Segélyek kozmetikázásával vádolnak kormányokat

Hiába vállalták az európai országok, hogy növekvő mértékben segítik a világ szegényeit: egy civil szervezet jelentése szerint a legtöbb állam elmarad a saját vállalásaitól, miközben olyan összegeket is elszámol, amelyek nem kifejezetten segélyek. Magyarország növekvő összegeket költ ilyen célokra, de hogy pontosan mire mennyit, azt nem lehet tudni.

"Még ne tapsoljatok!" - választott figyelemfelhívó címet múlt pénteken - egész Európában egy időben - bemutatott, az európai államok segélyezési gyakorlatáról szóló jelentésének a Concord nevű civil ernyőszervezet. A vizsgálódás eredménye megdöbbentő: a legnagyobb államok - Németország, Franciaország, Olaszország - hanyagolják el legjobban a szegény országok segítését, ők vannak leginkább elmaradva saját vállalásaiktól. A listát a svédek, a luxemburgiak, a hollandok és az írek vezetik.

A Concord szerint ráadásul az adatokat kozmetikázták: több európai kormány beleszámolja ugyanis a fejlődő országok adósságainak elengedést a segélyezésre fordított kiadásaiba. Sátor Balázs, a szervezet magyar tagja, a HAND Szövetség szóvivője szerint az adósságelengedés hosszú távon fontos, de rövid távon egyáltalán nem segít a szegényeken. Több kormányzat beleszámolja ugyanakkor a segélyezésre fordított összegbe az Európában tartózkodó menekültekre és külföldi diákokra fordított pénzt is.

A Concord szerint 2006-ban ezek a "nem valódi" segélyek 13,5 milliárd euróra rúgtak, ami a teljes európai fejlesztési támogatás egyharmadát teszi ki és amelyből 80 millió gyerek iskoláztatását lehetett volna megoldani. "Úgy tűnik, nem mindig maga a szegénységcsökkentés az európai segélyezés legfőbb célja" - magyarázta a jelentéshez fűzött közleményben Justin Kilcullen, a Concord elnöke, aki szerint a "biztonság, geopolitikai kapcsolatok és tagállami érdekek gyakran elsőbbséget élveznek".

Magyarország 2006-ban 96 millió eurót költött nemzetközi fejlesztésre és segélyezésre, ami a nemzeti összjövedelem 0,12 százaléka. Sátor Balázs szerint jó a tendencia, hiszen hazánk 2003-ban még csak a 56 millió eurót fordított ilyen célra, de egyáltalán nem biztos, hogy a kormány tartani tudja a vállalását, vagyis 2010-re a GNI (nemzeti összjövedelem) 0,17 százalékára, 2015-re pedig 0,33 százalékára emeli a segélyek arányát.

A civilek azt várják a magyar kormánytól, hogy segélyszervezetek bevonásával dolgozza ki a nemzetközi fejlesztésre vonatkozó stratégiát, abból pedig világos és átlátható munkatervet dolgozzon ki arra, hogyan éri el vállalásait. Sátor szerint az is fontos lenne, hogy pontosan tudni lehessen, milyen összeget és milyen célra fordítanak, jelenleg ugyanis nem átlátható a rendszer, nem lehet tudni, milyen programok bújnak meg a 96 millió eurós szám mögött, melyik ország szegényei mennyit kaptak hazánktól. "Beleszámítják-e az afganisztáni katonai akció költségeit, elszámolták-e segélyként a Törökországnak adott gázálarcokat?" - mondott néhány példát Sátor Balázs.

Mivel a civilek nem látnak bele a kormány lapjaiba, abban sem biztosak, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban költik el. Sátor példaként azt említette, hogy bevett gyakorlat - nem csak Magyarországon - a segélyszállítmányokat a küldő országból repülőgéppel szállítani a világ másik végére. Ez sokkal többe kerül, mintha valamelyik szomszédos országban vásárolnák meg a szükséges eszközöket, készleteket és onnan vinnék azokat a rászorulóknak.

Az [origo] a jelentés nyomán szerette volna megtudni a Külügyminisztériumtól, miből adódik össze a hivatalosan költ összeg, de a téma illetékese külföldön tartózkodott, ezért pontos adatokat nem kaptunk. Megtudtuk azonban, hogy Magyarország is beleszámítja a külföldi diákok támogatását a segélyezési alapba, ahogy az adósságelengedést is. Ez utóbbit azonban bizonyos feltételekhez kötik: az elengedett tartozás egy bizonyos hányadát meghatározott beruházásokra kell költeni.

Ilyen például az a nemrég lezárult pályázat, amelynek keretében Etiópiában kell a jelentkezőknek kutakat mélyíteniük, csepegtető öntözőrendszert és vízvezetéket építeniük, de szerepel a kiírásban tíz helyi vízügyi szakember magyarországi képzése is. Erre a projektre összesen százezer dollárt, vagyis körülbelül 20 millió forintot szán Etiópia. Magyarország ugyanis azzal a feltétellel engedte el az afrikai állam adósságát, hogy annak 10 százalékát hasonló fejlesztésekre fordítják.

Kovács Áron