Elveszítik az ősök a Balaton gyöngyszemét

Adott egy festői szépségű falu, ahol a házakat megveszik a gazdag magyarok és külföldiek, a bennszülöttek pedig a városban próbálnak szerencsét. Az [origo] Szigligeten járt utána, milyen az, amikor az ingatlanbiznisz találkozik a munkanélküliséggel és a nyugalomra vágyó gazdagokkal. Megismerheti az ófalui őslakosok egyikét, megtudhatja, miért kell bokrot ültetni a gázóra elé, és kiderül az is, miért csalódott a magyarokban a tíz éve Szigligeten élő német nyugdíjas.

Pár éve finn szomszédokat kapott a magát csak bennszülöttnek nevező Isztl József, aki ötéves kora óta él ugyanabban a Szigliget központjában található házban. Most már nyugdíjas, a járás nehezére esik, így egyik kedvenc időtöltése, hogy a kerítésnek dőlve nézegeti a járókelőket, az utcán elhaladó autókat. A finn család által megvett ház homlokzatán az áll, hogy 1738, Isztl József szerint azonban alaposan elszámolta magát, aki ezt kiírta. Ő ugyanis úgy tudja, legkorábban valamikor a 19. században húzhatták fel az épületet.

Bárhogy is legyen, ránézésre is értékes ingatlanról van szó, és nem ez az egyetlen, amely az eredeti szigligeti tulajdonostól külföldiek vagy magyar nagyvárosiak kezébe került. "Nem az épületet veszik meg, hanem a kilátást" - jegyezte meg Isztl József. Úgy tűnt, nem feltétlenül örül annak, hogy a környezetében idegenek vásárolták fel az ingatlanokat. Azt különösen fájlalta, hogy talán épp erre vezethető vissza a műemlékvédelmi és egyéb hatóságok időnként kekeckedőnek tűnő hozzáállása. Amikor bevezették hozzá a gázt, akkor kifogásolták az udvarban elhelyezett gázórát. Ő felajánlotta az illetékes hölgynek, hogy hímzett népviseleti ruhát vesz fel, és a odaguggol a gázóra elé a hagyományos városkép megőrzése érdekében. Ezt végül visszautasították, helyette egy bokrot kellett ültetnie, hogy az takarja el a fémdobozt.

"Változik az összetétel"

Ófalunak hívják a település azon részét, ahol az idős férfi lakik. Itt főleg régi parasztházak állnak, Isztl József szerint nagyjából 60-70, ezek közül azonban mindössze ötben lakik tősgyökeres szigligeti. A falu polgármestere, Balassa Balázs politikushoz méltón fogalmazott: "változik a tulajdonosi összetétel". A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sok idős ember nem tudja fenntartani a jellemzően nagy alapterületű házakat, amelyeket aztán a tehetősek vásárolnak meg. Ez a trend jellemző az egész Balatonra, Szigligeten azonban talán az átlagosnál is jobban érezhető.

A települést az önkormányzat szóróanyagában egyenesen a "Balaton gyöngyszemének" nevezik. Nem vall túl nagy szerénységre, de Szigliget valóban festői környezetben terül el. Hat domb - a helyiek szerint hegy - veszi körbe, felette magasodik egy várrom, előtte terül el a Balaton, és mivel nincs se vasút, se átmenő forgalom, így nagy a nyugalom. Ezek után nem meglepő, hogy nemcsak a külföldiek, hanem ismert magyar művészek, sportolók, politikusok és más vagyonos emberek kedvelt üdülőhelyévé vált. Többen közülük nemcsak visszatérő nyaralóvendégek, de házat is vásároltak maguknak a faluban.

