Heti hat napot, naponta legalább 12 órát, vagyis összesen minimum 288 órát kellett dolgozniuk azoknak a magyaroknak, akiket egy magyar munkaerő-közvetítő cégen keresztül alkalmaztak Csehországban. Miután szembesültek a rabszolgaságra emlékeztető munkafeltételekkel, az embertelen körülményekkel és mocskos szállással, a két busszal kiutazó, nagyjából 70-80 magyar férfi és nő egy része hazajött - ha tudott. Többen ugyanis kint maradtak, vagy mert nem volt pénzük hazautazni, vagy mert túl sokat áldoztak már az eredetileg egy egész évre tervezett külföldi munkavállalásra ahhoz, hogy visszaforduljanak.
"Eredetileg úgy volt, hogy a pilseni Panasonic gyárban fogunk távirányítókat összeszerelni, havi legfeljebb 168 órában, plusz esetleg túlórába, és ezért 565 eurót - 150 ezer forintot - kapunk" - mondta az [origo]-nak Zámbori István. Újsághirdetésre jelentkezve került kapcsolatba a budapesti székhelyű Oláh & Tóth Munkaerő-közvetítő Kft.-vel, három barátjával együtt vágott neki a kedvező lehetőségekkel kecsegtető külföldi munkavállalásnak. A cég azt ígérte, a képzettséget nem igénylő munkáért a fizetségen felül ingyenesen szállás, és napi egy meleg étkezés jár. "Képeket mutattak nekünk kultúrált, kétágyas szobákról, ahol majd lakni fogunk" - mesélte a 23 éves férfi.
Az egész országból jelentkező, nagyjából negyven ember szeptember 26-án indult el az egyik fővárosi pályaudvarról busszal, amely még Győrött is vett fel magyarokat. Voltak, akik itt, a buszon tudták meg, hogy nem sokkal indulás előtt változott a munka, illetve az úti cél: a pilseni gyár helyett egy pardubicei számítógépüzemben kell majd dolgozni, távirányítók helyett számítógépeket összeszerelni, a szállás pedig a Pardubicéhez közeli Hradec Královéban lesz.
Két- és félperces zseton tisztálkodásra
"Tíz embert helyeztek el az első szálláson, ahová megérkeztünk, nem ment egyszerűen, volt, aki visszajött a buszhoz azzal, hogy ő nem hajlandó itt maradni" - mondta Zámbori. Az ijesztő, betonfallal körülvett épületben főként Bulgáriából és Romániából érkezett vendégmunkások voltak összezsúfolva. "Tele volt minden koszos, ápolatlan emberekkel, ami nem csoda, tisztálkodásra fejenként napi egy zsetont kaptak, ami két- és félperc zuhanyozást jelentett" - mondta. Az ígéretekkel ellentétben lepusztult hatágyas szobákban laktak, konyha, mosógép nem volt, de a saját holmi sem volt biztonságban, mert az ajtókat nem lehetett zárni, az ágyakon pedig vizeletnyomok voltak.
Tízen végül belementek, hogy maradnak, a többieket továbbvitték egy másik szállásra, ahol az előbbihez hasonló körülmények láttán a magyarok végül felvették a kapcsolatot a kinti illetékes cégekkel - egy angol munkakölcsönzővel és cseh partnerével -, és "patáliát csaptak". Állandó, megfelelő szálláshelyet ugyan nem kaptak, de elérték, hogy hajnali háromra elvigyék őket egy hotelbe. Mivel azt mondták nekik, hogy 4 óra 50-kor indulniuk kell az üzembe, pihenni nem tudtak, fennmaradtak, de hiába vártak órákig, aznap már nem vitték őket a számítógépes céghez dolgozni.
A konzulátus szerint sem szabályos
Végül többségük egyáltalán nem dolgozott a kinn töltött napok alatt, mert folyamatosan ment a huzavona az aláírandó szerződések miatt. Zámbori István és barátai szerint több magyar, angol, sőt cseh nyelvű szerződést írattak alá velük. Az addigra idegesen ellenálló emberek egy ideig megtagadták a papírok aláírását, hiszen ezekben a - amúgy csak egy példányban elkészített - megállapodásokban teljesen más feltételek, így a 288 órás munkaidő szerepelt - állította Zámbori, aki hazafaxolta édesanyjának a szerződést, hogy próbáljon utána nézni, jogilag stimmel-e a szabálytalannak tűnő szöveg.
A szerződéseket eljuttatták a prágai magyar követséghez is, ahol arról tájékoztatták őket, valóban jogilag támadható dolgokat lehet felfedezni a megállapodásban, ezért ügyvédi segítséget tudnak intézni számukra, de csak ha kifizetik ennek díját. Zámbori elmondta, erre nem volt pénzük, értesítették a magyar közvetítő céget, az Oláh & Tóth Kft.-t is, amelynek egyik vezetője kiutazott hozzájuk.
Hazacuccoltak, feljelentést tesznek
Az angol és cseh közvetítők megunták a cirkuszt és végül közölték: aki nem akar maradni, az aláírt szerződés ellenére hazamehet, kivéve Zámborit, akinek - hangadó szervezkedőként - kötelező volt távoznia. Végül tucatnyian hazaindultak vonattal, megrakva az egyéves tartózkodásra szánt rengeteg poggyásszal, mások viszont maradtak. "Egy háromgyerekes házaspár úgy maradt kinn mégis dolgozni, hogy 800 forintnak megfelelő koronájuk volt, otthagytunk nekik minden ennivalót, amink még volt" - mondta Zámbori.
A hazatérő magyarok összegyűjtöttek minden rendelkezésükre álló bizonyítékot, egyeztettek a rendőrséggel, pénteken tesznek feljelentést. Arról is beszámoltak, nagyjából 80-100 magyarral találkoztak a pardubicei üzemben, akik közül többen arra panaszkodtak, hogy a napi 12 óra munka mellett még kihasználják, és szívatják is őket. "Háromszáz korona levonás jár, ha becsipog az ellenőrző fémkapu, nem valamilyen ellopott dolog, hanem az övcsat vagy más fémtárgy miatt, illetve a gyárban biztonsági okból viselt, földelő csuklószorító miatt többen bőrfertőzést kaptak, mert közösek, mindig más hordja őket" - sorolták a példákat.
Zámbori állítja, hogy amikor tájékoztatták a munkát elvállalókat fizetésükről, akkor azt is közölték: 13 százalékot levonnak, mert az "a cseh dolgozó embereké". Az itthon előzetesen megígért ingyenes menü 55 koronába került, de a csehek ugyanezt 22 koronáért kapták - tették hozzá. Maga a munka is elrettentőnek tűnt: 40 másodperc alatt kell egy-egy számítógép-alkatrészt a helyére illeszteni, ennyi idő múlva érkezik a nagy futószalagon a következő gép.