Véget ért a kínai aranykor Pesten

Puszta szívességből nem áll szóba kívülállókkal a Magyarországon élő kínaiak többsége, aki mégis keveredik, arra hamar rásütik, hogy csak kívül sárga, belül már fehér. Budapesten magyarul sem kell tudniuk a boldoguláshoz: van külön kínai orvos, fodrász, újság, karaoke-bár, még benzinkút is. Közép-Európa legnagyobb kínai kolóniájának öntudata megingathatatlan a birodalommá terebélyesedő hátországnak köszönhetően. Még akkor is, ha már rég véget ért a kínai aranykor Magyarországon, és a romlást épp az otthon maradók hozzák pesti rokonaik fejére..

"A magyar is, kínai is nagyon barátságos. A magyar, tizenötmillió ember, nagyon okos nemzet, a kínai is nagyon okos. Csak kicsi a különbség, nem fontos" - mondta a budapesti kínai-magyar két tannyelvű általános iskola kínai informatikatanára, akit az egyszerűség kedvéért Józsefnek neveztek el a magyarok. Bár a tanár szerint néhány eltérő szokáson kívül nincs sok különbség, és a két nép remekül jön ki egymással, az első generációs kínaiak elzárkóznak minden idegen elől.

Ők azok, akik a kilencvenes években jöttek Magyarországra szerencsét próbálni, és ma Közép-Európa legnagyobb kínai kolóniáját alkotják. A hivatalos adatok szerint tízezren, más becslések szerint akár húsz-harmincezren is élhetnek és dolgozhatnak Magyarországon. Azon túl azonban, hogy kereskednek a magyarokkal, vagy kiszolgálják őket az étteremben, nem vágynak kapcsolatra: ez a pesti kínai közösség egyik centrumában, a Négy Sárkány piacon - a Józsefvárosban - a legnyilvánvalóbb.

"Nem beszélek magyar" - válaszolta gyorsan és ijedten egy kínai fiú a piacon, majd a hosszan sorakozó standok közötti szemétben és pocsolyákban tocsogva elinalt. Egészen addig tudott magyarul, amíg az árujáról volt szó. A legtöbben az ismeretlen legóvatosabb kérdéseire is ellenséges pillantásokkal válaszolnak, vagy egyszerűen hátat fordítanak. Az árusok a fényképezőgép elől is igyekeztek elbújni: elfordulnak, szemükbe húzzák a kapucnit, elfutnak.

"A kínaiak kiröhögik"

A kínaiaknak nincs igazán szükségük a barátkozásra vagy a magyar nyelvre: a Négy Sárkány piac környékén mindent el tudnak intézni a saját nyelvükön, még külön orvosi rendelőik is vannak. Kínaiaknak kitalált szórakozóhely az egyik raktárépület mögé eldugott Bermuda, ahol külön kaszinóterem van, és lépcsőkön, folyosókon keresztül bérelhető karaoketermekbe lehet bejutni. Az evés mellett ugyanis az itt élő kínaiak kedvenc szórakozása a - kizárólag zárt körű - karaoke-buli.

A piac környékén annyi ázsiai járkál, hogy a közeli Mol-kútnál megpróbálkoztak a feliratok kínai nyelvű feltüntetésével. A reklámfogás azonban nem jött be az egyik benzinkutas szerint: "A kínaiak maximum kiröhögik" - mondja. Az írásjelek egy részét ugyanis elrontotta a kínai tolmács, aki készítette őket. A javításokat matricával oldották meg, elég feltűnően. "Sokkal több magyart idegesítenek ezek a feliratok" - teszi hozzá a benzinkutas.

A piac közelében, az Orczy téren külön kínai fodrászszalon is működik. A falon kínai díszek, a kipakolt bulvárlapok között pedig egy elrongyolódott kínai könyv, borítóján a Kínai Kommunista Párt vörös alapon sárga csillagos szimbólumával. Hajvágásért cserébe a fodrászlányokból egy szót sikerül kihúzni. A kérdésre, hogy máshogy kell-e az ázsiaiak haját vágni, mint az európaiakét, annyit mondanak: "kicsit".

Birodalmi öntudat

A többség nem akar vagy nem tud jól megtanulni magyarul Salát Gergely sinológus szerint. Az itt élők úgy-ahogy elboldogulnak az ügyintézésben, ha mégsem, akkor alkalmaznak kínai tolmácsot, és vannak külön kínai vállalkozókra specializálódott ügyvédi irodák.

A kívülállókkal szembeni gyanakvás mellett Salát szerint az is sokat számít, hogy a kínaiak a szívességekért mindig várnak valamit cserébe, a baráti kapcsolataikat is inkább üzletként fogják fel. A sinológus egyik diákja, Palkovics Balázs ezzel akkor szembesült, amikor egy szociológiai vizsgálathoz kellett kérdőíveket kitöltetnie Magyarországon élő kínaiakkal. "Beszélni tudtam velük, de megcsinálni a kérdőíveket alig." Biztosan több sikert ért volna el, ha a válaszokért kaptak volna valamit cserébe a megkérdezettek, például vásárlási utalványt - magyarázza.

A kínaiak Salát Gergely szerint nem is nagyon érdeklődnek Európa iránt: nagyon büszkék arra, hogy háromezer éves birodalmuk és még régibb kultúrájuk van. A kínai gazdaság óriási fejlődése is magabiztossá teszi a kínaiakat, ezek miatt érthető is, hogy viszonylag keveset foglalkoznak a nyugati világgal - mondja a sinológus.

Mindezek mellett - ebben az összes általunk megkérdezett egyetért - ha szeretnének is barátkozni az itt élő kínaiak, leküzdhetetlen akdályt jelent számukra az idegen nyelv. "A nyelv olyan, mint egy fal. Köszönni lehet, de mélyebben beszélni hogyan? Ha beszélek is, mindenki tudja, hogy külföldi vagyok, még ha nyolc-tíz éve itt is élek" - mentegetőzik a kínai-magyar iskola tanára.

Kívül sárga, belül fehér

A két nép közti keveredésre a tősgyökeres kínaiak esetében nincs sok esély, az itt felnőtt gyerekek, a második generáció azonban már kevésbé ragaszkodik a hagyományokhoz. Ezeket a fiatalokat az idősebb kínaiak általában banánnak csúfolják, mert azt tartják róluk: csak kívülről sárgák, belül fehérek.

Vang Ji Kínában született, de már Magyarországon nőtt fel. A szülei és általában az első generációs kínaiak szerinte "nagyon hagyományőrzők". "Nekem magyar barátom van, és anyukámék emiatt eléggé tiltakoztak" - mondja. A lány szerint a kínaiak zárkózottsága annak is köszönhető, hogy sok mindent nem értenek az európaiak viselkedésében. Szerinte furcsa, hogy a magyarok nem szeretnek olyan sokat dolgozni, mint ők (a kínaiak a sok munkát azzal indokolják, hogy a gyerekeiknek akarnak minél több pénzt gyűjteni). "A szüleim azt látják, hogy a magyarok otthagyják a szüleiket, és ezt nem tartják jónak" - meséli Vang Ji.