Mindez valamikor az 1930-as években kezdődött, akkor alakult a fürdőegyesület - tudtuk meg Balassa Balázstól. Az első időszakot inkább az jellemezte, hogy nyaralók épültek, a nyolcvanas években azonban már a meglévő épületeket vásárolták meg a külföldiek és városiak, és azokat használták tovább nyaralóként - mondta a polgármester. Most az építés és ingatlanvásárlás párhuzamosan zajlik. Az eltelt bő hetven év alatt valódi nyaralófaluvá vált Szigliget, amit jól illusztrál, hogy míg a lakosok száma szezonon kívül ezer körül van, addig nyáron ez akár ötezerre is nőhet.

Ablakból már nem lehet Balatont festeni

A tulajdonosi összetétel polgármester által emlegetett változása azzal jár, hogy sokan elhagyják a települést. Az [origo] munkatársai által végigjárt egyik ófalui zsákutcában például a 12 ház többsége nyaraló vagy művészház. Bárkay Imre festőművész épp a boltból tartott hazafelé, amikor a kapuban leszólítottuk. A kánikulában is elegáns, öltönyt viselő, idős férfi kisebb előadásba kezdett az utca lakóiról. Megtudhattuk, hogy pár házzal arrébb lakott a szintén festőművész Tamás Ervin, akinek utolsó éveiben az egyik legnagyobb bánata az volt, hogy már nem tudta az ablakban ülve lefesteni a Balatont, egy újonnan épített ház ugyanis eltakarta a kilátást. Egy másik parasztházról pedig kiderült, hogy bár külsőleg ugyanolyan réginek tűnik, mint a többi, valójában pár éve épült csak. Az eredeti épület nagyon rossz állapotban volt, ezért le kellett rombolni, előírás volt azonban, hogy az új háznak illeszkednie kell a környező ingatlanokhoz.

A zsákutcának egyetlen tősgyökeres szigligeti lakója van, akihez Bárkay Imre kísért el. A kerítéshez közeledve előbújt egy kutya, vadul ugatni kezdett, de a festőművész azt mondta, nem kell vele foglalkozni, nem bánt senkit. Nem is igen lehetett volna rá alkalma, ugyanis meg volt kötve, így nem fért a kapu közelébe. A házigazda félmeztelenül, egy melegítőalsóban tett-vett az udvaron. Szántói Attilának hívják, és a festőművésszel régóta ismerhetik egymást, a szívélyes üdvözlést néhány vicces, csipkelődő megjegyzés is követte.

Az egyetlen tősgyökeres az utcában - Nézzen még több képet!

"Erre sétáltak, látták a környéket és megtetszett nekik" - magyarázta Szántói Attila, miért érkeztek újabb és újabb szomszédok az utcájába. Akik korábban ott laktak, a környező városokba, Keszthelyre, Tapolcára költöztek vagy meghaltak, a gyerekeik pedig eladták a házukat - sorolta az okokat a férfi. Egy szigligeti családi ház árából kijön egy kisebb városi lakás és még marad pénz autóra vagy másra is. Más kérdés, hogy az általunk megkérdezett helyiek szerint ritka, hogy a Szigligetet elhagyók boldog, kiegyensúlyozott életet tudnak élni a városban.

"Az ipszilonokban kötöttek ki"

"Elköltözött, de megbánta, most pedig itt horgászik minden nap" - mesélt egy szerinte tipikus történetet Szőnyi Eta, aki szintén költözni készül, de speciális okból: válnak a férjével, ezért árulják házukat. A polgármester is azt mondta, sok olyan emberről hallott, aki a városban élve felélte a szigligeti házért kapott pénzt: "Munkahelyi problémák adódtak, és az ipszilonokban (Y-formájú lakótelepi házak Tapolcán - a szerk.) kötöttek ki."

A munkalehetőségeket illetően tényleg nincsenek elkényeztetve a szigligetiek. Az általunk megkérdezettek szerint Tapolcán is leginkább csak betanított munkára lehet jelentkezni vagy az utóbbi években felhúzott bevásárló-központokban érdemes próbálkozni, Balassa Balázs szerint azonban ennél többre lenne szükség. A falu számára ez azért jelent nagy veszélyt, mert ha ez így marad, akkor lassan, de biztosan elveszíti fiataljait.

