Véget ért a kínai aranykor Pesten

Puszta szívességből nem áll szóba kívülállókkal a Magyarországon élő kínaiak többsége, aki mégis keveredik, arra hamar rásütik, hogy csak kívül sárga, belül már fehér. Budapesten magyarul sem kell tudniuk a boldoguláshoz: van külön kínai orvos, fodrász, újság, karaoke-bár, még benzinkút is. Közép-Európa legnagyobb kínai kolóniájának öntudata megingathatatlan a birodalommá terebélyesedő hátországnak köszönhetően. Még akkor is, ha már rég véget ért a kínai aranykor Magyarországon, és a romlást épp az otthon maradók hozzák pesti rokonaik fejére..

Hiába erősíti azonban a kínaiak öntudatát az otthoni fejlődés, a gazdasági növekedés éppen a külföldi kolóniák életét nehezíti meg. A magyarországi kiskereskedő kínai közösség mára egyértelműen leszálló ágba került Salát szerint. A klasszikus kínai piacos életforma a végét járja, az üzletet szerinte éppen a kínai áruk dömpingje teszi lehetetlenné. A hazai hipermarketek ugyanis ma már szinte csak kínai könnyűipari és elektronikai termékeket forgalmaznak, ezek szállítását azonban már maguk oldják meg, vagyis egyre kevesebb áru megy át a kínaiak kezén. "Az már csak a felszín, hogy bugyit árulnak" - fogalmaz arra utalva, hogy a kínai import nagy része ma már nem az olcsó ruha és papucs, hanem a high-tech elektronikai eszköz.

Emiatt évek óta egyre kevesebb kínai jön Magyarországra, mert bár a kilencvenes években még minden árut gyorsan eladtak, az elmúlt öt évben egyre rosszabbul megy a kínai kereskedőknek Magyarországon - mondja Salát. Szerinte a Négy Tigris piac már csak maradvány a kilencvenes évekből, és hosszú távon nincs jövője - aki tud, igyekszik továbblépni onnan.

Tapintható feszültség

A józsefvárosi piacon mindent lehet kapni, a rengeteg olcsó cédé, hamisított ruha és cipő mellett egy vietnami árusnak dolgozó magyar fiú szerint még fegyvert és mindenféle kábítószert is. A piac már nem csak a kínaiaké: a pavilonok bérlőinek legalább harmada vietnami, a pénzváltást pedig az arabok vették a kezükbe. A fiú szerint - akire a nyelvtudása miatt van szüksége főnökének - a piacon tapintható a feszültség, az árusok mindig résen vannak, azonnal felismerik a vámosokat, rendőröket. Ilyenkor vagy bezárják a pavilont, mire az ellenőrök odaérnek, vagy - ha nem elég gyorsak - szaladnak.

A romló üzlet miatt már nem csak a kívülállókkal bizalmatlanok, hanem egymásra is féltékenyek az árusok, a más tartományból származót például konkurenciának tekintik. A vállalkozások résztvevői a rokonságból kerülnek ki. Salát szerint azért sincs Budapesten kínai negyed, mert versenytársak, és nem szeretik, ha a többiek tudják a címüket. Erre jó okuk van: a kilencvenes években még erősebb volt a kínai alvilág, akkoriban nem volt ritka, hogy verőembereket küldtek az ellenségeikre.

Ugyanúgy, mint Kínában

A Kínán kívül szerencsét próbáló kereskedők általában nem végleg hagyják el hazájukat, és külföldön is megpróbálnak úgy élni, mint otthon. Vang Ji szerint Kínában jóval tempósabb az élet, az ideérkezők mindig furcsállják, hogy hétvégenként kevés hivatal van nyitva, és az üzletek is csak rövid ideig. Gyakran nem találnak tennivalót a hétvégén. Az európaiakat pedig éppúgy összekeverik, mint fordítva.

