A páriák példájával segítenének a romákon

Levegőnek nézik őket, nem esznek velük együtt, de most már legalább nem kell felsöpörniük maguk után. Ők az indiai páriák, akiknek sorsát vizsgálták magyar szakemberek a helyszínen, hogy aztán kamatoztassák a tudást a magyarországi romák felemelésében. Kérdés azonban, hogy mire mennek ezzel nálunk, ahol a kirekesztésnek sokkal kifinomultabb technikái alakultak ki.

"Évszázadok óta megfélemlítik, megvetik és irigylik őket" - így írt az Indo-Asian News Service újságírója az Európában, közelebbről Magyarországon élő cigányokról. A cikk szerint a romák az indiai érinthetetlen, kitaszított réteghez, a dalithoz (más néven páriához) hasonló diszkriminációval küzdenek. A kaszton kívüli, tehát az előjogok öröklődésén alapuló indiai kasztrendszeren kívül rekedt dalitok (róluk részletek keretes anyagunkban) és a magyar romák között azért vont párhuzamot az indiai hírügynökség, mert nemrég egy háromfős magyar delegáció járt az indiai Mahárástra államban.

A delegáció célja az volt, hogy az érinthetetlenek felzárkóztatására tett kísérletekből gyűjtsön ötleteket a hazai romaprogramokhoz. Erről Borovszky Tímea, az oktatási tárca esélyegyenlőségi főigazgatóságának vezetője beszélt az indiai újságírónak. "Részben azért választottuk Indiát, mert a romák, illetve a dalitok kirekesztése nagyon hasonlít egymáshoz" - nyilatkozta. A delegáció tagjai szerint az indiai helyzetre hasonlít a magyar társadalom viselkedése. "Magyarországon a többség inkább elbújna, csak ne lássák együtt cigányokkal, lenézi őket és kitér előlük. Nem szívesen szolgálják ki őket a szállodákban, és nem kapnak megbecsült munkát" - mondták az Indo-Asian News Service-nek.

Nem is veszik emberszámba

"Az indiai újságíró azt kérdezte tőlem, a cigányok Európa dalitjai-e. A megállapítás találó, hiszen itt is, ott is létezik a kirekesztés, a megkülönböztetés, és egyértelmű a hátrányos helyzet is" - mondta Borovszky Tímea főosztályvezető az [origo]-nak. Szerinte mindkét helyen él például a kirekesztés név, külső jegyek alapján.

Az [origo] által megkérdezett indológus és Indiában élő magyarok szerint viszont van azért különbség a dalitok és a hazai romák helyzete között. A dalitokat a hinduk tisztátalannak tartják, és nem hajlandók velük együtt étkezni vagy akár egy helyiségben tartózkodni. Régebben még a földet is fel kellett söpörniük maguk után, és kolomppal kellett jelezni, ha megérkeztek egy településre, ezeket azonban már nem várják el tőlük.

Ehhez hasonló bánásmódot sosem tapasztalhatnak a magyarországi romák - mondták Indiában élő magyarok. "A cigányságot messze nem úgy kezelik Magyarországon, mint itt a dalitokat, hiszen őket egyszerűen nem veszik emberszámba" - mondta az [origo]-nak egy Indiában élő magyar férfi. "Ehhez itt kell élni, anélkül nem lehet megérteni" - mondta egy szintén Indiában élő nő. "Ők inkább az otthontalanokhoz hasonlítanak. Itt nem csak a kasztonkívülieket kezelik borzasztóan, hanem az alacsony kasztokba tartozókat sem veszik emberszámba. Az otthoni romákat senki nem kezeli így, a rasszizmus egészen más, mint alulra születni egy ilyen társadalomban" - magyarázta. "Nem hiszem, hogy valaha roma élt olyan szörnyű viszonyok között, mint a kasztonkívüliek vagy akár az alacsonyabb rendbe tartozók."

Azt Borovszky is elismerte, hogy az életszínvonalban nagyok a különbségek, és Indiában ma még sokan nyíltan kijelentik például, hogy dalitokat nem alkalmaznak. Dezső Csaba indológus szerint viszont más különbség is van. "Az összehasonlítás sántít, mert a kasztrendszernek nagyon erősek a vallási gyökerei. A vallás okozta szegregációt pedig sokkal nehezebb felszámolni" - vélte.

