"Mér' van még mindig kiírva a 7.50-es szolnoki személy?" - nézett értetlenkedve fél kilenckor az információs táblára egy utas a Nyugati pályaudvaron. Az összezavarodott nő nem volt egyedül, hiszen kedden reggel teljes káosz uralkodott a pályaudvaron: az induló és az érkező vonatok jelzései közt is alig akadt egy-kettő, amely mellett ne villogott volna a "késik" felirat.
Az [origo] egy nappal a hivatalos átadás után, az első teljes munkanapon szállt vonatra, hogy tesztelje a rég várt ferihegyi vonatot: megéri-e a taxi helyett ezt választani? A válasz az ár tekintetében mindenképpen igen, hiszen a vasút a Nyugatiból az egyes terminálig 300 forintért szállít, míg a reptéri taxis cég hasonló útért éppen tízszer ennyit kér el, visszafelé pedig 4100 forint a tarifa.
A MÁV azonban bebizonyította, hogy az ár nem minden: az [origo] által kinézett 8.50-es személyvonat például (a főpolgármester és a közlekedési miniszter hiányában) csak 9.20-kor tudott elindulni. A késés okáról senki nem szólt egy szót sem, de az egyébként 25 perces menetidő így rögtön egy órára növekedett, ami gyorsan visszabillentette a mérleget a taxi felé: a menetrend szerinti 9.14 helyett már elmúlt háromnegyed tíz, mire megérkeztünk. Éles helyzetben nagy eséllyel lekéstük volna a gépet.
Ferihegy megállóhelyre nem járnak különleges vonatok, csak a monori és a szolnoki elővárosi - másodosztályú, nemdohányzó kocsikkal közlekedő - szerelvények állnak meg. A kocsik nem éppen újak, de a magyar átlagnál valamivel jobb állapotban vannak, és tisztábbak is. Kivétel a vécé, mert azt nem takarították ki.
A szerelvények érintik Zugló, Kőbánya alsó, Kőbánya-Kispest, Pestszentlőrinc és Szemeretelep megállókat is, tehát itt is fel lehet szállni. Leszállni azonban csak Ferihegy 1-en lehet, ezért ha valaki nem fapados légitársasággal, a 2-es terminálról repül, két választása van: vagy átszáll egy BKV-buszra, vagy eleve taxival vág neki az útnak. A mindkét terminált érintő gyorsvasút egyelőre csak vágyálom.
Az egyetlen, tényleg új dolog a ferihegyi megálló, ami átível a sínek és a gyorsforgalmi út fölött. A látványos építmény azonban a lehető legrosszabb időjárási körülmények közt debütált: a közel negyvenfokos kánikulában az áttetsző plexi alatt legalább 60 fokra hevült a levegő, ami alaposan megizzasztotta a bőröndöket cipelő utasokat. Némi könnyítést jelent, hogy a tervezők nem felejtették ki a liftet.
Üvegházhatás - még több kép a vasútról
Az [origo] tapasztalatai szerint a Nyugatiból Ferihegy felé főként a magyarok próbálkoztak a vonattal, de befelé a városba már néhány külföldi turista is szerencsét próbált. Ők csak ekkor szembesültek a magyar viszonyokkal: "Már két vonatnak kellett volna jönnie!" - nézett értetlenkedve az órára és a diáklányok által osztogatott menetrendre egy finn turista. A MÁV a késéseket úgy kezelte, hogy nem foglalkozott velük: a kimaradt vonatra senki és semmi nem figyelmeztette az utasokat, egyszerűen kiírták a következőt.
A ferihegyi megálló - a pályafelújítással együtt - 21,3 millió euróba, vagyis 5,3 milliárd forintba került, de néhány hiányosság már a második napon kiderült. Néhány dolgot kifelejtettek: nincs például pénztár vagy jegykiadó automata. Jegyet ugyan lehet venni a terminál épületében, de az [origo]-nak is kérdezősködnie kellett, hogy megtalálja a pénztárt, mivel elfelejtették kiírni, miért ül ott a pult mögött az a két kedves hölgy.
"Még egy vécét sem raktak le" - mutatott körbe a kihalt megállóban egy helyi lakos. Az idős nő szerint a környékbeliek már hozzászoktak a zajhoz, amit a reptér, a gyorsforgalmi út és a vasút együtt jelent, de azt nem értik, hogy ha milliárdokért elkészül egy állomás, miért nem építették meg egy füst alatt a régóta ígért zajvédő falat vagy néhány, az esőtől és a napsütéstől védő bódét.