"Azon gondolkodtam, hogy visszaküldöm a nagykeresztet, ha Horn Gyula is megkapja" - mondta az [origo]-nak Filep Mária, az 1989-es Páneurópai Piknik ötletgazdája, amikor arról kérdeztük, szerinte kinek az érdeme a vasfüggöny lebontása. Az egykori debreceni MDF-tag szerint ugyanis az ő rendezvényük volt a határnyitás kezdete, Horn és a kormány csak követte az eseményeket, amikor bő két héttel később engedélyt adott a keletnémet menekültek távozására.
Filep Máriával szemben sokan - külföldön és Magyarországon is - úgy tartják, külügyminiszterként Horn Gyula érdeme volt a nyugati határ megnyitása. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is ezt emelte ki, amikor a legmagasabb magyar állami kitüntetésre javasolta: "külügyminiszterként felismerte és vállalta is a történelmi felelősséget, és 1988-ban hozzájárult az Európát kettészelő vasfüggöny lebontásához". (a '88-as évszám, így szerepel a Miniszterelnöki Hivataltól megkapott levélben.)
Egy fénykép az egyik oka annak, hogy sokan Hornt tartják a vasfüggöny lebontójának. Ez őt ábrázolja, amint Alois Mock osztrák külügyminiszterrel épp átvágja a drótkerítést. Csakhogy ez a felvétel 1989. június 27-én készült, amikor a 246 km. hosszú EJR (elektronikus jelzőrendszer) - amely a 60-as években váltotta fel az 1949-ben telepített szögesdrót-akadályt - már több mint egy hónapja nem működött.
Az EJR fenntartása rendkívül drága volt (nyugatról kellett hozzá rozsdamentes drótot venni) és Horváth István egykori belügyminiszter a Páneurópai Piknik 10. évfordulójára rendezett konferencián úgy jellemezte: "már a madarakra is jelzett", miközben "erkölcsileg is elavult". A határőrség már 1987-ben javasolta a megszűntetését, 1989. május 2-án pedig kikapcsolták és elkezdték a leszerelését. Június végén Horn és Mock már csak az utolsó darabot vághatta át a kamerák előtt. A kép láttán azonban a keletnémetek úgy gondolták, itt gyenge a határellenőrzés, ezért tömegesen indultak Magyarországra.
Ki engedte ki a németeket?
A másik Horn Gyulának tulajdonított lépés a nyugati határ 1989. szeptember 10-i megnyitása, ami lehetővé tette, hogy a Magyarországra menekült többszázezer keletnémet Ausztrián keresztül az NSZK-ba távozzon. Ezt a dicsőséget azonban többen is elvitatják tőle, például a Páneurópai Piknik szervezői. Az 1989. augusztus 19-én megrendezett találkozón ugyanis több száz keletnémet tört át az ideiglenesen megnyitott határon.
A helyszínen lévő határőr parancsnok, Bella Árpád alezredes szerint a menekültek "gyorsvonatként száguldottak" át a kinyitott kapun, a határőrök pedig nem tettek semmit, pedig akkor még elvileg érvényben volt a tűzparancs. A határáttörés hírére - a képek bejárták a világsajtót, és kiderült, a karhatalom nem lép fel - még több keletnémet indult Magyarországra, ami a szervezők szerint végül a szeptemberi határnyitáshoz vezetett.
Németh Miklós akkori kormányfő sem Hornt tartja a vasfüggöny lebontójának. A Heti Válasznak 2003-ban azt mondta: "Ne gondolja senki, hogy akkoriban egyszemélyes döntések születtek." Németh szerint azért a külügyminiszter kapta a külföldi elismeréseket, mert ő az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökeként nem fogadhatott el semmilyen kitüntetést.
A hajdani kormányfő egy korábbi interjúban azt mondta, Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár már 1989 márciusában biztosította, hogy "nem lesz még egy '56". Amikor pedig az augusztusi piknik után is hallgattak a szovjetek, Németh augusztus 25-én az NSZK-ba utazott, és a gymnichi kastélyban Helmut Kohl kancellárral gyakorlatilag eldöntötték a határnyitást.
Szívesség Kohlnak
Kohl Némethnek írt köszönőlevelében mégis egyetlen embert, Horn Gyulát emelt ki név szerint azok közül, akik a határnyitásért dolgoztak. Hogy miért, arról a már említett konferencián Kurucz Gyula állított fel egy elméletet: szeptember 10-11-én tartotta ugyanis a kongresszusát a CDU, ahol komolyan veszélybe került a kancellár pártbéli pozíciója. Kurucz szerint Kohlnak szüksége volt valamilyen sikerre, ezért a magyar külügy az eredetileg tervezett szeptember 6. helyett 10-re halasztotta a határnyitás bejelentését.
Kohl így 10-én este bejelenthette, hogy megnyílik a határ, így megerősödve került ki a pártbéli összecsapásból. A berlini fal november 9-i lebontása után pedig Németország egyesítőjeként vonult be a történelembe. A konferencia több résztvevője azonban nem értett egyet Kuruczcal. Egyikük azt mondta, Magyarországon egyszerűen lehetetlen lett volna kivitelezni ilyen pontos időzítést.