Ha jut idejük szórakozásra, az többnyire a többórás közös vacsora - a hagyományos kínai konyhára különösen büszkék. "A kínaiak nagyon válogatósak, mindig keresik az újdonságot. Ha pár hónapon belül nem jelentkezünk új ételekkel, máshová mennek" - meséli Süen Fang, a Kilenc Sárkány kínai étterem tulajdonosának lánya. A Kilenc Sárkány a kínaiak kedvenc budapesti étterme, mert itt ragaszkodnak a leginkább az eredeti kínai konyhához - olyannyira, hogy kétféle étlapot tartanak: az egyiket a betérő európai vendégeknek, a másikat az ázsiaiaknak - magyarázza a lány.

Magyarországon tartja magát a hiedelem is, hogy a kínaiak szívesen eszik meg a kutyahúst, még egy MDF-es képviselő, Szőke László is foglalkozott a témával. Az MTI-nek adott egyik korábbi nyilatkozatában Szőke többek között azt mondta: Budapesten kutyahús-árusítás folyik, és "mivel Budapesten viszonylag könnyen lehet kutyahúshoz hozzájutni, így a környező országokból is egyre több kínai utazik egy jó kiadós kutyavacsorára Budapestre". A józsefvárosi piacon is lehet kapni az egyik csarnokban időnként kutyahúst, de csak egymás között, titokban és nagyon drágán üzletelnek vele - állította az ott dolgozó magyar fiú.

Süen Fang a kutyaevésre vonatkozó felvetésre azt mondta, még a gondolattól is kirázza a hideg. "Nekünk saját kutyánk van, családtagnak tartjuk" - mondta elborzadva. Egy kínaiakat jól ismerő forrásunk szerint előfordulhat, hogy Magyarországon tényleg lehet kutyahúst kapni, de nagy tételben biztosan nem árulják. "Ez az étel nem mindennapos, Kína néhány tartományában esznek csak kutyát, de ezeket az állatokat erre a célra tenyésztik" - mondta.

"Nálatok nincs is busz"

A magyarok, bár alapjában véve barátságosak, Vang Ji szerint sokszor bántják az ázsiaiakat. "Sokszor lehordtak az utcán a nagy semmiért. Legutóbb csak ültem a buszon, egy kövér férfi elkezdett szidni, azt mondta, hogy takarodjak vissza oda, ahonnan jöttem, és hogy nálunk nincs is busz" - mondja. Vang Ji szerint a legtöbb kínai az ilyesmire nem reagál, vagy nem törődik vele.

A magyarok keverik az ázsiaiakat, de ha káromkodni kell, biztosan a kínaiakat találják meg, a problémákat mind ránk varrják - panaszkodik Vang Ji. Az egyetemista lány azt mondja, szégyelli magát az ázsiaiak miatt, "akik az utcán köpködnek vagy rondán viselkednek. De ők általában piacosok, kínai faluból jöttek, és ott ez a szokás". Szerinte viszont nagyon igényes kínaiak is sokan élnek itt, "nem mindenki olyan rossz ember, hogy állandóan csak adót csal".

"Nem halnak meg"

Süen szerint elképesztő dolgokat hisznek a kínaiakról a magyarok. Tőle például korábban megkérdezték, azért jöttek-e Magyarországra, mert szegények voltak. De volt olyan is, aki azt hitte, Kínában nincs lámpa.

Budapesten újra és újra keringenek rémtörténetek arról is, hogy miért nincs Magyarországon kínai temető, pedig sok ezer kínai él itt. "Nem halnak meg" - oldja meg a rejtélyt Salát. "Ez egy nagyon fiatal kolónia, öregek nem költöztek ide". Emellett hagyomány, hogy hazatérnek szülőföldjükre meghalni, és a balesetben meghaltak hamvait is hazaszállítják. Salát szerint a kilencvenes évekig óriási hongkongi vállalkozások foglalkoztak a hamvak tárolásával. Ide futottak be a világ minden részéről a kínaiak földi maradványai, és az urnákat addig tárolták ott, amíg a szükséges engedélyeket sikerült megszerezni az eltemetéshez.