.
Kovács Áron