Elhunyt Halda Alíz, az SZDSZ tagja. Alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, 1991-1998-ig pedig a párt országgyűlési képviselője volt. Vezette az SZDSZ XII. kerületi szervezetét és tagja volt a párt Országos Tanácsának (ahová 2007-ben újból beválasztották).
Halda 1928. április 5-én született Kürtön (ma: Strekov, Szlovákia). Érsekújváron, majd Budapesten tanult. A második világháború után árván maradt, csomagolónőként, majd szövőnőként dolgozott, beiratkozott a Színművészeti Akadémia esti színészképző tanfolyamára, de később otthagyta az akadémiát és a Nemzeti Színház könyvtárosaként dolgozott.
A Magyar Kommunista Párt programjának hatására 1947-ben belépett a pártba. 1953-ban a Nagy Imre által meghirdetett program mellé állt, s álláspontjához a miniszterelnök leváltása után is hű maradt. Ezért 1955 decemberében politikai alkalmatlanság címén eltávolították munkahelyéről, a Magyar rádióból. Később visszahelyezték állásába.
Az 1956-os forradalom után megint kirúgták, öt évig nem kapott állást, alkalmi munkákból élt. Végül 1962 augusztusától 1983 szeptemberi nyugdíjba vonulásáig a Fényes Elek Szakközépiskolai Kollégium igazgatója volt.
Kezdetektől szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzékhez. Tagja volt a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának, amely lakásán tartotta üléseit. Szerepelt a Napló (a demokratikus ellenzék géppel írt kiadványa) szerzői közt. Az 1988 tavaszán megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottságnak kezdettől vezetőségi tagja volt, ő olvasta fel az alapító nyilatkozatot Párizsban, a Pere Lachaise temetőben az '56-os forradalom mártírjainak emléket állító jelképes sír avatásakor.
1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel jutalmazták. 2002-ben megjelent, Magánügy című könyvében elsősorban Gimes Miklóshoz fűződő viszonyáról írt.