Jó csajokkal buliznak a kubai menekültek

"Biztos vannak itt is barátai Fidel Castrónak" - ezzel magyarázták az [origo]-nak a Bicskére érkezett kubai menekültek, miért kerülik a nyilvánosságot. Segítőik is óvják őket a nyilvánosságtól, de egy pohár vörösbor társaságában sikerült rájuk akadnunk. Elmesélték, hogy mindegyikük önkéntes alapon jött Magyarországra és korábban összetűzésbe kerültek a Castro-rezsimmel. Főleg azt élvezik, hogy szabadon járnak-kelnek és együtt buliznak a helyiekkel, akik általában kedvelik is latinos temperamentumukat. A kubaiak pedig a magyar lányokra buknak, mégha túl sokat cigiznek is.

Jól érzik magukat Magyarországon azok a kubaiak, akik az Egyesült Államok és a magyar kormány megállapodása alapján érkeztek Magyarországra. A 28 kubai menekültet az USA guantanamói támaszpontjáról szállították a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) bicskei befogadóállomására. A hatóság az állomás területén nem engedélyezte az interjúkészítést a kubaiakkal. A csoport nagy része amúgy is elzárkózik a sajtótól egy hétvégi verekedést övező fokozott érdeklődés miatt, de az [origo]-nak sikerült felkutatnia néhányukat.

Múlt vasárnapra virradó éjjel ugyanis a kisváros egyik szórakozóhelyén tettlegességig fajult a vita a kubaiak egy hatfős csoportja és néhány helyi lakos között. Összesen öten szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket. A magyarok közül hárman megsérültek, egyikük súlyosan, de két kubai sem úszta meg ép bőrrel a kakaskodást, ám csak kedden derült ki, hogy egyiküknek megrepedt az orrcsontja, másikuknak az alkarja. A rendőrség még vizsgálja az esetet, ám az [origo]-nak az egyik szemtanú elmondta: nem a kubaiak kezdeményezték a verekedést, hanem olyan helyiek, akik amúgy is kötekedő stílusukról ismertek. A fiatalember, aki ott volt a verekedés éjszakáján, azt mondta, a kubaiakkal semmi gond nem volt, még ajándékot is hoztak - egy üveg bort - annak a lánynak, akinek a születésnapi bulijára jöttek. Szerinte a nézeteltérést az okozta, hogy az egyik kubai összemelegedett egy helyi lánnyal, ami szúrta az egyik helyi fiú szemét.

"A Spar mellett a bár"

A kubai menekültekről amúgy nincs rossz véleménye a helyieknek. Barátságos, közvetlen emberekként jellemezték őket az [origo]-nak azok, akik már összeakadtak velük Bicske valamelyik sörözőjében vagy szórakozóhelyén. Néhányan közülük ugyanis szívesen időznek ezekben, a városka Csabdi felé eső határában fekvő, kevésbé otthonos befogadóállomás helyett. Többeknek latinos temperamentumuk és tisztelettudó viselkedésük tűnt fel, vagy épp az, hogy milyen hamar jó hangulatot tudnak teremteni egy-egy buliban.

A BÁH állomásán ugyan óvták őket a kívülállóktól - még szálláshelyeiket sem lehetett megközelíteni -, ám az állomás előtt megszólított két algériai fiú kézségesen útbaigazított: "A Spar mellett a bár" - ahol általában megtalálható néhányuk. A városszéli, eső áztatta dűlőút mellett fekvő állomás kihaltságához képest nyüzsgött az élet Bicske központjában, ahol a jelzett helyiségben valóban ott időzött néhány kubai, egy-egy pohár vörösbor társaságában.

Fidel Castro barátai

A kezdeti bizalmatlanságot legyőzve ugyan elárultak néhány részletet idekerülésük körülményeiről, ám kérték, hogy névtelenek maradhassanak. Még olyan fényképet sem engedtek magukról készíteni, amelyen biztosan nem felismerhetők, sőt, a fényképezőgépet is elrakatták a táskába. Ezt a bizalmatlanságot a félelemmel magyarázták: féltik otthon maradt rokonaikat, családtagjaikat, és tartanak kommunista csoportoktól is. "Magyarország valaha kommunista állam volt, biztos vannak itt is barátai Fidel Castrónak" - mondta egyikük.

Szószólójuk egy negyven év körüli férfi, aki a leginkább érthetően töri az angolt. Szerinte főként magasabb iskolai végzettségű emberekből áll csoportjuk: bírók, ügyvédek, tanárok, műszerészek, egyéb szakemberek. Közös bennük, hogy egytől-egyig valamilyen összetűzésbe kerültek a Castro-rezsimmel. Van köztük olyan, aki ellenzéki szervezetet vezetett titkon, de olyan is, akit azért üldöztek, mert műholdvevőket szerelt fel, amelyeken a külföldi tévéadásokat lehetett fogni.

Nem részletezték, hogy milyen úton-módon kerültek a guantanamói amerikai támaszpontra. "Mindenkinek megvan a saját története" - mondta egyikük. Azt azonban már elmesélték, hogy az amerikaiak minden egyes menekült ügyét kivizsgálták, és csak azok maradhattak a támaszponton, akikről megállapították: számíthat a rezsim bosszújára. Akiről úgy ítélték meg, hogy nem kerül majd veszélybe, "mehetett vissza Havannába" - mondta a szószóló.

Önkéntes alapon

Mint elmesélték, önkéntes alapon jöttek ide. Az amerikaiak a támaszpontra került menekültek közül ugyanis mindenkit megkérdeztek, lenne-e kedve Magyarországra jönni. Azok jöttek, akik igent mondtak, a többiek maradtak. A reptéren indulás előtt még egyszer megkérdezték őket: biztosan akarják-e. Amikor eljöttek, még körülbelül egy-másfél tucatnyi társuk volt a támaszponton, de ez a szám napról-napra változik - mondták az [origo]-nak.

Kerülik a nyilvánoságot

Magyarországon jól érzik magukat, élvezik, hogy szabadon járhatnak-kelhetnek, és hogy az emberek kedvesen fogadják őket. A beszélgetés több alkalommal is amiatt szakadt meg, hogy bejött egy-egy helyi ismerősük, akit kézfogással, pár magyar szóval üdvözöltek. A csoport december végéig intenzív magyar nyelvtanfolyamon vesz részt: minden hétköznap délelőtt hat órán át tanulják a nyelvet. Még sokat kell azonban gyakorolniuk, az [origo] tudósítójának ugyanis alkalmi tolmáccsá kellett átvedlenie az egyik kubai és egy helyi fiatalember között. Utóbbi arról biztosította előbbit, hogy tudja, nem a társai voltak a hibásak a vasárnapi incidens során, és barátságuk töretlen. A kis kubai társaság tagjai nem voltak ott az incidensnél, így csak annyit mondtak, hogy verekedő társaik csak egymást próbálhatták megvédeni.

Szószólójuk elárulta, szeretne majd Budapesten lakást bérelni, és egykori szakmájában elhelyezkedni, de azt kérte, ne áruljuk el, mi a szakképesítése (ami amúgy felsőfokú). A férfi lelkesen bizonygatta, hogy a magyarok mennyire szimpatikusak neki, és hogy milyen csinosak a magyar lányok. "Csak túl sokat cigiznek" - tette hozzá az [origo]-nak.