Festői környezet - Nézzen még több képet!

A cél most az, hogy megőrizzék az ezerfős lakosságot - mondta a polgármester. "Munkával nem tudunk szolgálni" - jelentette ki köntörfalazás nélkül Balassa, aki szerint ezért más eszközökkel kell magukhoz édesgetni az ifjabb korosztályt, például azzal, hogy a kedvező árú önkormányzati telkeket fiatal pároknak adják el. Viszont hiába olcsóbb a telek a piaci árnál, oda is csak az tud építkezni, akinek van pénze és biztos állása. Ezért nem is elsősorban a helyiek tudják kihasználni az önkormányzat ajánlatát, hanem azok a nagyvárosi fiatalok, akik tudnak távmunkában dolgozni, és szívesen maguk mögött hagyják Budapestet vagy éppen Miskolcot a szigligeti nyugalomért cserébe.

Még egy forrás lehet a lakosságszám fenntartására: a külföld. Hivatalosan ugyan egy külföldi állampolgárságú állandó lakosa sincs Szigligetnek, az általunk megkérdezett helyiek tudnak több olyan osztrák és német házaspárról, akik nemcsak a nyarat, hanem az egész évet a faluban töltik. A polgármester 10-15-re teszi a számukat, a többségük nyugdíjas, de mint az egyik helyi lakos az [origo]-nak elmondta, ő találkozott már olyan német házaspárral is, akik négy gyerekkel akartak tartósan letelepedni Szigligeten.

"Ha jön a kisasszonyka, mindig köszön"

Balassa Balázs azt mondta, nincs túl sok ingatlan külföldi kézben, becslése szerint száz ilyen ház lehet a faluban, az összes lakóépület öt százaléka. A Szigligeten házat vásárló külföldiekről - akik elsősorban németek, osztrákok, de vannak köztük hollandok, sőt, a már említett finnek is - az általunk megkérdezett helyiek többsége jó véleménnyel volt. "Ha erre jön a kisasszonyka, mindig kedvesen köszön, hogy hello-hello" - mondta például egy szigligeti nő osztrák szomszédjáról. Az egyik kávézóban dolgozó pincérlány jegyezte csak meg keserűen, hogy nem örül a külföldieknek, mert ők is közrejátszottak az ingatlanok drágulásában, így sok szigligeti már nem is engedheti meg magának, hogy szülőfalujában vásároljon magának házat.

Bevándoroltak - Nézzen még több képet!

Különösen sok ház van külföldi kézben a nyaralónegyedben, a Külsőhegyi utcában. Ez még szigligeti viszonylatban is csendes környéknek számít, legalábbis az [origo] munkatársainak péntek délutáni ottjártakor alig lehetett látni valakit az utcán vagy az udvarokban. Az egyik háznál - ahol egy bécsi rendszámú kombi parkolt - a csengetésre egy ősz hajú asszony jött a kapuhoz. Elmondta, hogy 1996-ban vették meg a házat, de már előtte is sokszor nyaraltak Szigligeten. A telet is itt szokták tölteni, sőt, ő már a házát is eladta Németországban, bár férjének - aki osztrák - még van egy lakása Ausztriában.

"Nyugalom és természet" - így válaszolt az asszony arra a kérdésre, miért döntöttek úgy, hogy Magyarországra költöznek. Azóta összebarátkoztak több olyan osztrák és német párral is, akik szintén a környéken telepedtek le. Vannak magyar barátaik is, bár az asszony hozzátette, érték csalódások. "Néhányan azt gondolták, hogy mivel nekünk már megvan mindenünk, ezért már csak adnunk kellene" - jegyezte meg búcsúzóul a nő, miközben a háttérben feltűnő férje intett egyet és enyhe akcentussal elköszönt: "Viszontlátásra".

Fotó: Pályi Zsófia