Bevezető a vadkempingezés rengetegébe

Sokan gondolják, hogy Magyarországon nem szabad vadkempingezni, pedig az erdők-mezők nagy része a törvény szerint is nyitva áll a kaladvágyók előtt. Miben más a vadregény, mint a kiépített kempingek? Mire kell figyelni, ha nekivágunk a rengetegnek? Ismerje meg a vadkempingezés szabályait, a vadkempingezők tízparancsolatát. Járja végig a vadkempingezés világát az [origo]-val!

Sátor, hálózsák, egy okosan megtömött hátizsák és a vadon maga: nekivágott már valaha a világnak a szálláshelyek hosszas böngészése, katalógusok és kempingprospektusok többszöri végignyálazása nélkül? Nekiindult-e a természetnek úgy, hogy nem tudta, hol éri az éjszaka, és aztán patak partján, fák alatt, erdő szélén sátorozott a semmi közepén? Tilos volna? Sokan hiszik ezt, pedig Magyarországon törvény mondja ki, hogy vadkempingezni mindenkinek joga van. Bár az erdészek, környezetvédők és kempingtulajdonosok egyaránt rossz szemmel nézik az önálló sátorozókat, sokan esküsznek a vadkempingezésre, mert szerintük az élmény nem hasonlítható egy fizetős kemping szabályosra nyírt parcelláihoz.

Mit is jelent: vadkempingezi?

Ha az intereten rákeresünk a vadkempingezés címszóra, honlapok és fórumok tucatjain találjuk szembe magunkat azzal a lehangoló véleménnyel, hogy Magyarországon ilyet művelni tilos. Az [origo] érdeklődésére még a Magyar Kempingszövetség elnöke is teljes meggyőződéssel állította, hogy nem szabad a kempingeken kívül sátrazni - ez azonban félreértés. Az erőtörvényből ugyanis világosan kiderül, hogy néhány kivételtől (a védett és magánterületektől) eltekintve az erdőkben "üdülés céljából bárki (...) tartózkodhat", és azt "az erdőgazdálkodó tűrni köteles".

A félreértést talán az okozza, hogy ez a szabadság csak 24 órára érvényes, egy napnál hosszabb egy helyben történő sátorozásra már engedélyt kell kérni. A vadkempingezés tehát nem jelenthet többnapos letáborozást, csak folyamatosan vándorló, mindig új és új helyeken való megállást. Ehhez viszont nem kell fizetős szállások után kutatnunk, több ezer forintot kifizetnünk minden éjszakára, mivel a vadon mindenkié.

Vadonra fel! ...de miért is?

"Normális, intelligens embereknek nem elég a vadon, aki kicsit is igényes, bemegy egy kempingbe" - mondta az [origo]-nak Réfi Antal, a Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének elnöke. A fizetős kempingekben ugyanis lehet tisztálkodni, főzni, mosni, van vécé és áram is: ezek közül pedig több egyáltalán nem csak kényelmi szempont.

Akkor miért is menjünk a rideg vadonba, ahol a civilizáció áldásaiból csak annyit élvezhetünk, amennyit a hátunkon elbírunk? Talán pont ezért!

"Egészen más dolog nomád körülmények közt kimenni és hallgatni az éji neszeket, ránevelni a gyereket, hogy úgy gyűjtsön fát, hogy másnak is maradjon, úgy gyújtson tüzet, hogy ne maradjon nyoma, ez teljesen más jellegű élmény, mint a fizetős kempingek viszonylagos kényelme" - magyarázta Szádeczky-Kardoss Géza, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség Benke Rezső természetjáró szakosztályának túravezetője. Hiába van meg minden egy jól kiépített kempingben, ha a természet csendjére vágyunk, azt nem a nagy tömegeket összezsúfoló, zárt kempingekben találjuk meg - tette hozzá.

Aztán persze ott a pénz kérdése is: a kempingszövetség elnöke szerint a sátorozás díja olyan minimális, hogy az szinte nevetséges, és ennek a szempontnak nincs sok köze a vadkempingezéshez. Ennek ellenére azért nem árt észben tartani, hogy például egy balatoni kempingben egy éjszakáért, két főre akkor is elkérnek 3-4 ezer forintot, ha semmi mást nem csinálunk, csak este felverjük a sátrat, beledőlünk, alszunk, és másnap már megyünk is tovább.