Magyar-indiai kapcsolat

Magyarország és India két éve indított közös projektet, amely a hátrányos helyzetűek oktatásával kapcsolatos - mondta Borovszky. A háromfős delegáció nyolcnapos tanulmányútját ugyan az oktatási tárca (OKM) fizette - fejenként 700 ezer forintba került -, de a szervezést a helyi kapcsolattartók vállalták. Az ötletgazda pedig egy magyarországi buddhista közösség, a Dzsai Bhím Közösség volt (őket nem sikerült elérnünk). A szervezet középiskolákat tart fenn Magyarországon a romák számára - ilyen például a sajókazai Ámbédkar Gimnázium. Az iskola a nevében is vállalja az indiai dalit polgárjogi harcos, Babaszáheb Ambédkar örökségét. Korábban a szervezet kereste a kapcsolatot az OKM-mel, ahogy a tavaly Magyarországon járt indiai delegáció is. Az együttműködés miatt utazhattak Indiába a minisztériumi tisztségviselők.

A magyar delegáció tagjai azt mondták az indiai újságírónak: több olyan programot is megismertek Indiában, amelyeket érdemes lenne Magyarországra is átültetni. Ilyen például a book bank rendszer, amelynek keretében a dalit gyerekek nem csak rövid időre, hanem az egész tanévre kapnak kölcsön tankönyveket, szótárakat, kötelező olvasmányokat - ezt az egy példát említette az [origo]-nak Borovszky Tímea főosztályvezető. Az élményeket még át kell gondolni, megbeszélni, hogy mi válhat be ezen kívül Magyarországon - tette hozzá. A főigazgató szerint protokollon kívüli élményeket kerestek Indiában: beszéltek dalit családokkal, jártak iskolákban, buddhista templomokban, megnézték, hogyan váltak be az érinthetetlenek felemelését célzó állami programok.

Indiai dalitok - nem mindenütt imádkozhatnak

Az indiaiak igyekeznek

Az indiai kormányok hatalmas erőfeszítéseket tettek az érinthetetlenek felzárkóztatására (a dalitok kitaszítottságáról lásd keretes írásunkat), ezért mára sokat javult a helyzetük, legalábbis a vidékies Indiánál szabadabb légkörű városokban. Az állam megpróbálja minél nagyobb részüket bevonni az oktatásba, és kvóták alapján az állami állások egy részét a dalitok töltik be. Indiának volt már dalit származású elnöke is, K. R. Narajanan - sorolta kérdésünkre Dezső Csaba, az ELTE indoeurópai tanszékének oktatója. 1956 óta pedig milliószámra tértek át a buddhista hitre a dalitok legnagyobb vezetőjük, Babaszaheb Ámbédkar hatására, a buddhizmusban ugyanis nem létezik kasztrendszer.

Prabha Tirmare professzor, a mumbaii College of Social Work professzora pedig elmondta: több indiai törvényt is hoztak a kasztonkívüliek és a kitaszított törzsek kirekesztése ellen - az áldozatok akár egy kormányhivatalhoz is fordulhatnak problémáikkal, és az indiai kormányok egyértelműen támogatják a pozitív diszkriminációt. Ennek alapján a dalitok helyet kapnak a közigazgatásban, és van politikai képviseletük. A társadalom egésze ugyanakkor nagyon nehezen mozdul - ebben egyetértettek az általunk megkérdezett indológusok.

Nem hasonlítunk

A roma kisebbséggel foglalkozó programokban itthon sincs hiány, ezek azonban nem sok eredményt hoztak. A kormányok a rendszerváltás óta számos felzárkóztatási, integrációs programot, középtávú stratégiát, irányelvet, keretegyezményt alkottak - jelenleg éppen a Roma Integráció Évtizede tart. A romák fordulhatnak esélyegyenlőségért felelős hatósághoz, kisebbségi ombudsmanhoz, van kisebbségi törvény és működik a cigány önkormányzatok hálózata is - a velük szembeni diszkrimináció azonban valóság maradt.

Az Állami Számvevőszék szerint a rendszerváltás óra összesen 14 milliárd forintott fordítottak a kormányok célzottan roma programokra, és 106 milliárdot közvetett támogatásokra, a cigány lakosság helyzete azonban - egyes részeredmények ellenére - összességében romlott.

Hajdú-Bihar megyei roma gyerekek - nem mindenütt tanulhatnak

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság számos ügye mutatja, hogy a magyarok - ellentétben az indiaiakkal - nem vállalják nyíltan, hogy szívesen távol tartják a cigányokat, inkább finomabb megoldásokat keresnek: valamilyen ürüggyel elutasítják a munkára jelentkező romákat, törzskártyát állítanak ki a nem cigány vendégeknek, a kidobók nem engedik be őket egyes szórakozóhelyekre. Az iskolai szegregáció visszaszorítására, a romatelepek felszámolására tett erőfeszítések nem jártak számottevő eredménnyel.